Miatta szeretem a focit
Az angolok sem lesznek világbajnokok.
– Hoznál papírzsebkendőt? – szólalt meg pár perc tüntetőleges csend után a fiam.
– Persze.
És már vittem is. Megkönnyebbülés, hogy végre megszólalt; megengedi, hogy osztozzak a fájdalmában, a papírzsebkendő csak „ürügy”. Kiestek a brazilok, az argentinok, a portugálok, és az utolsó, számára fontos csapat is elesett. A földön hasal mozdulatlanul percek óta, nem reagál vigaszra, szóra.
Nem szabad közhelyeket puffogtatnom („ilyen a sport”, „egyszer fenn, egyszer lenn”).
Nem dicsérhetem a horvátokat.
Nem mondhatom, hogy a műhisztit azonnal hagyja abba.
Nem bagatelizálhatom a helyzetet.
Biztosítanom kell arról, hogy átérzem a fájdalmát.
A vereség fájdalmas. A küzdés, a tehetség nem mindig garancia a sikerre, a jók is elbukhatnak, és ő ezt éli meg most a focin keresztül. Azt mondja dacosan, hogy a vébét ezek után már nincs miért nézni… De tudom, hogy holnap reggelre erőt vesz magán; a portugál, brazil, angol zászló helyett belga és francia zászlókat készít majd A4-es papírból, hogy azokat lobogtathassa meccsnapokon. És tudom, hogy ha a franciák gólt rúgnak, ugyanúgy fogják hallani a fiam üdvrivalgását a harmadik szomszédban is, mint eddig, ha a kedvencei brillíroztak, és ugyanúgy leugrálja a köreit a nappaliban, mint eddig, miközben fülsértő hangerővel ollézik. Én pedig arra fogok gondolni, hogy mennyire jó őt így látni. Gyerekkoromban apám miatt szerettem a focit, most a fiam miatt szeretem. Ki kell használnom az alkalmakat, mert a következő vébén már 12 éves lesz, aztán 16, 20, 24… Mire észbe kapok, már nem a nappaliban fog ollézni.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
