Könyvajánló: Volt egyszer Budán… Helytörténeti barangolások a II. kerületben

Budapest Magyarország fővárosa, nemzeti identitásunk része, függetlenül attól, hogy Budapesten élünk vagy sem. Nem tudom, milyen érzés tősgyökeres budapestinek lenni, vagy tősgyökeres budainak, pestinek, mivel a nyugati határszélen nevelkedtem; Vas vármegye székhelyén születtem és nőttem fel. Ennek is megvoltak az előnyei, például Ausztria, Graz vagy Bécs közelsége…

Az én megélésemben sokáig Budapest olyan távoli helynek számított, ahová ritkán „jön fel” csak úgy az ember, ha csak nem a munka, az üzlet vagy egy kihagyhatatlan program szólítja ide. Budapestre utazni „vidékről” az én megélésemben különleges esemény és élmény volt; fiatal felnőttként Óbudára, a Sziget Fesztiválra tértem vissza rendszeresen, máskor is főleg kulturális programokra, koncertekre jöttem és a barátaimhoz egy-egy hétvégére.

Majd a kétezres évek elején „felköltöztem”, budai polgár lettem. Ennek lassan húsz éve. A léptékváltást és a népsűrűséget volt talán a legnehezebb megszokni; egy-egy kerület közötti távolság a fővárosban akkora, mint vármegyén belül két egymástól messzebb fekvő városé. Itt minden zsúfoltabb, zizegősebb, gyorsabb, de hamar konstatáltam, hogy tömegközlekedéssel egyszerűbb eljutni A-ból B-be, mint vármegyén belül ugyanekkora távolságokat megtenni ugyanennyi idő alatt autóbusszal vagy vonattal. 

Sok vicces térkép készült már Budapestről, íme, az egyik! A budaiak szerint ilyen Budapest:

Ilyen alapon sokféle Budapest létezik, máshogy látják a pestiek, a vidékiek, a külföldiek… 

Budapest a mai formájában 1950 óta létezik, Budapest nevű városról pedig 1873-től beszélhetünk, ekkor egyesült Pest, Buda és Óbuda. Budapest területe 525 négyzetkilométer, kétharmada a Duna keleti partjára, a sík pesti oldalra, míg egyharmada a nyugati partra, a budai dombos oldalra esik.

És akkor rátérnék a lényegre…

***

Volt egyszer Budán…

Természetesen a II. kerületnek is van ingyenes lapja, amely kéthetente kerül a helyiek postaládájába, de online is olvasható. Ez az újság a Budai Polgár. A lapban régóta olvashatók helytörténeti érdekességek, ez a rovat különösen népszerű.

A sorozat legjobb, legérdekesebb cikkeit – átdolgozva, kiegészítve – kötetbe rendezték a szerkesztők. A helytörténeti könyv 2023. decemberében jelent meg Volt egyszer Budán… címmel. 

Mint a kötet ajánlójában olvasható: „a cikkek kiválasztásakor az volt a cél, hogy minél teljesebb és érdekesebb képet adjanak sokszínű kerületünk egy-egy városrészéről. Izgalmas párbeszéd jött így létre a három évtized alatt tucatnyi szerző tollából származó szövegek között, remélve, hogy az e mozaikokból összeálló kép valódi kulcsot adhat múltunk jobb megismeréséhez.”

A 320 oldalas, albumszerű, gazdagon illusztrált helytörténeti gyűjtemény I. kötete könyvesboltokban nem kapható! 6900 forintos áron a készlet erejéig az alábbi helyszíneken vásárolható meg:

• Marczibányi Téri Művelődési Központ (1022 Marczibányi tér 5/a, H–P: 8–20, SZ-V: 9–19)
• Klebelsberg Kultúrkúria (1028 Templom u. 2., H–P: 8–19, SZ-V: 10–18)
• Budai Táncklub (1027 Kapás u. 55., H–P: 8–19)
• II. Kerületi Városfejlesztő Zrt. ügyfélszolgálat irodája (1024 Keleti K. u. 15/a, H: 9–20, K–P: 9–16, csak készpénz)
• Budai Polgár szerkesztősége (1022 Bimbó út 1., H–Cs: 9–16, csak készpénz)

E-mailben is megrendelhető a voltegyszerbudan@gmail.com címen, utánvéttel fizetve. Ez esetben a csomagolás, a szállítás és az utánvét költsége további 1600 Ft (megrendelésnél kérik megadni az alábbi adatokat: kért mennyiség, vezetéknév, keresztnév, cégnév, e-mail-cím, telefonszám, irányítószám, város, cím, megjegyzés).

– Sokszor kérdezik tőlem, miért ragaszkodnak ennyire otthonukhoz a budaiak, és miért szeretnének ennyien Budára költözni – írja a kötet előszavában Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere. – Ilyenkor általában számokat is sorolnak, egy főre jutó zöldterületről, egy négyzetméterre jutó ingatlanárakról, diplomások, sőt, doktori fokozattal rendelkezők arányáról beszélnek. Azonban hiába van itt, Budán a Központi Statisztikai Hivatal székhelye, ezek az adatok nem tudják visszaadni azt, mitől ennyire jó hely az otthonunk, Buda.

Buda talán az egyik leginkább sokszínű hely Közép-Európában. Erről szól közös örökségünk, egy olyan városrészről, amit egyszerre hálóznak be turistautak és villamosvonalak, kötnek össze hidak és zegzugos lépcsősorok. Ahol egyszerre vannak bunkerek és repülőterek, vadászkastélyok és téglagyárak, malmok és kertvendéglők. Itt szinte minden erről az örökségről szól. Vannak utcáink, melyek helyét még a rómaiak jelölték ki. Máshol az évszázados dűlőutak vonalát követik a hegyre felkaptató buszjáratok vagy éppen a kálvária stációit járhatjuk végig képzeletben, a forgalomban araszolva. 

A Volt egyszer Budán… c. könyvnek lesz folytatása, ígérik a szerkesztők. A második rész a kerület 21 városrészének történetét dolgozza majd fel, és főként a zöldterületek, a parkok történetére fókuszál. 

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.