Milyen lesz a világ 2050-ben? Ahogy egy nyolcéves kisfiú képzeli a jövőt

Valamikor a nyolcvanas évek közepén iskolai fogalmazást kellett írnunk arról, hogy milyennek képzeljük az életet 2025-ben.

Nem emlékszem, mit írtam a jövőről. A 2000-en túli évek beláthatatlanul távolinak tűntek. Névrokonom nyerte meg a házi versenyt (Payer András slágerének köszönhetően akkoriban rengeteg Mónika született). Nagy sikert aratott a tanárok körében a vízióival: megjósolta, hogy a kétütemű Trabantokat felváltják majd a négyütemű trabik. Hogy zseniális elgondolás volt vagy „csak” logikus, nem tudom, mindenesetre pár éven belül ténylegesen megjelentek a négyütemű Trabantok. Továbbá olyan mozgó járdákat képzelt az utcákra, melyekkel bárhonnét bárhova el lehet jutni a gyalogos tempónál nagyobb sebességgel. Ez a víziója (egyelőre) nem valósult meg.

A fiam második osztályosként kapott hasonló feladatot: milyennek képzeli a világot 2050-ben? Negyvenegy éves lesz 32 év múlva, nagyjából annyi, mint én most. Sok minden az eszébe jutott, köztük szalonképtelen, kifejezetten csibészes ideák is. Öt dolgot kellett feltüntetni a feladatlapon – ezek után különösen meglepett, amit írt.

Szerinte 2050-ben

Az autókat robotok fogják vezetni.

Minden betegség gyógyítható lesz.

Kitalálnak egy nagyon gyors repülőt.

Az afrikai embereknek több ételük lesz.

Minden napelemmel fog működni.

Akár ilyen is lehetne.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.