Ne lopj! Vannak kivételek? Az alkotás üröme

Az alkotás és az alkotó ember lényege mélyen összefügg. Csak etikus ember hozhat létre érvényes művet. (Vavyan Fable)

Az alkotók sokfélék, a gyakorolt technikát illetően s a művészi színvonalat tekintve is. Ha egy hobbialkotó ki tud emelkedni a névtelenségből és keresett kézművessé, művészemberré válik, szenvedélye hivatássá lesz. Nemcsak alkotnia kell folyamatosan, hanem el is kell tudnia adni magát folyamatosan. Fontos, hogy széles körben megismerjék, ezért szüksége van a nyilvánosságra. A hírveréshez is kell érzék, másmilyen, mint az alkotáshoz, és ebben is nagyok az eltérések az alkotók között. Aki hangosabb, az lesz az ismertebb…aki nem látszik, az nem játszik. Látszani kell.

A marketinget meg lehet úszni kevés pénzből, ügyes kommunikációval, kapcsolatokkal is lehet közönséget építeni. 

Minden ember érzékeny – joggal – a saját produktumára. Még akkor is, ha az adott termékről csak az mondható el, hogy egyedi. Egyedi, de nem eredeti, mert másolással, ötletlenyúlással jött létre.

Hányszor olvashatjuk mindenfelé: a másolást a törvény bünteti. Kézműves alkotások esetében valamiért ez fel sem merül. Kényes téma, s amit én látok, az csak a jéghegy csúcsa. Fontosnak tartom mégis, hogy erről írjak – tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Nem fog tetszeni azoknak, akik ötletekből élnek s nem alkotótársakat látnak maguk körül, hanem konkurenseket, versenytársakat, akiket bármi áron le kell körözni. Nem jellemző a fair play – ha akadnak is kivételek. Van, aki nyíltan ócsárolja versenytársát, van, aki nyíltan panaszkodik, mert valaki lemásolta/utánozza, miközben ő ugyanezt teszi…  A kettős mérce itt is érvényesül.

Van, aki azt az álláspontot képviseli, hogy az alkotók közötti cicaharc az érintettek magánügye, játsszák csak le maguk között a meccset, kiáltsanak csak kígyót, békát egymásra (nyilvánosan vagy burkoltan, utalgatva), mindez nem tartozik a közönségre, megrendelőkre, vásárlókra. A vevőket csak a termék/alkotás kell, hogy érdekelje, nem az, hogy milyen körülmények között „fogant”. 

Mi a baj a másolással?

Amikor egy alkotó olyasmit hoz létre magából, ami újszerű, rá jellemző kreatív egység, s azzal ér el szép sikereket, nos, elérte, amit lehet. Az ügyesség és a kreativitás azonban nem feltétlenül igényel eredetiséget a piacon, elég csak jól lemásolni valamit/valakit. Az élet nem igazságos; egy másolat is lehet színvonalas, sőt, akár meg is haladhatja minőségben az eredetit. Ráadásul a közönség nem is tudja – az esetek döntő többségében -, hogy amit lát, amit a kezébe vesz, az „lopás” végterméke. Lenyúltak egy ötletet, egy technikát, mintát, formavilágot – kvázi becsaptak valakit, lélektiprás történt. Lehet ezért haragudni? Lehet. Senki sem szereti, ha meglopják.

A jog ezekre az esetekre nemigen kínál megoldást. Levédetni lehet egyedi kézműves alkotást is, de épp az egyedisége miatt rendkívül körülményes – nem lehet minden egyes ötletre, egyedi jellemzőre súlyos összegekért védjegyoltalmat kérni. Ilyenformán minden ötlet szabad préda…csak a jóindulatban lehet bízni.

Senki sem lesz attól szegényebb, ha etikus alkotó marad. A tehetség és a tisztesség jól megférhetne egymás mellett. De sajnos van az a pénz, amiért megéri beszennyezni a becsületet…

hirdetés
1 válasz
  1. Johann Richárd
    Johann Richárd says:

    Sajnos egyes emberek nem veszik tudomásul azt, hogyha valakinek az ötleteit eltulajdonítjuk és eladjuk úgy, mintha a sajátunk volna még nem tesz minket kreatívabbá vagy többé, sőt. Gyakorlatilag ezzel csak azt bizonyítjuk mennyire nincsenek saját ötleteink, gondolataink és mennyire semmirekellő egyének vagyunk.

    Szuper cikk ;)

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 3 =

hirdetés