Napraforgó-taktika. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
Az opportunizmus és a szervilizmus elvont fogalmaknak tűnhetnek, pedig olyan önérvényesítő taktikát jelentenek, melyekkel napi szinten találkozhatunk. Az 2026. április 12-i választások után is számolhatunk ezzel a – napraforgó-taktikának is nevezett – jelenséggel azok körében, akik a pozíciójukat, az egzisztenciájukat féltik. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
Az opportunista igyekszik mindig a napos oldalon állni. A haszon, a nyereség mozgatja, nem feltétlenül anyagi értelemben. Számára a kapcsolatok nem érzelmi befektetések. A kapcsolati tőke fogalmát szó szerint értelmezi. Általában akkor tűnik fel körülötted, amikor neked jól megy. Amikor pozícióban vagy, amikor nálad van a fontos információ, vagy amikor a te barátságod belépőt jelent egy exkluzívabb körbe. Amint azonban nehéz idők jönnek, vagy a veled való kapcsolat már nem „piacképes”, hirtelen elpárolog. Nem azért, mert haragszik, hanem mert az energiáit már egy új, jövedelmezőbb célpontra fordítja.
Az opportunista világában nincs lojalitás, csak időleges érdekközösség.
A szervilis ember biztonságra törekszik. Önfeladó stratégiát folytat, hogy elnyerje a „hatalom” kegyeit. Nem mondja ki, amit gondol, de egy idő után már gondolni sem mer az igazságra. A szervilis típus a főnök legrosszabb viccén is nevet. Nem alázatos, inkább megalázkodó, visszatetszőn szolgalelkű.
A klasszikus „felfelé nyal, lefelé tapos” szindróma a szervilis típusnál mutatkozik meg a legélesebben.
Ha túl sok álarcot hordunk, egy idő után elfelejtjük, kik vagyunk, a belső iránytűnk egyszerűen elromlik, torzul a személyiségünk, torzulnak az érzékeléseink. Az opportunista és a szervilis ember egy idő után olyan világban próbál boldogulni, ahol mindenki gyanús, és nem tud senkiben – még saját magában sem – bízni. Érzelmileg teljesen kiüresedhet. Ez pedig magányos, szorongató állapot, még ha a külvilág előtt az illető sikeresnek is tűnik.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
