Lélekgyógyító történetek. Mire jó, hogyan hat a meseterápia?

A mese legtöbbünk számára pozitív asszociációkat keltő, melegséggel eltöltő fogalom. Mesét hallgatni, mondani, egy mesébe belefeledkezni, történeteket szőni jó, gyereknek, felnőttnek egyaránt. A meseterápia módszerének meghonosítója Boldizsár Ildikó, a neve bizonyára sokak számára cseng ismerősen. De akármilyen magától értetődőnek is tűnhet a kifejezés, mégsem teljesen egyértelmű, mi történik pontosan a meseterápia során. Hogyan, mi mindenre hat a mese?

A mese, a játék és a rajzolás nem puszta időkitöltő tevékenységek a gyerekek számára, hanem ősképi szerkezetű lélekrendező rituálék. (Molnár V. József)

Boldizsár Ildikó egyik tanítványa, Kreil Melinda segítségével boncolgattam a rejtélyt. Melinda ma már hivatásos meseterapeuta; szakemberré válása különleges életeseményhez kötődik. Egy Ildikó által vezetett terápia – egy mesén keresztül megtett utazás – végére fogant meg a gyermeke, akire addig hiába vártak a férjével. Melinda számára személyes bizonyossággá vált, hogy a mesék ereje óriási, ha hagyjuk őket hatni. Azóta dolgozik a módszerrel (metamorphoses), egyéni és csoportos foglalkozásokat tart. Iskolákba, női közösségekbe is hívják, s egyre több pozitív visszajelzést kap munkája hasznosságáról.

A mesék tele vannak rítusokkal, hagyományokkal, szimbólumokkal, amelyek segítik az elmélyülést, a hangolódást, egy kicsit el is ringatnak, meg is nyugtatnak bennünket. Ez önmagában már terápiás hatás: az elcsendülés, a vágy és a szándék, hogy az ember átadja magát valaminek, valami végtelenül egyszerű dolognak, amikor nem kell semmi mást csinálni, csak figyelni. Figyelni belülre.

angel-1009342_640Az avatott szakértők azt vallják, minden élethelyzethez találhatunk egy mesét. Ezzel kezdődik a munka. A vállalkozó szellemű alany, a kliens a foglalkozás(ok) során komoly önismereti utat járhat be, összefüggéseket találhat saját életével kapcsolatosan, felismerhet addig rejtett jelenségeket, üzeneteket és elakadásokat. Azonban az út végén ennél sokkal több várja: a felfedett problémákhoz, megoldásra váró helyzetekhez erőt, motivációt is meríthet, véghez viheti a benne megérett esetleges változásokat.

Mit mond nekem a történet? Hogyan hat rám? Mit hívnak elő belőlem a szavak? Milyen illata, milyen íze van a képeknek? Milyen érzést kelt bennem? Milyen emlékre rezonál? Nem is kell többet tenni, csak engedni, hogy valami meginduljon, történjen belül. A meseterápia során nem kell megmagyarázni, szóban vagy írásban kifejezni semmit, a mesemondó visz el ebbe a világba; segít, hogy a történetben az illető megtalálja saját magát. Ahogy Melinda fogalmaz:

„A képekkel való kapcsolódás indítja be a folyamatot, a mese képei a lélek nyelvén szólnak”.

Nem a tudatos, szándékos cselekvésé a főszerep, hanem az ösztönös, lélek mélyéből fakadó belső működésé. A mesének nagyon erős, sajátos rendezőelve van; nem igényli sem a terapeuta, sem a páciens részéről az intellektuális megközelítést, az okos magyarázatokat, a boncolgatást, mégis eredményes, elérhető vele a kívánt hatás.

– Fontos, hogy a kliensben megszülessen az irány, a cél, ez adja ugyanis a terápia ívét. Nekem, segítőként a legerősebb visszajelzés az, hogy a való életében képes-e változtatni. Nem öncélúan boncolgatjuk a mesét: valamit el akarunk érni. Éppé szeretnénk tenni valamit, ami eltört bennünk” – mondja Kreil Melinda meseterapeuta.

Egy-egy felismerés, egy hosszú, közös munka katartikus, elementáris hatású. Van, hogy a mese képei, szavai, szimbólumai fájdalmas, nehéz felismerésekhez segítenek; szembesülhetünk problémákkal, érzésekkel, élethelyzetekkel, melyekre addig nem volt tiszta rálátásunk, melyekhez nem volt elég erőnk, bátorságunk. Szembetalálhatjuk magunkat saját konfliktusainkkal, amelyeket lecsupaszítva, mesébe ágyazva, szimbólumokkal megjelenítve egész másképp láthatunk. S ha megvan a „gócpont”, a mese végigvezet a belső úton, fejlődésen, szerencsés esetben a megtisztulásig, feloldódásig. Ehhez természetesen erős jelenlét szükséges; annak elfogadása, hogy az akaratot hátrahagyva elfogadjuk: a történet iránytű, amely megtart, keretet és egy használható útmutatót ad próbatételeinkhez.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Bárkinek adódhat valamilyen problémája, életvezetési nehézsége. Ha a meseterápiát választja, a meseterapeuta az első alkalommal meghallgatja. Nem a problémára választ mesét, hanem a történetéhez.

– Mintázatokat hallok a történetében, melyek szimbolikus képi nyelven a mesékben is fellelhetők. Van egy cél: a változás. A mesébe lépve onnét indulunk, ahol az illető magát látja. Ez a jelenbéli állapot képi leírása. Aztán elkezdjük kibontani a képet érzékszervekkel, érzésekkel, s ezzel már rá tértünk a saját életeseményekre. Úgy segít a módszer, hogy egyrészt láttat, de csak annyit, amit elbír az illető, másrészt közvetetten kimondhatja a fájdalmas és nehéz érzéseket, mintát ad, cselekvésre ösztönöz. Egyfajta gondolatkísérletet végeztet, személyes belátáshoz juttat, belső erőforrásokhoz kapcsol hozzá.

A módszerrel foglalkozó szakemberek azt is vallják, hogy mindenkinek van egy meséje, amire ha rátalál, nincs többé egyedül.

Kapcsolódó összeállításunk

Könyvpremier. A láthatatlan fonal – Meseterápia a szeretet erejéről

Könyvpremier. A láthatatlan fonal – Meseterápia a szeretet erejéről

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 + 18 =

hirdetés