Megbocsátottam. Az első és utolsó levelem a soha nem volt apámhoz
Az első és utolsó levelem a soha nem volt apámhoz. (Olvasónk története.)
Szia Apa!
Vagy írjam, hogy kedves? Kedves Apa… Kedves vagy egyáltalán? Nem gondollak annak. Bár valószínűleg az én előítéletem abból fakad, hogy elhagytál, ígértél, aztán nem kerestél. Még a nevedet is elvetted tőlem. Mindettől függetlenül lehetsz kedves mással, de engedd meg nekem, hogy egyszerűen csak egy “Szia Apá!- val” köszöntselek.
Képzeld, pár nap és betöltöm a harmincat. Nagyon furcsa érzés Apa, hogy így elszökött ez a pár év. Néha eszembe jut, hogy lehetnél, és élhetnék úgy, mint mások. Te lennél az Apukám, én meg örökké a kislányod volnék.
Volt, hogy azt képzeltem meghaltál, így könnyebb volt elfogadnom, hogy nem vagy itt.
Próbálkoztál még az elején. Emlékszem ám! Elhittem mindent neked, tudod? Sokszor vártalak hiába. Volt, hogy az állomáson ültem, és vártam azt a vonatot, amivel jössz. Azt a sohaelnemjövőt. Emlékszel arra a szép természetkönyvre, aminek a koala volt az elején? Lelkiismeret furdalásom volt, hogy kértem tőled, mert drága volt. Arra gondoltam, hogyha megveszed nekem, nem biztos, hogy lesz pénzed jegyet váltani a sohaelnemjövő vonatra. Így is lett. Csak a könyv is az ócska, fa újságosbódéban maradt, meg te is valahol elmaradtál az ígéreteiddel.
Leérettségiztem, kamasz voltam, rettenetes kamasz… Lett két nyelvvizsgám, egy diplomám, munkám, s rengeteg tapasztalatom arról, hogy milyen is a világ. De tudom ám Apa, hogy nem olyan mint a tiéd! A tiéd unalmas, fekete-fehér. Az enyém hétszínű, csudálatos, ahol mindennek meg van a maga helye és minden a maga idejében történik.
Képzeld Apa, pár nap és betöltöm a harmincat. Sietős harminc év volt ez, tele fájdalommal, szorongással.
Gondoltál rám az elmúlt években? Eszedbe jutott valaha, hogy hibáztál, hogy hiányzom? Eszedbe jutott egyszer is, hogy mit rontottál el? Én rontottam el? Miféle kényszer volt az, ami arra késztetett, hogy képes legyél lemondani rólam?
Ne aggódj Apa, mindezek ellenére jó sorom volt, boldog gyermekkorom. Volt nekem a Papek helyetted is. Szeretett, óvott, védett, ahogy neked kellett volna. Dorgált, ha megérdemeltem, cinkosom volt, ha arra volt szükség, mellém állt, ha kellett, akkor is, ha nem nekem volt igazam. Egyszer megköszönhetnéd neki, ha felénk jársz. Megköszönhetnéd, hogy azt tette, ami a te feladatod lett volna. Ami csak egy Apa kiváltsága.
Képzeld Apa, pár nap és betöltöm a harmincat. Kicsit nehezen élem meg. Úgy érzem, ez egy vízválasztó év, én is harmincas leszek. Hármassal kezdődik a szám az életkoromban, s valahogy van egy titkos bűverő ebben a magányos kis páratlan számban, mely arra késztet, hogy komolyabban vegyem azt, hogy élek. Hogy életet adjak, hogy felejtsek, hogy újrakezdjek, hogy megéljem a saját csodám és legyen egy saját családom.
Azt mondják, a lányok olyan férjet választanak maguknak, mint az apjuk. Hát Apa, képzeld nekem nem sikerült. Ő nem volt és nem is lesz soha olyan mint te! Az árnyéka sem lehetnél. Szeret engem, velem tervez, nekem ígér, velem él.
Tudod Apa, szeretem az életem. Mindig is szerettem, mindig megtaláltam a napos oldalt, mindenben meglátom a jót, a szépet. Hiszek abban, hogy szép szóval és szeretettel bármit elérhetünk, hiszem, hogy a jó szó és a mosoly gyógyír a fájó szívnek. Hiszem, hogy minden élőlény a földön ugyanolyan értékkel bír mint az ember, és kötelességünk óvni mindezt.
Tulajdonképpen köszönöm, hogy nem voltál velem, hogy nem láthattam minden negatívumot belőled, így az esélye sem volt meg annak, hogy esetleg a te példád okán csesződjön el az életem.
Felfoghatnám így is, de nem szeretném.
Csak azért írok Apa, hogy tudd, jól vagyok. Hallottam, hogy nemsokára itt hagyod ezt a földet, s szerettem volna útravalóul megüzenni neked. Ha esetleg aggódtál volna, már nem kell, nyugodj meg. Velem minden a legnagyobb rendben.
Képzeld Apa, pár nap és betöltöm a harmincat. Búcsúzom tőled. Remélem, egyszer eljut hozzád ez a pár sor. Milyen szép is lenne, ha azt írnám, a levél végére, hogy “Szeretlek!”
Sajnos nem tehetem. Nem így van.
Megbocsájtottam.
A legnagyobb gyermeked
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
