Éva az egyik aukciós weboldalon talált rá a régi asztali lámpára. Működőképes volt, baráti áron kínálták, ezért rögtön lecsapott rá. Eleinte csak a lámpatestet találta felújításra érdemesnek, majd rájött, hogy régi horgolt csipkéi újrahasznosításával a burából is ki tud hozni valami jót – szépet.
A lámpához 1600 forintért jutottam hozzá. A képeken látszik, hogy az eredeti ernyő vállalhatatlan állapotban volt, le is vágtam a vázról, vigyázva, hogy az alapozás sértetlen maradjon.
Az ilyen lámpaernyőkre a váz teljes hosszán pamutszalagot tekernek, ehhez varrják a textil ernyőt, hogy szépen kifeszüljön. Ezt a módszert mindenképpen javasolt követni; ragasztópisztoly segítségével rögzítsük a hosszú szalag egyik végét, és tekerjük fel a vázra.
Az ernyő alja hullámos, a méret adta magát, hogy onnét kezdjem a munkát. Odaillesztettem az első kis terítőt, s mivel jól passzolt, fel is varrtam az alsó vázhoz, majd az oldalsó részhez öltöttem.
Könnyebb lehet, ha az első terítőnél a keretre hajtjuk a túllógó részeket, és azokat öltjük össze a kifeszülővel. Később a terítők mintája alapján lehet dönteni, hogy hajtsunk vagy ne, melyik minta kerüljön felülre, melyik kapjon hangsúlyt. A terítőket érdemes kikeményíteni, mert sokkal könnyebb kezelni őket, s láthatjuk, mennyire lehet nyújtani, húzni deformálódás nélkül.
A lámpaernyő átöltöztetése lassú, aprólékos munka, több napba is beletelhet. Az ernyőt akkor érdemes teljesen kifeszíteni, ha a felső peremnél rögzítjük; ekkor célszerű jól meghúzni az egészet, mivel – elvileg – a függőleges drótokon tud mozogni az anyag. Felül ugyanúgy be van tekerve a keret, áthajtjuk rajta a csipkék szélét, és levarrjuk a kifeszített részhez, a felső peremen áthajtva.
Először kis teljesítményű takarékos izzót tekertem a lámpába, tejüveg izzóval, de egyáltalán nem vetett árnyékot a csipke lámpaernyő. Amint kicseréltem hagyományos – nagyobb teljesítményű – villanykörtére, varázslatos árnyékokat kaptam az egész szobában.
A lámpatest felújítása
Először is szét kell szednünk az elektromos részt, hogy csak a nyers fa maradjon a festéshez. Ennek az első lépése, hogy a lámpa alján levő rögzítő csavart, ami a vezetéket szorosan fogja, kicsavarjuk egy lapos csavarhúzóval. Ez az elem lehet műanyag is; óvatosan bánjunk a csavarhúzóval, mert olyan puha ez az anyag, hogy hamar tönkremegy. A kapcsoló felett célszerű elvágni a vezetéket. Ha ez megvan, akkor már csak ki kell tekerni a foglalat nyakánál levő menetes csavart és felfelé ki lehet húzni az egészet.
Nem szeretek csiszolni, ezért festek alapozóval. Így nem kell csiszolni és a festék megtapad rendesen, míg alapozó nélkül az előző festék és lakk rétegeken előbb-utóbb elcsúszna az egész. Dupla réteg alapozót használok, festéket nem is.
Egy univerzális matt fehér alapozó vált be a legjobban, egy doboz 9 négyzetméter felületre elegendő, ára 2000 forint körüli. Száradás után P60-as csiszolópapírral kicsit leszedtem a festéket az élek mentén, hogy a lámpatest kopottas hatású legyen.
Villamossági üzletben beszereztem egy vezetéket, olyat, amelyen volt villás dugó, kapcsoló, valamint foglalat, lámpaernyő-rögzítő tárcsával. A szerelék ára kompletten 1200 forintba került.
A vezetéket behúztam a testbe. A két ága van a vezetéknek, a foglaltban található egy kis belső elem, két lyukkal, két pici csavarral. Az első lépés a foglalat rögzítése. A menetes csövet betekerjük a lámpatestbe, rátekerjük a foglalat alját – a kis félgömb alakú részt. A fekete elemet ki kell venni belőle előtte. A vezeték végén levő két drótot a kis csavarok segítségével rögzíteni kell a két lyukba, teljesen mindegy, hogy melyiket melyikbe. Végül az egész vezetéket alulról vissza kell húzni, amíg lehet, és alul, a korábban említett csavarral rögzíteni.
Ezután lehet a foglalatra tekerni a hengeres részt. A hengeres részre kerül a perem, erre ül majd rá az ernyő; jöhet a villanykörte, és kész! Nem nagy ördöngösség elkészíteni! Hangulatos vintage lámpa; öröm nézni a fényjátékot a falon, kellemes látvány. Megéri bíbelődni vele – mindenkinek azt javaslom, vágjon bele!
Remélem, megmutatjátok majd a saját verziótokat is! A fotókat a szerkesztoseg@eletszepitok.hu e-mail címre küldhetitek.
Összeállította: Hosszú-Bardócz Éva
Olvasónk, Varga Veronika küldte
– Az ötletet az oldalatokról merítettem, s érdekes módon pár héttel azelőtt vásároltam ezeket a csodás horgolt és vert csipke terítőket, fillérekért turkálóban. A lámpaernyő már megvolt rég, de bár nekem úgy is tetszett, megérett a cserére. Ahogy megláttam azt a csodás lámpaburát, nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy megpróbáljak valami hasonlót készíteni. Anyukám segedelmére is szükségem volt, mert a varrás sajnos nem az erősségem. Ő azt szokta mondani, hogy én megálmodom, ő pedig megvarrja! Először is, amennyire csak tudtuk, szépen lefejtettük a régi borítást, a csipkéket gombostűvel darabonként próbáltam összeforgatni úgy, hogy a legszebben illeszkedjenek egymáshoz. Ezután Anyukám következett, aki nagy türelemmel és persze hozzáértéssel varrta rá a vázra a csipkéket. Az általatok bemutatott darabbal ellentétben mi felülről kezdtük a varrást, s lefelé haladtunk. Így talán egyszerűbb volt. A végeredmény pedig magáért beszél azt hiszem.
hirdetés