Szép, mint régen

Az utóbbi években anyám, aki köszvénnyel, sérvvel és mindennel hadakozott, folyton azon aggályoskodott, hol töltse a szentestét, mert nem akart senkinek a terhére lenni. Viszont egyedül belenézni a csillagszóró vakító fröcskölésébe a magány üres papírlapjára égetett lyuk.

Nála találkoztunk, megrázta a kis csengőt, amire gyerekként még rohantam befelé a szobába; most csak annyit bírtam mondani: szép, mint régen. Ittunk kicsi kávét savanykás fehér habbal, ettünk száraz, fáradt süteményt és az érdeklődésre csak annyit feleltünk: finom volt.

Aztán elvittük, beleolvadt a fenyőillatba, meghúzta magát a széken egy sarokban. Már nem az az angyal volt, aki lejött hozzánk és beragyogta az estét. Fáradt szárnyai töredezetten terültek szét, behúzta maga alá, hogy ne legyenek útban senkinek.

Karácsony lesz. Nem lesz útban, nem lesz savanykás tejszínhab, fáradt sütemény sem lesz. És ijedt hazugság sem, hogy finom volt nagyon. Csak hirtelen támadt szárnycsattogtatás lesz a szívemben.

hirdetés
1 válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × kettő =

hirdetés