Mire nem számítottunk, mielőtt szülőkké váltunk? 10 szülő vicces és komoly gondolatai

Szülőnek lenni nehéz kihívás, teli bizonytalanságokkal és sok-sok örömmel, mindig erőt ad, ha mások gondolatait, tapasztalatait, ironikus és nagyon komoly érzéseit elolvashatja az ember erről a témáról, és kicsit magára ismerhet. Azt a kérdést tettük fel a szülőknek, mire nem számítottak, mit nem sejtettek előre, mielőtt szülők lettek.

– Nem gondoltam, hogy ennyire szívesen játszom majd, és ennyit tudok is majd játszani a gyerekkel. (Egy hét éves kislány anyukája)

– Újra élhetem mindazt, ami jó volt gyerekkoromban, a strandolást, kirándulásokat, az ellazulást. Amikor rászánod az időt, hogy most a gyerekkel vagy, és hagyod, hogy ő irányítson: igazi stresszoldás. Visszatértek a barátnőimmel átélt röhögőgörcsök a gyerekkoromból, csak most a gyerekkel és más anyukákkal együtt. De arra sem számítottam, hogy engem is – mint a szüleimet – tényleg felidegesít majd, ha felesel a gyerek, azt hittem, ezen felül tudok kerekedni. Azt sem gondoltam, hogy el fogom dugni a krémtúrót magamnak. (Négy és fél éves kisfiú anyukája)

Fotó: Bíró Rita

– Nem sejtettem, mennyire meghatározó a genetika. Három teljesen különböző gyerekem van, és rá kellett ébrednem, hogy a nevelés csak finomítani tud a viselkedésükön, változtatni nem. (Egy 6 éves kislány, egy 9 és egy 13 éves fiú anyukája)

– Hogy tényleg nem jutok majd be a fürdőszobába, és ez nemcsak vicc. A mai napig hihetetlen számomra, hogy nekem nem fiam lett, hanem két lányom. Rengeteg rózsaszín cucc van a lakásban. Egyszer mostam, csak egy darab rózsaszín ruha volt az egész adagban, de mindent összefogott. Mindenhol tisztasági betétek vannak. Láttam a lányom csókolózni, és bemutatkozott a srác: ugyanaz a keresztneve, mint az enyém. Még a nevem is elorozta. Hát, ezt mind nem sejtettem volna. De azért sokkal könnyebb a gyereknevelés, mint amire számítottam. (Két tizenéves lány apukája)

Fotó: Mesterházy Mónika

– Nem gondoltam volna, hogy lesz egy gyerekem, aki mind a külsejét, mind a személyiségét tekintve teljesen más, mint én. Az is meglepő, mennyi szülői értekezletre kell járni, és az mennyi időt elvesz. Sokkal nehezebb a gyereknevelés, mint amire számítottam. (Két tizenéves lány anyukája, az előző felesége)

– Azért azt nem gondoltam volna, hogy amikor először viszi el a két gyereket a nagymama, akkor a férjemmel nagy egyetértésben lefekszünk… aludni. Állandóan jelen van az életemben az aggódás, soha nem tudok kikapcsolni, nem tudom kizárni a gondolataimból a tényt, hogy szülő vagyok, akkor sem, ha nincsenek velem a gyerekeim. Egyébként elég önző ember vagyok, de a gyerekeim kapcsán önzetlen lettem. Ezen meglepődtem. (Egy 10 és egy 12 éves lány anyukája)

Fotó: Fehérváry Krisztina

– Sokat kellett várni a kisfiamra, nem jött könnyen, így amikor kiderült, hogy babát várok, az orvosilag szinte csodaszámba ment. Fura mód annyira nem voltam rákészülve, hogy anya lehetek orvosi beavatkozás nélkül: sokkot kaptam… Minden átrendeződött az életemben. Nem tudtam elképzelni korábban, mennyi türelem kell a gyerekekhez, mennyire fárasztó lesz, mennyire nehéz lesz „énidőhöz” jutni. Az anyaságból nem lehet kiszállni, nagyon fontos kapaszkodó mindkét félnek, szülőnek is, gyereknek is, és ez adja az értékét is. Annyi minden más változhat, a szülő-gyerek kapcsolat azonban állandó. Nem érzem cikinek kimondani, hogy nincs fontosabb a gyerekemnél. Ettől függetlenül kifejezetten zavar, ha gyerekszám szerint címkéznek nőket. (Egy kilenc éves kisfiú anyukája)

– Nem gondoltam volna, hogy ki tud hozni a sodromból egy kölyök. Aggódósabb lettem. Mindent az határoz meg, hogy mi van a gyerekek körül, ők mondják meg mi történjen, hova menjünk nyaralni, milyen programokra. Nekem alkalmazkodnom kell és előteremtenem a feltételeket. Ami meglepő, hogy ez nem zavar. Nem tudtam elképzelni, hogy nem megyek el egy Fradi-meccsre egy gyerek miatt, ma már előfordul. A lányomnak úszóversenye lesz, és én jobban izgulok, mint ő. (Egy hét éves kislány és egy tíz éves kisfiú apukája)

Fotó: Bíró Rita

– Igazi önismereti út. Képzetlen és mégis zseniális lélekgyógyász érkezett az életünkbe. Önző, erőszakos, és mindig nyughatatlan, de valójában egy ártatlan, tiszta lélek. Megtanított az önuralomra, az önzetlenségre, és a belső béke megtalálására. Már a terhességem alatt bele kellett törődnöm, hogy nincs ráhatásom. Segíthetem őt, támogathatom, de az élete, a sorsa nincs a kezemben. Egy olyan világba csöppentem, ahol úgy érzem, rajtunk kívül nincsen más, átértékelődött minden. Ahogy a Szamár mondja a Shrekben: olyan vagyok, mint egy hagyma és folyamatosan fejtődik le minden réteg. Ő az egyetlen ember a világon, akit feltétel nélkül elfogadok, ő az egyetlen ember a világon, aki úgy néz rám, ahogyan senki más nem tud. Születése előtt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érzések léteznek. (Egy hét éves kislány anyukája)

https://eletszepitok.hu/gyermeknap-apropojan-10-fontos-dolog-amire-a-kisfiam-tanitott-meg/

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × négy =

hirdetés