Látás, hallás, tapintás, ízek, illatok. Listázd kedvenc erőforrásaidat, segítenek, ha kimerültél. Önreflexiós gyakorlat
Hány százalékon áll elemeink feltöltöttsége? Ne feledjük: lemerült elemmel sok mindent lehet csinálni, csak épp nem biztos, hogy érdemes. Amikor csak vésztartalékon égnek a fények, minden homályosabb, szürkébb, ráadásul a kimerültség végső réme is fenyeget. Adódik hát a kérdés:
ki miből képes energiát, végső soron mosolyt meríteni?
Egyszerű, mezei kérdések következnek, mégpedig az öt érzékszervi modalitás mentén. Ha végigmegyünk, mi bukkan vajon felszínre? Vágjunk is rögvest bele, papírra és tollra lesz szükség.
Látás
Mi az, ami látható, és örömmel tölt el bennünket? Mit tartunk szépnek, ami önmagában, érdek nélkül tetszik? Mit kell látnom ahhoz, hogy lelkesüljek érte vagy miatta? Egyáltalán mi miatt szoktam lelkesülni? A fotók el tudnak tölteni jó érzéssel? És milyen fotók, netán a régi festmények? Mikor és mitől lesz pupillatágulatom? Amikor egyszerűen úgy el vagyok varázsolva, hogy csuda.
Hallás
Egy nagyon egyszerű kérdés: kinek mi a kedvenc zenéje? És mi az a konkrét muzsika, ami bármikor megszólal, először, másodszor, kétszáznyolcvanharmadszor, akkor is mosolygok, mert ez annyira különleges.
Adódik előttünk ezen a ponton egy kiváló lehetőség. Ha áttekintjük eddigi életünk megélt éveit, valószínűleg, a különböző életszakaszokhoz köthetünk zenéket is. Hogy mi volt akkor a sláger, vagy mit hallgattak például 10 éves korunkban szüleink és így tovább. Ezt azonban meg lehet fordítani, tehát tudom azt, hogy az egy jó életszakaszom volt akkoriban, kérdezzem meg magamtól, mit hallgattam akkortájt? Azonnal gyűjtsem ki egy külön könyvtárba, egy külön lemezre, és bizony ez egy bármikor bevethető erőforrás lesz ettől a pillanattól kezdve.
Visszatérve a fő kérdéshez: milyen hangok nyugtatnak meg engem? Mi az, amitől szinte mindig lassabban, mélyebben veszem a levegőt? A csönd, a természet hangjai, a vízesés, a konyha zajai, vajon mi a nekünk való? Érdekességképp nézzük meg a másik végletet is! Mikor tör ki a frász? Mi az, amitől totálisan kibukom, amit ha hallok, kiszaladok a világból?
Tapintás
Milyen konkrét anyag, amibe jó beletúrni, amit jó megfogni, vagy épp beleugrani? A puha párna kényelmes takaróval, netán a rojtos szőnyegbe belesüppedni, vagy a tésztagyúráskor tapasztalt örömök, esetleg néha mezítláb a homokban vagy a mezőn egyszerűen csak lenni? Mit mondanál? Nálad hogy van ez?
És kicsit átvitt értelemben? Kinek az érintésére vágyunk folyton újra és úja? Szimbolikusan mikor érintődöm meg? Mi vagy ki képes megérinteni lelkem mélyebb tartalmait és miért?
Illatok
Ismerjük-e a saját illatunkat? Milyennek találjuk? És kinek milyen a parfümje? Elvégre mennyire karakterjegy a hozzánk társított illat.
És az ételek, a konyha világában mi az az illat, amivel el lehet minket bűvölni? A kürtöskalács, a bejgli, vagy a gulyásleves, netán a halászlé különlegessége, hogy a tábortűzön sütött szalonna illatáról ne is beszéljünk?
Ízek
Kedvenc étel, kedvenc ital. Melyik italnál érzem azt, hogy jó élni? A narancslé, a forrócsoki, a mézes tea, vagy az alkoholos koktélok csodái? Mi az, amit anyum tud a legjobban a világon, és ha csak azt enném, akkor sem unnám meg?
***
Bárki kérdezhetné:
„Na jó, de ha ezekre a kérdésekre az ember választ ad, akkor ebből következik bármi egyáltalán? És akkor most mi van?”
Nos, rengeteg tanulság, ugyanis, ha elkezdjük ezt összegyűjteni, egyrészt lesz egy saját személyes leltárunk azokról a dolgokról, amik képesek feltölteni az elemeink. Ne feledjük, néha már a húsleves puszta említésénél is jókedvünk lesz, pedig tudjuk, nem is most fogjuk megenni.
Másrészt az igazán valós haszna az, hogy utána ezt el tudom kezdeni használni, mint egy festő a palettáját. Vagyis nem pusztán ad hoc, spontán mód leszek képes jobb kedvre deríteni önmagam, hanem egy kicsit tudatosabban. Természetesen mindenki személyiségéhez és karakteréhez más módszerek passzolnak, így elsőként a saját palettánk és színeink megtalálása a lényeges.
Így ezután, amikor elakadok és gödörbe kerülök a szürke mindennapok véget nem érő sorában, bevillanhat az iménti gyűjtésünk lelkesítő ereje: „De hiszen van nekem egy erőforrás-palettám, valahol az alsó fiók mélyén összeírva”, és előkeresem, de sokat is tud segíteni! Mint egy recept, ami azonnal beváltható a megérdemelt mosolyra, egy kisebb jókedvre, ezúttal azonban még a gyógyszertárba sem kell elmenni hozzá!
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
