Miatta szeretem a focit
//
Az angolok sem lesznek világbajnokok.
– Hoznál papírzsebkendőt? – szólalt meg pár perc tüntetőleges csend után a fiam.
– Persze.
És már vittem is. Megkönnyebbülés, hogy végre megszólalt; megengedi, hogy osztozzak a fájdalmában, a papírzsebkendő csak „ürügy”. Kiestek a brazilok, az argentinok, a portugálok, és az utolsó, számára fontos csapat is elesett. A földön hasal mozdulatlanul percek óta, nem reagál vigaszra, szóra.
Nem szabad közhelyeket puffogtatnom („ilyen a sport”, „egyszer fenn, egyszer lenn”).
Nem dicsérhetem a horvátokat.
Nem mondhatom, hogy a műhisztit azonnal hagyja abba.
Nem bagatelizálhatom a helyzetet.
Biztosítanom kell arról, hogy átérzem a fájdalmát.
A vereség fájdalmas. A küzdés, a tehetség nem mindig garancia a sikerre, a jók is elbukhatnak, és ő ezt éli meg most a focin keresztül. Azt mondja dacosan, hogy a vébét ezek után már nincs miért nézni… De tudom, hogy holnap reggelre erőt vesz magán; a portugál, brazil, angol zászló helyett belga és francia zászlókat készít majd A4-es papírból, hogy azokat lobogtathassa meccsnapokon. És tudom, hogy ha a franciák gólt rúgnak, ugyanúgy fogják hallani a fiam üdvrivalgását a harmadik szomszédban is, mint eddig, ha a kedvencei brillíroztak, és ugyanúgy leugrálja a köreit a nappaliban, mint eddig, miközben fülsértő hangerővel ollézik. Én pedig arra fogok gondolni, hogy mennyire jó őt így látni. Gyerekkoromban apám miatt szerettem a focit, most a fiam miatt szeretem. Ki kell használnom az alkalmakat, mert a következő vébén már 12 éves lesz, aztán 16, 20, 24… Mire észbe kapok, már nem a nappaliban fog ollézni.
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációt támogató foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
