Nászúton. „Nincs férjem! Feleségem van…”

Világszerte rengetegen tanulnak a Duolingo segítségével nyelvet, a mobilra kifejlesztett alkalmazást több mint 300 millióan használják. Nagy előnye, hogy ingyenes (bár létezik reklámmentes, fizetős változata is), tudományos alapú nyelvoktatási platform.

Bár nem helyettesíti a hagyományos nyelvoktatást, az alkalmazás fejleszti a szókincset, alaptól középszintig a nyelvtani szerkezetek elsajátítását (beépülését); bármikor kéznél van, így rugalmasan használható. Gyerekekkel is érdemes megismertetni.

Amiért most írunk róla, az egy napokban tett felfedezés, ami nem a nyelvtanulással kapcsolatos. Miről van szó? A rengeteg ember által használt mobilapplikáció a társadalmi szemléletformálást is próbálja a maga eszközeivel segíteni. Ez esetben egy olyan megosztó témában, mint az azonos neműek szerelme, házassága.

A Duolingo német tanfolyamában, a „Stories” modulban találtuk az alábbi párbeszédet. (A Stories témái a kiejtést és a szövegértést fejlesztik, a párbeszédeket kérdések szakítják meg, ezekre kell helyesen válaszolni.)

Nézzük a „Honeymoon” topic szövegét!

(A képernyőfotók után olvasható a párbeszéd magyarul.)

A történet

Éva beül egy taxiba, megkéri a sofőrt, hogy vigye ki a vasútállomásra. A taxis megkérdi, hogy Éva szabadságon van-e, mire a nő közli: nászútra megy. Van két vonatjegye Bécsbe. A beszélgetés így folytatódik:

– És hol van a férj?

– Nincs férjem. Feleségem van; nem egyszerű eset. Nem akar velem jönni Bécsbe. Le vagyok sújtva…

– Sajnálom. Rendben. Viszem a vasútállomásra.

Közben egy nő rohan a taxi után.

– Sophia?

– Eva! Annyira sajnálom! Szeretlek!

– Én is szeretlek!

– Megyek veled Bécsbe!

Taxis: – Jó utat!

***

Ennyi a történet.

A Duolingo egyik leckéje.

Meglepő vagy nincs benne semmi különös?

Talán egyszer mindannyiunk számára magától értetődően természetes lesz a nemi identitás szabad, előítéletektől és diszkriminációktól mentes megélése.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként dolgoztam, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.