Mókusok boldog karácsonya

A kertünkben van egy öreg törökmogyorófa, nagyjából száz éves lehet. Nagyra nőtt, ízletes termése ősz elején érik. Minden évben megörvendeztet bennünket gazdag termésével. Na és a mókusokat! Együtt szüreteljük szeptembertől a rojtos kupacsban megbújó mogyorót. Ha a különös formájú kupacs megszárad, szinte kihullik belőle a csonthéjas termés. Örültünk az utóbbi pár év bőséges termésének, körülbelül tíz kiló mogyoró gyűlt össze a kosárban; néha sütemény készült belőle, néha eltettük mézbe vagy magában fogyasztottuk.

A mogyoróval teli kosarat kitettem a teraszra, gondolván, nem árt neki a hideg. 

A napokban kigondoltam, hogy sütök kekszet. Kimentem a teraszra, hogy hozzak hozzá mogyorót. A kosár ott volt az asztal alatt, de nem volt benne egy fia mogyoró sem. Nem fért a fejembe, hogy hová tűhnetett a több éve őrizgetett termés…! Tolvaj járt nálunk? Valamelyik leleményes családtag dézsmálta meg…? 

Kérdeztem fiam apukáját, talán elajándékozta a mogyorót? Két pillanat alatt kibogozta a rejtélyt.

– Soha ennyi mókust nem láttam a háznál! Nem emlékszel, még mondtam is, milyen jó fotótémát kaptál…!

Nekem is feltűnt, hogy a mókusok újabban szinte bemerészkednek a nappaliba, de nem fogtam gyanút. 

Felejthetetlen telet szolgáltattunk a környék mókusainak. Három-négy hét leforgása alatt eltüntették a törökmogyorót. Lehetetlenség haragudni rájuk – lenyűgöző ez az életösztön, mókuslelemény!

Ne csodálkozzon senki, ha szokatlanul túltáplált egyedeket lát a környéken, nem csak nyomokban tartalmaznak mogyorót… 

– Ymon –

Nyitókép: Oldiefan, Pixabay

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × 1 =

hirdetés