Monte Rosa. Energiafüggetlen menedékház a svájci Alpokban. Az autonóm építészet egyik díjnyertes prototípusa
Az Alpok egyik leghíresebb magaslata a Svájc déli határa mentén található, 4487 méteres Matterhorn, melynek csúcsára először 1865-ben sikerült feljutni. A veszélyes hegycsúcsok megmászása előtt a gleccserek szintjén elhelyezkedő menedékházakban – többek között a Monte Rosa menedékházban – készülnek fel a hegymászók, akiket vonz a magasság és az érintetlen panoráma.
A síelők és kirándulók kedvelt úti céljának számító Alpokat nemzeti jelképüknek tartják a svájciak, olyan tájnak, amelyet természetes mivoltában kell megőrizni és megvédeni. Az Alpokban időzni a modern, globális városi életforma ellenpólusát jelenti, amit egyre többen kívánnak felfedezni manapság. A völgyekben egyre jobban terjeszkednek a városok, ezért is lényeges, hogy az Alpok megőrizze fenséges ürességét, háborítatlan természetességét, mert csak így tudja rekreációs funkcióját is betölteni. Az alpinista klubok menedékház-hálózattal igyekeznek lehetőséget teremteni ehhez.
Építészeti szempontból óriási kihívás itt építkezni
Felelősség és lehetőség a jövő autonóm működésű épületének megalkotására, az alternatív energiák hasznosítására és az extrém körülmények között megvalósítható, működő építési módok kifejlesztésére.
Az Alpokban autonóm házat tervezni úgy lehet, ha biztosra mennek, ezért a koncepció mellett a számításoknak és a kivitelezésnek is tökéletesnek kell lenniük. Energia és víz nem érkezik vezetéken, kiépített utak nincsenek, a szennyvizet, hulladékot sem szállítják el a háztól. Ilyen körülmények között minden funkció óriási erőfeszítés eredménye – legyen az villanykapcsolás vagy éppen wc-öblítés stb. -, ami a városias életformában magától értetődő, természetes adottságnak tűnik, s a használókban nem tudatosul a mögöttes infrastruktúra.
Az Alpokban az energia-, és közműhálózatok hiánya, illetve a zord körülmények kötelezővé teszik a napenergia és a gravitáció kiaknázását, a szuperszigetelést, a légtömörséget, a hővisszanyerést. A Zürichi Egyetem oktatói és hallgatói hat éven át tervezték a 18 hálótermes, 120 férőhelyes épületet.
A víztároláshoz egy kutat kellett ásni a sziklában, körülbelül 50 méterrel magasabban, mint a menedékház, hogy a természetes gravitáció révén a megfelelő nyomást biztosítani lehessen. Az év néhány enyhe hónapjában – amikor a jég olvad – az egész éves vízmennyiséget összegyűjtik. Az éves szinten keletkező körülbelül 270 köbméter szennyvizet szintén összegyűjtik, biológiailag tisztítják, és szürkevízként újrahasznosítják wc-öblítéshez.
A 21. század egyik építészeti prototípusa született meg a Monte Rosa gleccser szomszédságában. A menedékház elődje 1895-ben épült, amikor a gleccserek szintje még mintegy 300 méterrel magasabban volt (ez jól érzékelteti a klímaváltozás hatásait). A 2883 méteres magasságban található menedékházat a kitartó turisták néhány órás gyaloglással érhetik el.
Az épület – a főzéshez használt gáz, s természetesen az élelmiszerek kivételével – mindent képes maga előállítani: a komfortos belső klímát, ivóvizet, áramot, s a szennyvízkezelés is megoldott. A hőenergiát a napenergia aktív és passzív hasznosításából nyerik, hőcserélőkkel és hőszivattyúkkal kinyerik az összes hulladékhőt, beleértve a szennyvizek, a berendezések és az elhasznált levegő hőjét is.
Hegyikristály
Az épület tömege kompakt; a gömbhöz közelítő kristályszerű formálás és az alumínium borítás ezüstös színe jól illeszkedik a környezetbe, az épület beceneve ezért hegyikristály. Az alaprajz szervezése a kör logikus, sugárirányú felosztását követi, gyakorlatilag nincs derékszög az épületen belül. Az egymás mellett kialakított, cikkelyszerű szobák úgy sorakoznak egymás után, akár a narancsgerezdek.
Az építéshez nem állt rendelkezésre úthálózat, így mindent helikopterrel kellett a helyszínre szállítani, emiatt a lehető legkevesebb anyagot kellett használni, a lehető legnagyobb előregyártással. A kivitelezést számos tényező nehezítette. Az építkezéshez rendelkezésre álló idő a rendkívül rövid nyári időszakra korlátozódott. A régi menedékház szolgált felvonulási épületként és ideiglenes munkásszállóként. Minden építőanyagot egy könnyű kis mentőhelikopterrel szállítottak a helyszínre, ezért fontos volt, hogy minden építőanyag a lehető legkönnyebb legyen.
Az épületburok vastag hőszigeteléssel ellátott, a déli tájolású homlokzat téglalap formájú síkját teljes mértékben fotovoltaikus napelemek borítják, melyek az áramellátást fedezik. A természetes megvilágítást és passzív napenergia-hasznosítást célszerűen elhelyezett ablakok szolgálják. Az épületburok szélén, közel 360 fokban, spirálszerűen felkapaszkodó lépcsőről – a nappályát követő ablaksorból – fantasztikus panoráma tárul a látogatók elé. A vésztartalék energiaforrást biodízel kombinált hő-, és áramellátás szolgáltatja. A négy közös használatú vizesblokkba összesen 4 zuhany, 6 wc, 3 piszoár és 14 mosdó került. Néhány saját fürdővel rendelkező apartman is található a termeszvárhoz hasonlító, helikopter-leszállóhellyel rendelkező épületben.
Az épületszerkezet ötszintes favázas szerkezet, fafödémelemekkel és -válaszfalakkal. A hagyományos építőanyagot korszerű számítógépes technológiával tervezték és gyártották, egyenként optimalizálva az elemeket, így mindenhova csak a feltétlenül szükséges keresztmetszetet építették be. A teljes szerkezet 200 tonnás súlyát egy legyezőszerűen kialakított acélszerkezetű tárcsa közvetíti a sziklába süllyesztett központi betonalapra. A szerkezet így mindössze néhány ponton érintkezik a talajjal, így a talaj felé csatlakozó hőhidak száma minimálisra csökkent, az épület egyáltalán nem közvetít hőt a talaj felé. A könnyűszerkezetes vázat vastag szigeteléssel és időjárásnak ellenálló alumínium burkolattal látták el.
A menedékházban 50 önálló, eltérő formájú szoba van, valamennyi egyedi belsőépítészettel kialakítva. Önálló meteorológiai állomás segíti a menedékház üzemeltetését, az energiafogyasztást és -készleteket folyamatosan mérik és ellenőrzik, érzékelőkkel, távirányítással optimalizálják, ezzel is fokozva a hatékonyságot.
A Monte Rosa alpesi menedékház építése során szerzett tapasztalatok mindenki számára hasznosíthatók: a decentralizált épületgépészeti rendszerek, a helyi erőforrások hasznosítása, takarékoskodás az anyaggal és energiával nélkülözhetővé teszik az energia-, és közműhálózatokat, ezáltal megvalósítva az autonóm működést és drasztikusan csökkentve a CO2-kibocsátást, mind az építés, mind az üzemeltetés során. A Monte Rosa projekt példát mutat arra, hogyan kell megújuló forrásból származó, illetve újrahasznosítható építőanyagokat és technológiákat alkalmazni.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
