Könyvet olvasni nyári melegben

Könyvet olvasni nyári melegben. Különc dolognak tűnik. Legalább annyira, mintha azt mondanánk: ha választani kellene élet és halál között, akkor az olvasást választanánk. Elvonulás, felejtés, miközben a betűk nyomán meg éppen valami nagyon megnyílik és a szívünk is más sebességre kapcsol.

Vannak szerencsések, akiknek már egészen fiatalon szenvedélyükké válik történetekkel, mézkönnyes mondatokkal takarózni és benne ragadni mások fantáziájába. Ám ők valójában könnyen lehet, hogy csak menekülnek. Mert valami csendes és mogorva kietlenségben tengetik a napjaikat, és a könyvek hozzák el azt, amit nem hoz el senki. Mint, aki börtönben, rácsok mögött szitáló csendben kap rá a betűkre, mert mit is tehetne különben.

Úgyhogy egészen ifjan keveset olvastam. Vagyis akkor olvastam a legtöbbet, csak nem könyvekből. Elsuhanó tájakból, vizek illatából, másnapos, hajnali vacogásból, valakinek a szeméből. És most megérve a halálra, a könyvekben látom vissza ezeket az „olvasmányaimat”. Mintha csak azért éltem volna, hogy később majd olvashassak róla. Esetleg írjak.

És akkoriban eszembe sem jutott, hogy azért vegyek könyvet a kezembe, hogy végre éljek. Anélkül is ment, anélkül is föltaláltam magam. Most viszont elhalkulva, túl a hatvanon, ha választanom kellene élet és halál között, bizony, az olvasást választanám.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nyolc + hat =

hirdetés