Mi lesz velünk a munkaerőpiacon a COVID-19 után? Tanácsadó szakpszichológus gyakorlatias tippjei

Darwin szerint „nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Ezt a bölcsességet sokszor azonban elfelejtjük, s így még könnyebben csúszunk bele az önsajnálat vagy mások hibáztatásának a csapdájába. De ettől még nem lesz munkánk, nem kapunk több megbízást, s a gödör egyre csak mélyülni látszik. A legfrissebb adatok szerint, az USA-ban több, mint 20 millió ember vált munkanélkülivé, az EU-ban is sokmilliós ugyanez a szörnyű adat, s itthon is százezres léptékű.

Ha minket is érint a kérdés, akkor egy biztos, nem lózungokra, nem analízisre vagy a legkevesbé sem álpszichós énerősítésekre van szükség, hanem sokkal inkább eszközökre, praktikákra, kézzelfogható hogyanokra. Épp ezért – bár pszichológus írja – kézzelfogható módszereket kínál az álláskeresés egyes fázisához, és bedob pár ötletet, melyek szemléltetik, milyen sok apróság is válhat titkos összetevővé az elhelyezkedési folyamatban.

Önéletrajz és motivációs levél írásához egy-egy segédlet

Önéletrajzírás – gyakran ismételt kérdések 
Motivációs levél – gyakran ismételt kérdések

 

Példa#01

Mi köze a zumbának a könyveléshez?

Mi közel a zumbának a könyveléshez? A válsz egyszerű: semmi. Klára mégis ennek köszönhette könyvelői állását. Az interjú első kérdése a következő volt: „Látom, Ön is zumbázik! Mondja mióta?” Ez aztán a komoly szakmai kérdés, mondhatjuk most felháborodva. Dühünk kétség kívül jogos lenne, de sajnos a realitás körébe tartozik az is, hogy sokan úgy jutnak munkához, ha betalálnak egy-egy érdekesebb információval. Rengeteg ilyen sztori van, például mert kórusban énekelt, mert kézilabdázott, mert svédül beszél, mert kirakja a Rubik kockát 1:21 alatt, mert (…) Órákig lehetne sorolni. Tudjunk róla, van ilyen jelenség és tegyük fel a kérdést, esetünkben mi lehet az ilyen típusú csali?

Példa#02

Az ún. 5 kilométeres meditációs futás

Paszkál önéletrajzában a következő hobbi volt látható: tíz kilométeres meditációs futás. Az első dolgom az volt, hogy megkérdezzem: „Ez tulajdonképp micsoda?” A mai napig emlékszem a személyre, a hangjára, az arcára, a szakmájára – pedig sok éve már ennek –, mert képes volt olyan egyedi tartalommal előrukkolni, ami nem mindennapi, de mégsem gagyi.
Sikeresen bekaptam a horgot. Azt már sosem tudtam meg, hogy leellenőrizte-e, pszichológusként számomra kedves téma a relaxáció és meditáció, így telitalálat volt az ő csalija. Így kell ezt, gondoltam magamban, sőt ebben az a jó, hogy az sem zavar, ha épp kiderült volna: kicsit megnézte a neten, mit talál rólam.

 

Példa#03

Ajánlott levél 2019-ben? Igen, lehetséges!

Egy jogászról szól a következő történet, aki egy évet töltött Berlinben egy tanulmányi ösztöndíj keretében, amikor hazajött, vagy nem tudott, vagy nem akart visszamenni a régi helyére, új kihívást keresett magának. Kimondott egy fontos tételmondatot: ő aztán nem fogja nézni, hogy hol hirdetnek, hol nem, tehát köszöni szépen, hagyja a hagyományos hirdetési utat.
Egy sajátos koncepció mentén, kijelölte célállását. Német cégek magyarországi leányvállalatait célozta meg, ahol vélhetően van jogi háttérmunka, mind a multinacionális, mind a kis- és középvállalati szektorban. Ez így azért már elég konkrét, tehát ki lehetett dolgozni rá egy megfelelő álláskeresési stratégiát. Fontos szempont volt a foglalkozására jellemző szakmai kultúra. Egy jogász ugyanis még a mai nap is máshogy közelít egy nyomtatott, aláírással ellátott, klasszikus dokumentumhoz, mint mondjuk a példa kedvéért egy marketing területen, online napi ügymenetre berendezkedett kommunikációs szakember.

Ekképp hagyományos leveleket kezdett el írni. Angolul, németül, magyarul. Mindez be a borítékba és a magyar posta szívélyes közreműködésével ajánlva feladva. Kinek is? A kiválasztott cégek legfőbb vezetőinek: többnyire vezérigazgatóknak címezve. Ne legyen illúziónk, könnyen lehet, a vezérigazgató nem fog vele foglalkozni, mert nem saját kezű felbontású levélnek érkeztetik, de attól még komolyan veszik az anyagot, és ez a kulcs, hogy ott landoljon egy fontos asztalon, egy megfelelő kézben. Így főhősünk átütött ezzel egy falat, az ingerküszöb falát. És nem mondhatjuk, hogy tízből tízszer hívták őt vissza egy-egy cégtől, akihez kiküldte az anyagát, de elért egy közel 40-50 százalékos visszahívási mutatót, ez pedig brutális egy olyan piacon, ahol az átlagos munkáltató 10 emailből 0,5-re vagyis 20-ból 1-re válaszol mindösszesen. Megjegyzésként tegyük még ehhez hozzá, hogy azért jól meg is voltak írva azok az anyagok. Ez nagyon lényeges, nem elég jó „szállítóeszközt” választani a jelentkezést során, a „szállítmánynak” is nagyon rendben kell lennie!

A példát nehogy félreértsük, egyáltalán nem jelenti ez azt, hogy holnap mindenki szaladjon el a postára ajánlott leveleket küldözgetni. A kulcs az ingerküszöb átütésében van, hogy az adott célállás kapcsán a megfelelő módszert tudjuk kiválasztani.

 

Példa#04

Pályakezdőt ne! Vagy mégis?

Állami, hivatali szektoron belül közvetlen kollégát kerestek. Kiment a hirdetés az ilyenkor szokásos informális és formális felületekre. Az osztályvezető kikötötte a kiválasztást végző két kollégának: „Pályakezdőt ne!” Annak rendje és módja szerint ettől kezdve minden pályakezdő, aki a központilag megadott emailcímre, a protokollt betartva beküldte a jelentkezését próba-szerencse alapon, nem került behívásra. Egy kivételével. Ugyanis Aladár gyönyörűen felmérte a helyzetet, megtette a megfelelő célszemélyelemzést, és intézményelemzést, miután közvetlenül az osztályvezetőnek küldött el egy portfóliót, aki történetesen megnézte, és mivel meglehetősen rendben voltak az anyagok, megváltoztatta korábbi véleményét és az alábbi mondattal átadta a kinyomtatott jelentkezési anyagot két beosztottjának: „Mit mondtam, mit mondtam, de őt azért nézzétek meg!” Az illető a jövő heti interjúkörben ott ült egyedüli pályakezdőként. Szerencséje volt? Vagy tett érte? Ki-ki döntse el maga, de ami kiemelendő, hogy időnként egy helyzetfelismerés csodákra képes.

 

Példa#05

Hogy kerül a Nightwish a CV-be?

Egy önéletrajz csak akkor lehet elég jó, ha mindig az adott célálláshoz szabott. Sőt, még bírálóhoz is lehet néha igazítani a saját anyagunk. Tihamér szokása az volt, hogy mindig lenyomozta a bíráló közösségi profiljait. – Meglepően sokszor egyértelmű vagy kideríthető, ki lesz a bíráló. – Kiderült, hogy az őt bíráló HR-es nagy Nightwish rajongó. Tihamér nem habozott, mivel ő sem vetette meg ezt a zenekart, de azért az túlzás, hogy lett volna már koncertjükön, azonnal átalakította a CV-jét és az egyéb információknál feltüntetette, milyen zenét hallgat: természetesen Nightwisht, és csakis Tarja Turunennel az élen, ugyanis ez egy kardinális kérdés sok rajongónál. Vajon behívták Tihamért az interjúra? Természetesen igen.

Van egy örök pszichológiai alapvetés: hasonló a hasonszőrűt szereti, az ellentétek vonzzák egymást történet inkább csak romantikus legenda. Aki hasonlatos hozzám, kedvelni fogom. És a különleges a dologban, hogy ez akkor is működni látszik, ha esetleg tudom, ő ezt és ezt tudta rólam. Nem számít, mert a hasonlóság ereje nagyobb.

 

A Limpár-féle munkaerő-piaci SZERENCSE-modellről egy online előadás

 

Korábbi írások a témában

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 + 4 =

hirdetés