Miatyánk, Zuckerberg
//
Olvasom a Facebookon egy Facebookról szóló cikkben, hogy gond van a Facebookkal. Szó nélkül kidobja, majd nem engedi újra belépni a kedves felhasználókat. A felhasználók erre megijednek, rettentő idegesek lesznek – érthető mód. Módfelett nyugtalanító, ha a Facebook akadozik, pláne ha karhatalmat játszva személyazonosság igazolására szólít fel azzal az ürüggyel, hogy valaki jelenleg is használja a fiókodat. Micsoda?! Kicsoda?! Lepereg az életfilm, ugye? A te Facebookodon lájkolgat, kommentelget, chatelget, nézelődget egy idegen, miközben épp a személyazonosságodat firtatja a rendszer? Miféle pofátlan szerzet merészkedett a virtuális magánéletedbe? Vírus, hacker, politikus, vagy személyesen Mark Zuckerberg?
Bele sem merek gondolni, mi történne az emberiséggel, ha a hirtelen leállna a Facebook és úgy maradna – örökre. Meg kellene tanulnunk normális(abb)an élni, tenni-venni, befelé figyelni, valós csodákban örömet lelni.
Mark jól kitalálta… Függünk, mint kiéheztetett majom a banánfán – nem lehet egy nap sem teljes Facebook nélkül. Zuckerberg a mi atyánk, a lájk az új amen. Nem omolhat össze – kinek hiányzik egy újabb világvége?
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
