„Nem fogok gyereket adni ennek a világnak.” Amikor tudatos döntés a gyermektelenség

Ha körbenézel, egyre inkább látod azoknak a nőknek a számát növekedni, akik tudatosan nem vállalnak gyereket. A társadalmat persze megosztják, mint minden fontos kérdés, de ők töretlenül kiállnak az elhatározásuk mellett. Az alábbiakban három nő meséli el, hogy miért választották a gyerektelen életet.

Rögtön az elején helyesbítsünk is. Nem gyerektelen az a nő, aki nem szül, hanem ahogy Amerikában egy találó kifejezéssel utalnak rá: Childfree. Vagyis gyerekmentes. Olyan személy, aki élvezi ezt az állapotot, de nem feltétlenül azért, mert ne szeretné a gyerekeket. Szívesen játszik velük, beszélget, sőt akár vigyáz is rájuk, amíg a szülők elutaznak, de csakis egy bizonyos időhatáron belül.

Niki is épp ilyen, elmondása szerint semmi baja nincs a csemetékkel, de hogy belőle is szülő váljon, azt kizártnak tartja.

„Szeretem őket, talán túlságosan is. Ezért nem vállalok egyet sem. Olyan személyiség vagyok, aki mindenkit túlfélt. Ha gyerekem lenne, állandóan azon járna az eszem, hol van, mit csinál, nem esett- e valami baja. Túlfélteném, szinte már megfojtanám az aggódásommal, az meg egyik gyereknek sem tesz jót. Inkább bele sem vágok.”

A gyerekvállalásnál az elsődleges szempont –vagy legalábbis annak kellene lennie, a helyes önismeretnek, mint ahogy Magda esetében látjuk. Ő egészen másképp gondolja a dolgokat, mint Niki, szerinte van, akinek nem való gyerek. Magát is ide sorolja.

„Bár már a harmincas éveimben járok, mégsem érzem azt a bizonyos késztetést, hogy szüljek. Vidéken élek, és úgy látom,itt  sokkal erősebb a nyomás a megszokott életforma felé. Menj férjhez, szülj gyerekeket! A barátnőim sorra ezt teszik, de nem egyen láttam, hogy csak azért, mert féltek, kilógnak a sorból vagy megszólják őket. Én tudom, hogy ezt nem szeretném. Nem erőltetem magamra egy vagy több ember felnevelését, ha tudom magamról, hogy alkalmatlan vagyok rá. Nincs bennem elég elhivatottság és vágy. Pusztán azért, mert előttem generációk így tettek, nem fogom vakon követni őket. Ettől nem érzem magam önzőnek, bár tudom, hogy sokan annak neveznének, de szerintem megkímélni egy gyereket attól, hogy olyan közegben nőjön fel, ahová nem igazán várták, pont az önzőség ellentéte.”

Na és persze van, akinek teljesen más az indoka arra, miért ódzkodik a gyerekvállalástól. Van, aki úgy véli, a Föld az elsődleges, éppen ezért minden hagyományt vagy szokást felül kell bírálni, annak tükrében, hogy árt vagy használ- e a bolygónak. A húszas évei derekán járó Julcsa pont ezt a típust testesíti meg. Évek óta elkötelezett híve a no waste, azaz pazarlásmentes életmódnak és a Föld sorsát szívügyének tekinti. A gyerek kérdésben is ez volt a döntő szempont.

„Különösebben sosem foglalkoztatott, hogy akarok-e gyereket vagy sem. Úgy voltam vele, amikor valamilyen társalgás során felmerült, hogy az még messze van, majd ha szükségesnek érzem, elgondolkodom rajta. Aztán az egyetemi éveim alatt egyre jobban beleástam magam a környezettudatos életmódba. Mindenre kíváncsi voltam, ami a bolygónkkal történik, mivel ártunk neki, hogy segíthetnénk, stb. És ekkor már szinte evidensnek vettem, hogy én bizony nem fogok gyereket adni ennek a világnak. Nincs szükség még egy éhes szájra, aki csak, ha nem is szándékosan, de árt a környezetnek. Mert akármennyire leszorítod, mégis csak marad utánad nyom. Legyek megrögzött zöld, nem bánom. Megtaláltam, hogy számomra mi az igazán fontos, és ki is állok mellette. És nem érzem lemondásnak.”

Ahány nő, annyiféle indok az egyik vagy másik oldal mellett. És azt gondolom, hogy bármelyik mellett is tegye le valaki a voksát, tiszteletben kell tartanunk. Vegyük észre, mennyire szerencsések vagyunk, hogy már egy viszonylag szabadabb társadalomban élünk, – feltéve, ha a bolygó azon felén vagyunk- ahol van szavunk. Megmondhatjuk akarunk-e gyereket, beleszólhatunk, mit kívánunk tenni a testünkkel. Évtizedekkel ezelőtt csak álom volt ez a felmenőinknek – és nők millióinak a fejlődő országokban még ma is az. Nekünk már a kezünkben van a döntés hatalma, szükségtelen egymásnak esni, mert más eltérő véleményen van, mint mi.

Érezzük át azt, hogy anyává válni mindenki személyes elhatározása, arról nem is beszélve, hogy nem tudhatjuk, kinek, milyen indokok húzódnak meg a háttérben. Akár tudatos döntés, akár egészségügyi probléma.  

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

10 − kilenc =

hirdetés