Minden bajból felállhatunk. Ha van kiért, ez nem is kérdés, akkor ez a feladatunk
A férfierő a nő számára a biztonságot jelenti, ahogy az apa ereje a gyermek számára ugyancsak fontos érzelmi kapaszkodó. A férfi, az apa védelmező szerepe az erőből fakad; lehet, hogy buta elvárás a férfiakkal szemben, lehet, hogy nem is fair előjönni ezzel… Mert hiszen a férfi is lehet szépen árnyalt személyiség. Az erő mellett megférhet sok más finomabb minőség is: őszinteség, hűség, kitartás, szorgalom, udvariasság stb. Egy férfi is megélhet mélységeket, nem tilos, és főleg nem férfiatlan…
Az erő mértéke és megnyilvánulása nem feltétlenül erőteljes, sőt! Az igazi erő nem erőlködés, se nem színpadiasság. Ezek csak külsőségek, és általában antipátiát váltanak ki, lássuk be, joggal.
A férfi ereje csoda a nő számára.
Ahogy a nő finomsága a férfi számára.
Ez a két nem egyszerűsített ideálképe. Ritka, hogy az erő és a finomság tisztán érvényesül, mert (torzító) rétegek fedik az élettapasztalataink lenyomatai által.
A férfierő megnyugtató áramlat, amibe jó nőként belesimulni. Nem megalázkodón, nem félelemmel, hanem szívből, szabadon. A nő lényét és szabadságát nem korlátozhatja a férfierő! Ha így történik, az erőszak.
***
Mi történik, amikor az erő hirtelen eltűnik a férfiből? Mondjuk egy súlyos betegség folytán.
Aki ezt már megtapasztalta saját magán vagy hozzátartozóként, pontosan tudja, milyen fájdalmas szembesülés, amikor az erő, pontosabban annak tartós vagy átmeneti hiánya hirtelen értékmérővé válik. Fájdalmas leírni, hogy erő hiányában az ember, a férfi nagy valószínűség szerint leértékelődik. A lehetőségei kiapadnak, korlátok közé kerül, a kapcsolatai átrendeződnek.
Erő nélkül kiszolgáltatottak vagyunk. A felszínesen ítélő világ szerint értéktelenebbek. Az érdek erőforrásokat keres…
Akinek nincs ereje, azt kikezdheti a szeretetlenség.
Csak szeretettel lehet áthidalni az erőveszteséget, ezt a csapást. Mert csapás a javából, ha az addigi életvitel gyökeresen megváltozik, s mindaz, ami addig vonzó volt mások számára, vagy legalább értékelendő, az kimegy a képből, és csak a keret marad.
Társként a férfi mellett kell állni, amikor erőtlen. A gyerekektől is elvárható, hogy szeretettel viseltessenek erőtlenné vált apjuk iránt.
A kicsik ösztönösen érzik ezt, a nagyobbak, a felnőttek sok esetben a saját elvárásaik, vágyaik tükrében szemlélik az áldozatvállalást követelő nehéz sorshelyzeteket.
Az erő elvesztése komoly veszteség. Nem csak az érintett számára. Minden kapcsolat újraíródik, felülíródik. Erőteljes tisztulási folyamat indulhat be. Lesznek elmaradók, és lesznek kitartók…
Akik elmaradnak, azok látszólag a könnyebb utat választják. Ennek kapcsán a két kulcsfogalom: felelősségvállalás és szeretet. A szeretetben kitartók életük nagy, talán legnagyobb próbatételét fogják megélni, megrendítő érzelmi hullámzásokkal.
Szükségük lesz az erőre, amit máshonnét kell előteremteniük. Saját magukból. Szeretetkapcsolatokból. A bajban a segítség is megjelenik, érdemes hinni ebben.
Az ember törékeny. Egy pillanat alatt megfordulhat a sors kereke.
Sokat lehet meríteni az igazán nehéz helyzetekből, a krízisből, a válságból, ám könnyen bele is lehet ragadni a gyászfolyamatba, az elvesztett, elveszett élet feletti fájdalomba.
Rajtunk múlik, hogy milyen érzelmeknek adjuk át magunkat.
Szabad megtörni, szabad sírni, szabad a sajnálkozókkal, az ítélkezőkkel nem foglalkozni.
Minden bajból felállhatunk. Ha van kiért, ez nem is kérdés – akkor ez a feladatunk. Mindig van, kiért – ha másért nem, önmagunkért.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
