Lélekgyógyító történetek. Mire jó, hogyan hat a meseterápia?
A mese legtöbbünk számára pozitív asszociációkat keltő, melegséggel eltöltő fogalom. Mesét hallgatni, mondani, egy mesébe belefeledkezni, történeteket szőni jó, gyereknek, felnőttnek egyaránt. A meseterápia módszerének meghonosítója Boldizsár Ildikó, a neve bizonyára sokak számára cseng ismerősen. De akármilyen magától értetődőnek is tűnhet a kifejezés, mégsem teljesen egyértelmű, mi történik pontosan a meseterápia során. Hogyan, mi mindenre hat a mese?
A mese, a játék és a rajzolás nem puszta időkitöltő tevékenységek a gyerekek számára, hanem ősképi szerkezetű lélekrendező rituálék. (Molnár V. József)
Boldizsár Ildikó egyik tanítványa, Kreil Melinda segítségével boncolgattam a rejtélyt. Melinda ma már hivatásos meseterapeuta; szakemberré válása különleges életeseményhez kötődik. Egy Ildikó által vezetett terápia – egy mesén keresztül megtett utazás – végére fogant meg a gyermeke, akire addig hiába vártak a férjével. Melinda számára személyes bizonyossággá vált, hogy a mesék ereje óriási, ha hagyjuk őket hatni. Azóta dolgozik a módszerrel (metamorphoses), egyéni és csoportos foglalkozásokat tart. Iskolákba, női közösségekbe is hívják, s egyre több pozitív visszajelzést kap munkája hasznosságáról.
A mesék tele vannak rítusokkal, hagyományokkal, szimbólumokkal, amelyek segítik az elmélyülést, a hangolódást, egy kicsit el is ringatnak, meg is nyugtatnak bennünket. Ez önmagában már terápiás hatás: az elcsendülés, a vágy és a szándék, hogy az ember átadja magát valaminek, valami végtelenül egyszerű dolognak, amikor nem kell semmi mást csinálni, csak figyelni. Figyelni belülre.
Az avatott szakértők azt vallják, minden élethelyzethez találhatunk egy mesét. Ezzel kezdődik a munka. A vállalkozó szellemű alany, a kliens a foglalkozás(ok) során komoly önismereti utat járhat be, összefüggéseket találhat saját életével kapcsolatosan, felismerhet addig rejtett jelenségeket, üzeneteket és elakadásokat. Azonban az út végén ennél sokkal több várja: a felfedett problémákhoz, megoldásra váró helyzetekhez erőt, motivációt is meríthet, véghez viheti a benne megérett esetleges változásokat.
Mit mond nekem a történet? Hogyan hat rám? Mit hívnak elő belőlem a szavak? Milyen illata, milyen íze van a képeknek? Milyen érzést kelt bennem? Milyen emlékre rezonál? Nem is kell többet tenni, csak engedni, hogy valami meginduljon, történjen belül. A meseterápia során nem kell megmagyarázni, szóban vagy írásban kifejezni semmit, a mesemondó visz el ebbe a világba; segít, hogy a történetben az illető megtalálja saját magát. Ahogy Melinda fogalmaz:
„A képekkel való kapcsolódás indítja be a folyamatot, a mese képei a lélek nyelvén szólnak”.
Nem a tudatos, szándékos cselekvésé a főszerep, hanem az ösztönös, lélek mélyéből fakadó belső működésé. A mesének nagyon erős, sajátos rendezőelve van; nem igényli sem a terapeuta, sem a páciens részéről az intellektuális megközelítést, az okos magyarázatokat, a boncolgatást, mégis eredményes, elérhető vele a kívánt hatás.
– Fontos, hogy a kliensben megszülessen az irány, a cél, ez adja ugyanis a terápia ívét. Nekem, segítőként a legerősebb visszajelzés az, hogy a való életében képes-e változtatni. Nem öncélúan boncolgatjuk a mesét: valamit el akarunk érni. Éppé szeretnénk tenni valamit, ami eltört bennünk” – mondja Kreil Melinda meseterapeuta.
Egy-egy felismerés, egy hosszú, közös munka katartikus, elementáris hatású. Van, hogy a mese képei, szavai, szimbólumai fájdalmas, nehéz felismerésekhez segítenek; szembesülhetünk problémákkal, érzésekkel, élethelyzetekkel, melyekre addig nem volt tiszta rálátásunk, melyekhez nem volt elég erőnk, bátorságunk. Szembetalálhatjuk magunkat saját konfliktusainkkal, amelyeket lecsupaszítva, mesébe ágyazva, szimbólumokkal megjelenítve egész másképp láthatunk. S ha megvan a „gócpont”, a mese végigvezet a belső úton, fejlődésen, szerencsés esetben a megtisztulásig, feloldódásig. Ehhez természetesen erős jelenlét szükséges; annak elfogadása, hogy az akaratot hátrahagyva elfogadjuk: a történet iránytű, amely megtart, keretet és egy használható útmutatót ad próbatételeinkhez.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Bárkinek adódhat valamilyen problémája, életvezetési nehézsége. Ha a meseterápiát választja, a meseterapeuta az első alkalommal meghallgatja. Nem a problémára választ mesét, hanem a történetéhez.
– Mintázatokat hallok a történetében, melyek szimbolikus képi nyelven a mesékben is fellelhetők. Van egy cél: a változás. A mesébe lépve onnét indulunk, ahol az illető magát látja. Ez a jelenbéli állapot képi leírása. Aztán elkezdjük kibontani a képet érzékszervekkel, érzésekkel, s ezzel már rá tértünk a saját életeseményekre. Úgy segít a módszer, hogy egyrészt láttat, de csak annyit, amit elbír az illető, másrészt közvetetten kimondhatja a fájdalmas és nehéz érzéseket, mintát ad, cselekvésre ösztönöz. Egyfajta gondolatkísérletet végeztet, személyes belátáshoz juttat, belső erőforrásokhoz kapcsol hozzá.
A módszerrel foglalkozó szakemberek azt is vallják, hogy mindenkinek van egy meséje, amire ha rátalál, nincs többé egyedül.
Kapcsolódó összeállításunk
Könyvpremier. A láthatatlan fonal – Meseterápia a szeretet erejéről
Ritka szerencsés ember vagyok; hivatásom van és vele egy küzdelmes, de szépséges örömteli munkám: gerincferdüléses gyermekeket és felnőtteket kísérek, segítek. A helyemen vagyok, abban a világban, amit egy kicsit én is teremtettem. De ezen a világon túl is van élet, sőt! A filmek, könyvek, és más impulzusok nyomán arról írok az Életszépítők Magazinnak, amit szeretnék mindebből megmutatni.
