#MeToo

hirdetés

A Weinstein-botrány hatására új fogalom (hashtag) született: #MeToo. Magyarul #engemis (zaklattak). Lehet, hogy egy-egy ismerősöd hírfalán is feltűnt az utóbbi napokban. Valószínű, hogy a konkrét esetet, eseteket nem olvashattad mellette – a történetüket még mindig nagyon kevesen merik nyíltan felvállalni.

A Weinstein ügy nem Hollywood ügye, de Hollywoodnak köszönhető, hogy ekkora lavinát indított el. Fordulatot is hozhat, bár – miután minden csoda három napig tart -, nincsenek illúzióim. Weinstein áldozatainak – köztük több ismert színésznőnek – a kiállása, vallomása hihetetlen erővel nyitotta meg másokban is a gondosan elzárt szégyencsapot.

Ezekben a napokban sok bántalmazott mert végre bátor lenni, sokan pedig alig várják, hogy vége legyen a hajcihőnek. Remeg a gyomruk. Figyelik a híreket. Szeretnék megúszni a botrányt, ami a házasságuk, karrierjük végét jelentheti. Szeretnék megúszni, hogy csalódott szüleik, feleségük/férjük, gyerekeik szemébe kelljen nézniük, hogy tettükre – visszaéléseikre – valamiféle elfogadható magyarázatot kelljen kreálniuk. 

***

A nyílt bántalmazásra feldúltan reagálunk. Az eltitkolt bántalmazásokat, elsunnyogott visszaéléseket viszont jellemzően magánfelek magánjátszmájának tekintjük, amihez semmi közünk.

A bántalmazás az bántalmazás, a visszaélés az visszaélés, és sok esetben nem szexuális természetű.

Van, hogy munkahelyen történik meg munkavállaló és munkavállaló között, kollégák, felettesek előtt. Velem megtörtént kb. tizenöt éve. Egy munkatársam százezrekkel rövidített meg. Segítséget kért tőlem szorult helyzetében. Nagy összegű tartozása volt (autóbérlés miatt), napokig könyörgött, öngyilkossággal fenyegetőzött. Segítettem. Szerződést nem írtunk, mert minek, hisz jóban vagyunk. Tartozását nem fizette vissza a mai napig, kéréseimet válogatott módon verte vissza. Egy éven át gyomorgörccsel mentem dolgozni – majd nagyrészt ennek hatására munkahelyet váltottam. Ez az ember ma – sokak szerint befolyásos kapcsolatai révén – felsővezetőként ténykedik, fontos átszervezéseket (tisztogatásokat) végrehajtva a médiában. Nem én voltam az egyedüli áldozata – sok kollégát lehetetlenített el a legkülönfélébb eszközökkel és módokon. 

Félt, hogy hangos ügy lesz belőle, ami túlnő a szerkesztőségi kereteken. Ennek megfelelő hévvel támadott vissza. Egyszer elhívott kávézni, azt gondoltam, rendezni akarja a kapcsolatot és a tartozást. Ehelyett támadni kezdett, flegmán, metsző cinizmussal.

Vannak kapcsolataim. Jelents fel! Mindenkit ismerek a rendőrségen…
Jobban jársz, ha hallgatsz.
Senki se fog hinni neked.

Ismerős mondatok? A nehezen bizonyítható szexuális visszaélések kapcsán is felmerülnek?

Vétkesek közt cinkosok

Főnökünk, aki pontosan érzékelte a nemcsak rám nézve dehonesztáló, hanem a közösség egészére nézve is káros, bomlasztó folyamatot, azzal érvelt (a kolléga szavait ismételgetve), hogy ami kettőnk között történt, az kettőnk magánügye. (Hogy őt mivel tartotta sakkban, arról fogalmam nincs, mindenesetre a kezdeti segítő szándékát mély csend váltotta fel.) Kettőnk magánügye volt az is, hogy ez a kolléga minden erejével igyekezett ellehetetleníteni a cégen belül. Mondjuk úgy: nem volt kíméletes. Kettőnk magánügye volt az is, amikor kollégákat azzal zsarolt: aki az én barátom, az az ő ellensége. 

Sikerrel járt, egy idő után elengedtem a pénzt. Felejteni ezeket a hónapokat viszont sokkal nehezebb. Kettőnk magánügyével nem mehettem a bíróságra, mert – ahogy az a felettesemtől elhangzott – egy perrel, mivel ismerik a nevünket, a cég jó hírét és az állásomat veszélyeztetem.

Egy életre megtanultam, hogy az emberi méltóság mennyire sérülékeny, milyen könnyen kikezdhető. Hallgass, tűrj, és akkor minden rendben lesz. Hány embert mételyeznek efféle súlyos ügyek? A szexuális visszaélés ennél sokkal kényesebb…

***

Most pedig megnyomom a Közzététel gombot. Emelt fővel megtehetem. Nem nekem kell magamat szégyellni. Nem vagyok hajlandó félni.

Számomra ez a #MeToo – mindennemű visszaélésre általánosítható – üzenete.

 

Semmi sem szolgáltat alapot és nyújt elfogadható magyarázatot a bántalmazásra, zaklatásra. Ökölszabályok és szamárvezetők

hirdetés

Mesterházy Mónika

főszerkesztő

2012-ben indítottam el az Életszépítőket, saját kedvtelésre. Eleinte csak a Facebookon létezett, majd 2013-ban magazin született belőle. Nem mindig volt könnyű kitartani mellette, de a hitem valahogy mindig továbbvitte. Hálás vagyok mindazoknak, akik ebben jó szívvel, hozzáértőn segítettek. 2017. októberétől Szépítők Magazinként megy tovább. A lényeg nem változik: vagyunk, akik voltunk „Életszépítőkként”, azt adjuk továbbra is, amit hűséges Olvasóink megszoktak, s talán el is várnak tőlünk. Végzettségem szerint szociális munkás, mentálhigiénés szakember vagyok, újságíró, kiadványszerkesztő, intézményi kommunikátor. Papírok, szakmák, szerepek... Anya vagyok, társ, és ebben szeretnék igazán jó lenni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás