Matematikusként szoftvereket tesztel, szabadidejében csodaszép hímeseket készít a többszörösen díjazott népi iparművész. Interjú Fekete Ildikóval

Fekete Ildikó végzettségét tekintve matematikus, informatikai területen dolgozik. A hímes tojások készítése és kutatása „csupán” hobbi számára. Számos elismerés birtokosa. Hímesei a Fejér Megyei Értéktár részét képezik, megkapta a Magyar Kézműves Remek, a Gránátalma és a Junior Prima díjakat, a Népi Iparművész, valamint a Népművészet Ifjú Mestere címet. Mint mondja, ez a sok elismerés megerősíti abban, hogy fontos az, amivel foglalkozik: a Kárpát-medence gazdag mintakincsét, hímeseit szeretné összegyűjteni, rendszerezni és újra alkotni.

 

Fekete Ildikó

Mi indította el benned, hogy érdemes lenne a tradicionális mintakincs gyűjtésével foglalkozni?

Volt néhány könyvem a témában, ezek egy-egy tájegységhez kapcsolódtak. Elkezdtem feldolgozni a kötetekben található mintákat, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy „kimerítettem” az összeset, nincs új anyagom az alkotáshoz. Így jött az ötlet: „jó, akkor én majd gyűjtök magamnak!”

Mivel kezdted, és hogyan képzeljük el a folyamatot?

Az első nagyobb gyűjtésem a sárközi mintakincs volt. A sárközi tojás nagyon népszerű volt a hetvenes években. A Tolna megyei Bátán nagyon sok asszony abból élt, hogy eladásra készített hímes tojásokat egész évben. Mindet eladták. Főleg Németországban volt nagy a keletje. Sok képeslap készült ezekről a tojásokról, de leírások vagy olyan források nem álltak rendelkezésre, melyek segítettek volna az elindulásban. Így hát elmentem Bátára, azt remélve, hogy ott találok anyagokat. Báta egy kis zsákfalu, nem egyszerű autóbusszal megközelíteni. Le kell szállni a hegy tetején, majd onnét lesétálni a völgybe, ez 3-4 kilométeres túra, árkon bokron keresztül. Kocsival nyilván sokkal egyszerűbb, én busszal mentem. A helyi tájházban van egy nagyon szép gyűjtemény a sárközi hímes tojásokról. Egyesével lefotóztam ezeket, így lett egy két-háromszáz darabos gyűjteményem. Ez alapján elkezdtem alkotni. A bolhapiacokon lehet találni régi képeslapokat, onnét is nagyon szép mintákat gyűjtöttem be. Ezen felül különböző néprajzi múzeumok raktárában szoktam gyűjtőmunkát végezni. Legutóbb a Budapesti Néprajzi Múzeum raktárában jártam, ott is nagyon szép bátai tojásokra bukkantam. Amikor terepen végzek gyűjtőmunkát, általában találok néhány helyi asszonyt, akik érdemben hozzá tudnak szólni a témához, emellett régi újságcikkekből is szoktam meríteni. Komoly mintakincstárat tudtam létrehozni több forrásból, ez alapján már lehet érdemben alkotni.

Behatóbban egy tájegységgel foglalkozol?

Inkább az jellemző, hogy egy-egy tájegységet kezdek feldolgozni, és ez sokáig leköti az energiáimat. Beépítek saját ötleteket is. Feldolgozást is lehet készíteni. Nálam ez azt jelenti, hogy az eredetihez képest megváltoztatom a színeket, a színek arányát. A hímesekhez hagyományosan nem nagyon használtak fehér hátteret, én viszont szeretek világosabb, vidámabb színeket alkalmazni. Jellemző például a muravidéki hímesekre a fekete háttér, de a komor, sötét színvilágot át lehet alakítani a mai elvárásoknak megfelelően. A feldolgozással – úgy vélem – nincs semmi probléma, hisz akkor él tovább a népművészet, egy hagyomány, ha az aktuális kultúrába is beilleszthető. A bátai mintakincs a legkomolyabb gyűjtésem. Erre azért vagyok büszke, mert a gyűjtésem alapján már többen is készítik, a gyűjtéssel a tudást is sikerült átadni. Nagyot dobban a szívem, amikor a közösségi médiában olyan hímes tojást látok, amely az általam közreadott minta alapján készült. Nagyon sok amerikai tojásfestő készít bátai tojásokat.

Amikor felkeresel egy-egy tájegységet, mit tapasztalsz, a helyiek mennyire ismerik a saját hímeseiket?

Változó. Szerintem az internet kissé felborította a rendet ezen a téren. A sárközi tojások nagyon bonyolultak, nem egyszerű a mintát megrajzolni, a színezés is aprólékos munka, minimum három, de inkább öt színt alkalmaznak. Nagy gyakorlatot igényel a kivitelezése. Régen ezeket a hímeseket el tudták adni a készítők, ma már nem feltétlenül. Nem biztos, hogy a befektetett munkának visszajön az ára, ezért ezeket a hímeseket már kevesen készítik. Vannak olyan területek, ahol a hímeskészítés élő hagyomány, például a Gyimesben, ott a mai napig díszítenek tojásokat a helyiek, és húsvétkor elviszik megszenteltetni a templomba. A gyimesi tojások rendkívül felkapottak az interneten, olyannyira, hogy a gyimesin kívül másféle hímest nem is nagyon találni. Egyébként, a kérdésedre visszatérve, nem feltétlenül tudják az emberek, hogy a származási helyükre milyen mintakincs jellemző, ahogy azt sem, hogy annak a tájegységnek egyáltalán vannak-e saját hímesei. Korábban az egyik kiállításomon találkoztam egy hölggyel, aki állt a vitrin előtt, és egyesével rajzolgatta a jegyzetfüzetébe a mintákat. Amikor meglátott, zavarba jött, szabadkozva mondta, hogy muszáj lerajzolnia, mert a kiállított hímesek a szülőföldjéről származnak, és a mintákat sosem látta korábban.

Nem kellett volna szabadkoznia, hiszen a hímes tojás közkincs… Vállaltad, hogy őrzöd és továbbviszed az évszázadok során formálódott örökséget. Ebben persze nagyon sok idő, munka van. Az alkotók általában zokon veszik, ha „utánozzák” vagy másolják őket, téged viszont lelkesít…

A tojásos közösség – ahogy egymás között hívjuk magunkat – nagyon jó közösség. Nem találkoztam olyan kollégával, aki azt mondta volna, hogy ‘bocsi, ezt a praktikát nem fogom neked elárulni, inkább megtartom magamnak’. A tojásosok közül sokan elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet, elég jól állunk ebben. Úgy gondolom, ez a cím nem engedi meg azt, hogy én mint alkotó azt mondjam bárkinek, hogy ezt a tudást nem osztom meg vele. Megválogatom persze, hogy milyen rendezvényre megyek el, ám ennek prózai oka is van: van egy munkahelyem, meghatározott éves szabadsággal, ezért nem tudok mindenhol jelen lenni.

A húsvéti rendezvények a pandémia miatt idén is elmaradnak. Nincs hiányérzeted?

Ezt az időszakot arra használtam ki, hogy létrehozzak egy videósorozatot azok számára, akik szeretnék elsajátítani a tojásírás alapjait. A videók a YouTube-on érhetők el; 17 részen keresztül mutatom be a technikai fogásokat. 

Gimnazistaként kezdtél komolyabban hímesekkel foglalkozni. Hány éve ennek?

Nagyjából tizenkettő. Huszonkilenc éves vagyok. Valóban gimisként kezdtem alkotni, de óvodásként estem szerelembe. Az anyukám elvitt egy néprajzi múzeumban megrendezett vásárra, ahol találkoztam egy tojásíró nénivel. Négyéves lehettem ekkor. Órákig álltam mellette, és néztem, hogyan dolgozik. Egyszerűen elbűvölt. Ott helyben megvettünk a szükséges eszközöket, otthon pedig az apukám kifújt legalább száz tojást, lehetett rá dolgozni. Így kezdődött. Gimnazistaként alkottam először olyan hímes tojást, amit vállalhatónak éreztem.

Milyen volt ez az első, „vállalható” tojás?

Egyszerű vonalvezetésű gyimesi tojásokat készítettem ekkoriban. Akkor tört meg a jég, amikor hirtelen minden rajzolt vonal egyenes volt, minden minta szimmetrikus. Ez sikerélményt adott, és azóta nem állok le.

Munka mellett mennyi időd van erre a szenvedélyre?

Kevés, de ha tehetem, hazautazom és alkotok. Budapesten van a munkahelyem, és egyetemre is ide járok. A Fejér megyei Alcsútdobozon nőttem fel és a mai napig ott készítem a tojásokat. Budapest a tanulásé és a munkáé, a szülőházam az alkotásé. A szüleim sokat segítenek.

Rengeteg saját készítésű hímestojás található a gyűjteményedben. Ezek hol találhatók?

Nagy részük a családi házunkban. Van elég hely szerencsére. Az előszobában, a konyhában, a lépcsőházban is van hímes tojásokkal teli vitrinünk. A legnagyobb vitrin 1500 férőhelyes, a konyhai, 100 darabos vitrinbe pedig mindig az aktuális munkáim kerülnek.

Egy bonyolultabb mintájú tojás mennyi ideig készül?

Két-három óránál kezdődik és a végtelenségig eltarthat. Legutóbbi 100 darabos kollekciómon – ami eddig a legbonyolultabb készletem – két hónapig dolgoztam minden nap reggel nyolc órától éjfélig. Ez is a saját gyűjteményem részét képezi, és ha vége lesz a járványnak, bemutatom kiállításokon.

Van kedvenc mintád?

Mindig az a kedvenc minta vagy tájegység, amin éppen dolgozom, de a bátai – sárközi – és a gyimesi hímesek különösen közel állnak hozzám.  

Utaltál már rá, hogy van civil állásod. Milyen területen dolgozol?

Szoftvertesztelő vagyok. Azért fizetnek, hogy minél több hibát találjak a szoftverekben és az egyetemen is ezt tanulom most. Ahogy mondani szoktam: hivatásos kekeckedő vagyok.

Két világban mozogsz otthonosan, nem tűnnek rokonterületnek…

Igen, ez sokakat meglep. Az emberek általában nem szoktak többféle dologgal foglalkozni. A kapcsolódásaim ennek megfelelően sajátosak: van egy kézműves, és van egy informatikus baráti köröm. Nem nagyon van átjárás a kettő között. Közös pontot mégis lehet találni a két terület között, hiszen nagyon sok geometriai vonatkozása van egy tojásdísznek. Fel kell osztani a tojást egyenlő részekre, felezéseket kell alkalmazni, meg kell találni az adott rész közepét, és a mintákban is különböző szimmetriák lelhetők fel. Persze nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy valaki egy csodás geometriai mintát le tudjon rajzolni, régen ezeket a tojásokat egyszerű parasztasszonyok készítették.

Természetes festékanyagokkal dolgozol?

Elég régóta használunk szintetikus festékeket ahhoz, hogy ezeket is hagyományosnak tekinthessük, e vonatkozásban nincs megkötés. A növényi festékeket könnyű elkészíteni, de kora tavasszal, húsvét körül még korlátozottan állnak rendelkezésre. Bizonyos növények pedig csak meghatározott időszakban adnak jól használható festőlevet. Természetes festékkel nem lehet ugyanazt a színt kétszer előállítani; egy 100 darabos kollekciónál nem engedhető meg, hogy ne legyenek egységesek a tojások. A szintetikus festékek mindig ugyanazokat az árnyalatokat adják, sokkal egyszerűbb a használatuk.

Hogy telik majd az idei húsvétod? A járványhelyzet nyilván korlátoz téged is…

Nem lesz kevesebb dolgom, inkább csak más jellegűek a feladatok. A pandémia előtt voltak kiállításaim, rendezvényekre hívtak, ezek most szünetelnek. Ugyanakkor egyre több felkérést kapok online foglalkozásokra. Érkezett megkeresés New Yorkból, kétszer Bostonból és legutóbb Párizsból. Ezeket jellemzően magyar közösségek szerivezik. Ezekre nyitott vagyok, egy-egy ilyen alkalom 1-1,5 órát vesz igénybe. Húsvétkor minden tojásos örül, hogy él, ez az időszak általában elég mozgalmas számunkra. Egyébként pedig nálunk egész évben húsvét van.

 

 

Könyvajánló

A Viasszal írt üzenet c. kötet bemutatja a viasz írás technikáját az egyszerű tojásoktól indulva egészen a sokszínű, bonyolult mintázatok elkészítéséig, de szerezhetünk ismereteket a növényi festés titkairól is. Olvasóként képzeletbeli utazást tehetünk a Kárpát-medencében és megismerhetjük őseink mintakincsét 15 jelentős tájegység bemutatásával. Muravidék, Sárköz, Gyimes, Hétfalu, Árapatak, Háromszék ma is élő hagyományként őrzi a tojásírás ősi motívumait. Fekete Ildikó több mint 800 fotó segítségével szeretné a magyar mintakincset megismertetni az olvasóval. 

 

A könyv itt rendelhető meg >>

Videók >>

himesek.hu

Az interjúban látható, Fekete Ildikó tulajdonát képező fotókat Vermes Tibor készítette a Viasszal írt üzenet c. könyvhöz, dizájnerként Kaszta Dénes segítette a munkáját

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 3 =

hirdetés