Jól szeretnek téged? Menni, vagy maradni? Hogyan kell jól dönteni?
Induljunk ki onnan, hogy már tudod: olyan emberrel vagy kapcsolatban, aki nem úgy bánik veled, ahogy kellene.
Ha ki tudtad mondani, hogy „nem akarok így élni”, akkor el lehet – el szabad – jutnod a döntésig, hogy „nem fogok így élni”. De ha becsületesen akarod csinálni, akkor ne kapkodj. Tedd fel magadnak a helyes kérdéseket, és hozz jó döntéseket.
Először is próbáld reálisan meghatározni a helyzeted. Persze, amiben benne vagy, arra néha képtelenség rálátni. Azt viszont tekintsd szabálynak, hogy amikor kőkemény, és megfájt tények ellenére azt kezded mondogatni: „de…, de…, de…” akkor vagy a múltadból reagálsz, vagy illúziózol egy olyan jövőről, aminek nyoma sincs. Amikor a „de”-k elkezdődnek, már nem vagy többé a valóságban. Nem vagy a jelenben.
Kérdezd meg hát magadtól: miért maradok meg ennél a kapcsolatnál? Miért csinálom? Miért nem tudom elengedni? Vagy: miért nem hagyom magam elengedni?
Kimondtad-e már a másiknak, hogy mitől lenne jobb neked? Milyen választ kaptál rá?
Gondold át a hűségedet. Jó-e neked hűségesnek lenni ehhez a személyhez? Fejlődsz mellette? Halad az életed? Mennyi energiát fektettél már ebbe a kapcsolatba? Többet, mint amennyit kaptál?
Kipróbáltad-e már, hogy mi történik, amikor hátrálni kezdesz, és kevesebb erőfeszítést teszel a kapcsolatba? Hogy nem veszed át a másik feladatait. Hogy reagált rá a társad?
Esélyes, hogy nem tetszett neki, amikor már nem meríthetett erőt belőled.
Nézd meg, hogy hol végződsz te, és hol kezdődik ő. Tégy különbséget aközött, amihez neki, és aközött, amihez neked van közöd. Az olyan hűség, amelyben elveszíted önmagad és teljesen elmerülsz egy másik emberben, nem az érdeked.
Ki ez a másik ember neked? Talán mást képvisel az életedben, mint aki valójában. Hasonlíthat az egyik szülődre. Az is lehet, hogy nem zártál le jól egy régi kapcsolatot, és most ismét csapdába kergetted magad.
Hogy mi minden más lehet még a háttérben?
Félsz a magánytól. Azzal ijesztgeted magad, hogy ez az utolsó alkalom, hogy legyen barátod, szeretőd; hogy legyen egy olyan ember, aki hozzád tartozik.
Félsz a jövőtől, és az ismeretlentől. Inkább korlátozod magad. Pedig új barátságokba és kapcsolatokba is fektethetsz energiát. Amikor azok fejlődnek, úgy csökkenni fognak a számodra kevésbé jó kapcsolatok.
Bűntudat. Ha könnyen manipulálható vagy a bűntudatoddal, akkor azt gondolhatod, hogy tartozol a másik embernek valamivel. Mert kedves volt hozzád. Mert gondoskodott rólad.
Pedig ha valaki szeret, azért szeret, mert érdemes téged szeretni. Nem szabadna, hogy emiatt kötelezettségeid legyenek akárkivel szemben.
Gondolhatod komolyan, hogy szerelmes vagy abba az emberbe, aki rosszul bánik veled. Erről sohasem vitáznék. De ha meg kellene határoznom, hogy mi a szerelem, akkor növekedésnek mondanám. Amikor többek vagytok ti ketten, mint lennétek egyedül. Ha tartotok valahova, és amikor közös az utatok. Ezt a területet nagyon gondosan meg kell vizsgálnod. És el kell tudnod dönteni, hogy senkinek sincs joga rosszul bánni veled. Mert te szereted magad annyira, hogy fontos vagy magadnak.
Nyitókép: Hutomo Abrianto/Pexels
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
