„Kinti cipő nélkül nagyon veszélyes a lávára lépni!” Napi vidámság: gyerekszáj!
Ismét gyűjtöttünk néhány aranyköpést nektek, Mátétól és Benitől. Kávészünetre vagy csak úgy…
Máté, 4 éves
Kiabál az anyja után:
– Anya, idehoznád a telefonodat?
(Semmi válasz, nem hallja.)
– Anya, idehoznád a telefonodat?
(Semmi válasz.)
– Hát megint sírni kell?
(Ezek az anyák! És még ők panaszkodnak a sok hiszti miatt.)
Játszanak a hatéves Mirellával, közben összevesznek. A jelenlévő felnőtt viccesen azt mondja Máténak:
– Máté, mond Mirellának, hogy bocsánat, csókolj kezet neki, és minden rendben lesz!
Erre Mirella önérzetesen:
– Nem hercegnőset játszunk, hanem kalózosat!
(Van, aki nem vár a hercegre a fehér lóval.)
Egyszer, elalvás előtt:
– Anya, milyen jó lenne, ha te is az óvodába járnál és az ovistársam lennél.
(Nem lenne rossz.)
Óvodából hazafelé:
– Anya, Levike mindet tud.
– Mit, kicsim?
– Hogy a vízesés két dolgot tud, ha esik a hó, jég lesz belőle, ha meg nem, akkor kiszárad, és akkor nincs vízesés.
– Aha. És mit tud még Levike?
– Hogy a hintázás jót tesz nekünk, mert amikor repülünk, azt élvezi az agyunk.
(Tudatmódosítás az óvodában.)
Reggel:
– Anya, kinti cipő nélkül nagyon veszélyes a lávára lépni!
(Azt mondom nektek, legyen nálatok mindig kinti cipő!)
Beni, 4 éves
Nagyszülőknél:
– Karcsi papa titkát kikutatom… Meg a titkárnőjét is.
(Ajjaj, mit tud ez a gyerek?!)
Kiborul a víz.
– Hoppá, bocsánat… Dinó vagyok.
(Most már minden világos.)
Az utcán sétálva:
– Itt a lakótelep-kocsi.
– ??? Ja, lakókocsi.
Bújócskázás közben.
– 1, 2, 3, 4, 5, … 10. Aki nem bújt…, hová tűnt anya? (Meglepve.)
(Úgy látszik, még nem egészen világos a szöveg és a cél.)
Salátát eszünk.
– Szeretem – mondja lelkesen.
– Nem szeretem – mondja kisvártatva, majd:
– Büdös.
(Minden csoda három másodpercig tart.)
– Kérek kakaós kígyót!
– ??? Kakaóscsigát?
Játszótérről már haza kell menni, de ő maradni szeretne:
– Anya, kérlek, csak egy kicsit szeretném sokat.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
