„Mire jók a testvérek, ha nem arra, hogy használjam őket?” Gyerekek mondták, mi csak lejegyeztük

Szokásunk szerint újfent jelentkezünk egy adag – saját feljegyzésű – gyerekszájjal. Mindig jól jön egy kis szívet melengető mosolygás…

Elém áll a kisfiam hétéves barátnője, Panka, júliusban, nagy komolyan:

– Kérdezhetek valami nagyon nehezet, Kriszta?

– Igen.

– A Mikulás hogy mászik le a kéményben?

Na, erre tényleg nem voltam felkészülve a hőségben, de itt a mindig kézenfekvő válasz:

– Varázslattal.

Bólint, kimegy az udvarra. Én ott maradok, már elég nagy lány, kételkedem, hogy ez így rendben lesz. Kis idő eltelik, rohan be az ötéves Máté, lélekszakadva, felmászik a kanapéra, átöleli a térdeit.

– Anya, Anya, Panka azt mondta, hogy van varázslat a világban, maradj itt és takarj be! Ugye nincs igaza, nincs varázslat a világban?

(Na, erre mondják, hogy patthelyzet.)

A négyéves Emma kedvenc étele az óvodában:

Vakaróni.

(Sajttal.)

Barkobázik az ötéves Timi és a gépészmérnök apukája. Apa gondol.

– Állat?

– Nem.

– Növény?

– Nem.

– Áramszedője van?

(Akkor csak villamos lehet.)

A négyéves Csabi szomorkodva bolyong a játszótéren, két nagyobb nővére van, nem akarnak vele játszani.

– Mi a baj Csabika, összevesztetek? Játszhatsz ám a kisfiúkkal is.

– De hát mire jók a testvérek, ha nem arra, hogy használjam őket? – hangzik a mélabús válasz.

Anya az ötéves Máténak:

– Most bemegyek a fürdőbe zuhanyozni, jó? Ha mondani akarsz valamit, gyere oda, mert nem fogom hallani, rendben?

– Rendben.

Anya zuhanyzik.

– Ááááááááááááááááá – hallatszik a szobából.

– Mi történt? – ordít ki Anya a fürdőből.

– Az mondtam, áááááááááá! – ordít vissza Máté.

– Tessék? Nem hallom!

– Azt mondtam, áááááááááá!

– Miért, baj van? – ordít Anya tovább.

– Nem, csak az mondtam, áááááááááááá.

(Köszi.)

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × 2 =

hirdetés