Tudd, hogy mit csinálsz! Azt is, hogy miért! Avagy mi fán terem a tudatosság?
A tudatosság egyik fő „slágerfogalmunk” manapság. Aki egy kicsit is foglalkozik a testi létezésen túli kérdésekkel, pár percen belül a tudatosság kérdésénél találja magát.
Ha te is szeretsz megmerülni az internet kínálta információözönben, javaslom, csak írd be a keresőbe a „tudatosság” szót, minden sallang nélkül, és nézd meg, mi minden kacatot szór eléd a rendszer. Olvasd el, mit mondanak a különböző lexikonok, értelmező szótárak. Mit tanítanak a különböző filozófiai, vallási irányzatok, és mit állít a természettudomány.
Ha célratörőbb vagy, bizonyára azok az írások fogják megragadni a figyelmedet, amelyek „magasabb” tudatosságról szólnak. De még amelyek nem is operálnak efféle mézesmadzaggal, azok is a legtöbb esetben tartalmazzák a gondolatot, hogy a tudatossággal máris kezdeni kell valamit, máris egy cél rajzolódik ki: jobban élni.
Ha most ráncolod a homlokodat, megkérlek, hagyd abba az olvasást, keress rá néhány cikkre, meg fogod látni. Közös motívumként körülbelül azt fogod találni: „észlelés, azért, hogy jobb életet teremthess magadnak”. Persze csodaszépen megfogalmazva.
Nincs ezzel semmi baj. Csak egy kis hiányérzet árnyékolja be a történetet. Mint egy létra, amin az égig fel lehet mászni – csak épp az első néhány foka hiányzik. Átugrottunk egy fontos fázist, pedig e nélkül igen nehéz a további lépéseket megtenni. Menjünk hát vissza az alapokhoz:
mi a tudatosság a legalsó működési fokon?
Röviden: tudd, hogy mit csinálsz.
Az már egy következő szint, hogy tudd azt is, hogy miért csinálod. Itt még az égvilágon semmin sem kell változtatnod. Attól persze még kemény munka ez is!
Meg kell figyelned önmagad, tudatosítanod kell a működésedet.
Vegyük például a halogatást. Vedd észre, hogy „most halogatok”. Ne utólag, hetekkel később elemezd ki, hogy mit tettél, hanem ott helyben, a cselekvés közepette gyakorold a tudatosítást. Hangsúlyozom, ne változtass, ne fektess plusz energiát abba, hogy másképp csináld, csak a megfigyelést erősítsd. Az is épp elég energiádba fog kerülni, ha valóban csinálod.
A következő lépés, ami még mindig nem igényel változtatást: tudatosítsd, hogy miért csinálod. Miért halogatod azt a bizonyos teendőt? Mert félsz hozzányúlni? Mert nem is akarod, csak kívülről ér nyomás, hogy tedd meg? Mert nem vagy meggyőződve, hogy szükséges megtenned? Mert bízol benne, hogy valaki más majd megteszi helyetted? Mert annyi sokkal fontosabb tennivalód van, hogy emiatt sorolódik hátra az, amit halogatsz?
Ha ezen a két szinten már rutinszerűen tudod működtetni a tudatosságot, utána jöhet az, hogy akarsz-e, tudsz-e változtatni (ha szükségesnek ítéled). Utána jöhetnek a magasabb szintek, egy másféle létezés elképzelése, meghatározása, megcélzása. Azonban ezt a fázist – bármennyire földhözragadtnak tűnik is – nem volna szabad kihagyni. Ha az alapokat nem rakod le rendesen, ugyan mire építesz?
Persze elismerem, ez nem túl felemelkedett, nem érzed „spirituálisnak”, nincs benne túl sok ragyogás, és másoknak sem nagyon lehet mesélni róla. Azonban a „jelenlét”, akár nagybetűkkel, akár kötőjellel, akár csak úgy hétköznapiasan írva, valahol itt kezdődik. A tudatosság is. Van tudatod – használd. De kezdd kicsiben. Faragd bele abba a létrába az első pár fokot is – s utána bátran mászhatsz fel rajta az égig.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
