Mennyei minőség itt, a Földön. Légy könyörületes!

Csipkerózsikát mesélek. Jönnek a tündérek, és sorban adják át ajándékaikat: egy-egy jó tulajdonsággal ruházzák fel a kis királylányt. Légy szép, légy jó, légy egészséges… aztán kicsúszik a számon: légy könyörületes! A szemfüles ötéves közönségem azonnal lecsap: mi az, hogy könyörületes?

Kaptál már olyan kérdést, amiről korábban azt hitted, csípőből tudsz rá bármikor válaszolni, ám amikor valóban feltették azt, rájöttél, hogy fogalmad sincs, mit kellene mondanod? Nos, pontosan így jártam. A tágra nyílt ötesztendős szempárral szemben viszont nem lehetett mismásolni. Hát válaszoltam neki, azt, amiről – így utólag – úgy hiszem, „súgták”.

Persze utána rárepültem az Értelmező Kéziszótárra és egyéb forrásokra, ahol rengeteg mindent találtam. Van itt sajnálkozás, szánakozás (ezt azért annyira nem értem, miért, de hát így is használják), van segítségnyújtás, van vissza nem élés egy helyzettel, és van valami még… az, ami szerintem már transzcendens minőség.
A transzcendencia átlépést jelent, általában egy magasabb szférába, a létezés más, jobb minőségébe. Mondhatjuk úgy is: mennyei minőség itt, a Földön. Kapcsolat Istenhez. A könyörület bizonyos értelemben pontosan ezt a transzcendens elmozdulást jelenti.

Tegyük fel, hogy valaki fájdalmat, kárt okozott neked. Tegyük fel, hogy megvan a lehetőséged, hiszen nálad az erő és a hatalom az adott helyzet felett, hogy valami olyat tegyél, ami neki rossz lesz, ami neki fáj. Tegyük fel, hogy minden létező földi jog és erkölcsi törvény szerint igazad is van. Az égvilágon senki egy rossz szót nem szólna, ha azt a – másik számára fájdalmas – lépést megtennéd. Úgy volna korrekt és tisztességes. Ám te nem teszed meg. Nem, nem okozol fájdalmat. Tudod, hogy igazad van, tudod, hogy „járna” a másiknak a fájdalom. Tulajdonképpen igazságtalanul cselekszel – jót. Akár csupán a „rossz” elmulasztásával.

Jézus is összeveti a régi törvényt az általa képviselt új minőséggel (Máté evangéliuma 5. fejezet). Régen volt a „szemet szemért”. Ez a korrekt földi egyensúly. Az elvárható reakció. Sokan a karma fogalmát is így szeretik értelmezni: majd visszakapod! Ami nem így, és nem ezért igaz, és nem „vissza”, a többi stimmel. Jézus megvilágított egy másik utat, amelyet azóta sem fogtunk fel, úgy össznépileg.

Akinek hatalom van a kezében, annak lehetősége van cselekedni. A mesék királyainak (és királylányainak) bármit lehetett. Ha a király azt mondta valakiről, hogy le kell fejezni, hát lefejezték, ha neki akarta adni a fele királyságát, akkor neki is adta. Megtehette, ő volt a király.

Manapság távolról szemlélve koherens jogi és erkölcsi környezetben élünk. Na persze, csak nagyon távolról, homályos tekintettel… Közelebbről megvizsgálva hatalmas egyéni eltéréseket tapasztalunk, nap mint nap. Mégis, tegyük fel, olyasmit tettek veled, amelyre minden szabály szerint neked egy „rosszat” kellene, de legalábbis lehetne lépned. Ha megteszed, semmi más nem történik, mint az, hogy éled a földi életedet, és tetteddel hozzájárulsz a földi, „szemet szemért” egyensúly fenntartásához. Senkinek egy rossz szava nem lenne. Te a szabályok szerint játszanál.
Csakhogy te könyörületet gyakorolsz, pusztán azzal, hogy nem teszed meg azt a bizonyos lépést. Ez már transzcendens minőségbe visz. Sokan mondják: „csak az Isten könyörülhet meg”, és igazuk is van, abban az értelemben, hogy az isteni részünk, a bennünk élő Isten az, aki képes a könyörületre. A földi ember pontosan kiszámolja a szemekért és fogakért járó másik szemeket és fogakat. Na jó, szemfog duplán számít. Az ember, mint földi lény, mint porból vétetett hús és vér, így működik. Az ember, mint isteni, transzcendens lény képes átlépni, azaz „transzcendálni” egy olyan szintre, ahol a könyörület működik.

A könyörület semmiféle földi logika szerint nem áll meg. Semmi értelme, csak káoszt kavar a rendben. Elbizonytalanít. Hiszen honnan tudja meg a másik, hogy mekkorát ütött rajtad, ha a reakciódból nem kap visszajelzést? A könyörület egy másik síkon értelmezhető. Ott, ahol a keresztény tanítások szerint Isten és az angyalok lakoznak.

Közeledik a karácsony, fókuszba kerül a „jónak lenni, jót tenni” kérdéskör. A jó cselekvése néha a könyörület ruhájában mutatkozik meg. Nem megtenni valamit, ami – bármilyen jogos is volna – a másiknak rossz lenne.

„Ha valaki rosszat tett veled, és te igazságosan rosszat tehetnél vele, mégsem teszed meg, akkor vagy könyörületes.”

Ezt mondtam (vagy mondta „Valaki” az én számmal) az ötévesnek. Leírva elég bonyolult. A gyermek mégis azonnal megértette. Legyünk olyanná, mint a kisgyermekek, és akkor… igen, miénk lehet a mennyek országa.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő + húsz =

hirdetés