Hízott liba, újbor, dologtilalom. Szent Márton legendájától a népi hagyományokig

November 11. Márton napja. A Márton-napi népszokások az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, az Advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani, ám a ludak elárulták a gágogásukkal.

Szent Márton legendája

Szent Márton és a koldus. El Greco festménye

Szent Márton a Római Birodalom Pannonia Provincia területén, Savariában (ma Szombathely) született Kr. után 316-ban egy jómódú családban. Apja katonatisztként szolgált, Márton Ticinumban (ma Pávia) nevelkedett. Tizenkét évesen felvette a keresztény vallást, amit a szülei nem néztek jó szemmel. Három évvel később belépett a római hadseregbe apja akarata ellenére, de csak 19 évesen lett valódi katona.

A feljegyzések szerint segítőkészség, jóindulat jellemezte, kitűnt a társai közül. Egy hideg, téli este Ambianum (Amiens, Franciaország) város kapujánál egy koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Márton a köpenyét kettévágta a kardjával, és az egyik felét a koldus vállára borította.

A legenda szerint nemsokkal ezután álmában megjelent neki Krisztus a koldusnak adott köpenyben. Márton ennek hatására 22 évesen megkeresztelkedett. 355-ben tért vissza Pannóniába, s téríteni kezdett. Az erőre kapott ariánus eretnek mozgalom azonban Mártont távozásra kényszerítette, egy ideig visszavonultan élt Gallinaria szigetén szerzetesként. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.

Itt szerette volna leélni az életét, ám Tours püspökének halála után őt kérték fel püspöknek. Nem akarta elvállalni, amikor érte mentek, a libák között rejtőzött el… Itt olvasható a teljes történet >>

Szent Mártont a koldusok, a ló- és lúdtartók, szőlőtermelők védőszentjének tartják. 

Márton-napi munkatilalom

Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó nap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven ehessenek, ihassanak. Ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a néphiedelem szerint a jószág pusztulását okozta.

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”

A régi magyar hagyomány szerint Márton napján libát kell enni. A libatenyésztésnek több évszázados hagyománya van Magyarországon. Az Alföld déli részén különösen kedvezőek a feltételek e szárnyas neveléséhez, s már az 1800-as évek végén megkezdődött az értékesítés, a tömeges libanevelés. Manapság már sokan ágálnak az ellen – főként az állatvédők -, hogy az ínyenc libamájat az állat tömésével lehet elérni; több ételt kell neki adni, mint amennyit természetes körülmények között magához venne. Az ellenérzéseket az sem (mindig) enyhíti, hogy a tömést a lehető legkíméletesebben kell végezni. A libákat főként kukoricával etetik, a száraz kukoricát órákig vízben áztatják, zsiradékkel dúsítják, sőt, még enyhén meg is sózzák, hogy az emésztőnedvek összetétele kedvező legyen. Van, ahol borsot, apróra darabolt erős paprikát is kevernek hozzá…

A libák 8-9 hét alatt érik el a pecsenyeliba fejlettséget. A libának a máj a legértékesebb része. Akkor igazán jó, ha legalább 80 dkg, a színe halványsárga, minél világosabb, annál ízletesebb.

Libához újbor dukál

Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások. A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × 1 =

hirdetés