Paripák szépítője – Viktória lovaknak készít lenyűgöző gyurmaékszereket
Alkotó vagyok rovatunkban ezúttal a 19 éves Dóbiás Viktória mutatkozik be. Idén fejezte be középiskolai tanulmányait, kreatív pályára készül: a vizuális kultúra képzési ágába sorolható elektronikus ábrázolás szakon szeretne továbbtanulni. Az elektronikus ábrázolással foglalkozó grafikusok számára elengedhetetlenek az olyan személyes tulajdonságok, mint a kreativitás, vizuális érzékenység, jó rajzkészség, vagy a jó térlátás. Minden jel arra vall, hogy Viktóriának van jövője ezen a pályán; kiválóan rajzol, zseniális fotókat, gyönyörű gyurmaékszereket készít. Nemcsak ékszerkedvelőknek, hanem lovaknak is.
Alma és Viktória
Lőrinciben élek a családommal, elég közel a természethez, mondhatni, egy valóságos kis tanyán. Az otthonom mindig inspiráló környezetet jelent számomra az alkotáshoz. Kisgyermekként sokszor ücsörögtem a kertben, próbáltam papírra vetni a fákat és a körülöttem élő állatokat.
Már ekkor érdeklődtem a lovak iránt, de még csak álmodoztam arról, hogy egyszer magam mellett tudhatom majd a saját patásomat. Kivétel nélkül minden hobbim forrása a lovakhoz vezethető vissza. Ők a múzsáim; kicsi koromtól kezdve valósággal megbabonáztak. A környezetemben ezért senki nem lepődött meg azon, hogy bármibe kezdtem, az valamilyen módon a lovakhoz volt köthető. Jelenleg is rajzolok, de már jobbára elektronikus grafikákat készítek. Mindemellett a képszerkesztés világa is igencsak közel áll a szívemhez, szorosan a fotózás mellett. A legfőbb témám azonban minden téren a lovak valamilyen formában történő megörökítése.
Mielőtt süthető gyurmából készítettem volna ékszereim, zsugorfóliával dolgoztam. Előfutára volt a mai alkotásaimnak.
Számomra a lovak imádatához szorosan kötődnek az ősi kultúrák, főleg az indián hitvilág tisztelete.
Az indiánok hozzám hasonlóan igencsak nagy szerepet tulajdonítottak ezeknek a nemes állatoknak. Éppen ezért első ékszereimet az indiánok szent tárgyáról, az álomfogóról mintáztam. Később az álomfogóba rajzolt lóportrék, és díszítő elemük, a kis tollacska valósággal a védjegyemmé vált.
2013-ban hatalmas változás állt be az életemben, ugyanis bővült a családunk egy gyönyörű haflingi kancával, Almával. Ekkor éreztem először ellenállhatatlan késztetést, hogy lovam tündöklő szépségét valamilyen módon szoborként is megörökítsem az utókor számára. Így találtam rá a süthető gyurmára, ami megfelelő alapanyagnak bizonyult a terveimhez. Hamarosan el is készült életem első gyurmamedálja: egy fejszobrocska imádott kancámról. Mondanom sem kell, beleszerettem ebbe az anyagba, rengeteg új lehetőséget kínált számomra. Először éreztem korlátlannak az alkotást, tudtam, hogy innentől semmi sem szabhat gátat, csak a képzeletem.
A gyurma sütés előtt teljesen képlékeny, a kéz melegére puhul fel egyre jobban. Előbb kézzel megformálom a szobraim alapját, majd kidolgozom az apróbb részleteket, ehhez már tűvel kezdek neki. Elég pepecselős és időigényes munka mindez, és fontos az óvatosság. Nem szabad kapkodni, mert egy hirtelen mozdulattól is könnyen eldeformálódik az anyag. Ha elértük a kívánt eredményt, mehet is a sütőbe az alkotás. A gyurmát sütőpapíron 120-130 fokon sütjük 20-30 percig. A sütés végén két lehetőség van: vagy megvárjuk, ameddig szépen fokozatosan kihűl a munkánk, vagy fél percig a csap alá tartva magunk is felgyorsíthatjuk a folyamatot. Ilyenkor már teljesen kemény a kapott tárgy, nem törékeny és vízálló. Strapabíró ékszerek válnak belőle.
Azt, hogy éppen milyen lesz az az ékszer, ami kikerül a kezeim közül, legtöbb esetben aktuális hangulatom dönti el. Már több esetben felhagytam a lovas témával, de a természet továbbra is nagyon inspiráló téma számomra. Ha éppen nem lovat formálok, akkor más állatot vagy növényt készítek gyurmából. Az ősi kultúrák mellett vonzódom a misztikus lényekhez és a fantasy világhoz.
Újabban szetteket készítek, lovak számára is. Még csak pár ilyen témájú ékszer készült el, kísérletképpen: két kantárdísz, melyekhez a lovasnak jár egy hozzá illő nyakék és fülbevaló is. A lovasok imádják szépítgetni a lovaikat, ezért bízom abban, hogy kedvükre válik ez az új kiegészítő típus.
hirdetés ▼
hirdetés ▲
Az ékszerkészítés már meghatározza a mindennapjaimat, ha lehetőségem adódna, szívesen foglalkoznék vele komolyabban a későbbiekben. Egyelőre első kis online boltom megnyitásán szorgoskodom, hogy nagyobb körben is elérhetővé váljanak a munkáim.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
