Nem tilos szomorúságot átélni karácsonykor. Amikor az ünnep nem idilli

A legközelebbi családtagok nélkül a karácsony fájdalmasan magányos tud lenni, mert a hiányuk ilyenkor még feltűnőbb. Sokszor pedig egy nagy családban üldögélhet valaki kínlódva, kiüresedett kapcsolatok közepette, ha úgy érzi, hogy ez az egész vacsora egy nagy, sütemények alá temetett hazugság: felnőttkorban a karácsony sokak számára nyűg. Mi történik, nem fény és nem csillogás a Földön a legszebb ünnep?

Felnőttként is érdemes visszanyúlni a gyökerekhez, az örömteli gyerekkori emlékekhez, például számomra a karácsonyi reggelhez kötődtek a legszebb emlékek: felszabadult, boldog, szünidős reggelizés, a szüleim is pizsamában, gondtalanul, feszengések nélkül, a természetes fény elárasztja a nappalit, csak mi négyen vagyunk együtt, az ajándékokat is megkapjuk reggel, a szüleink is velük örülnek. Este már nem ugyanolyan, a nagyobb családban tartani kell magunkat és viselkedni, megfelelni különböző emberek elvárásainak, átadni magunkat az érzelmi zsarolásoknak, kielégíteni mások szeretetigényét – gyerekként nem tudtam megfogalmazni, amit felnőttként már látok, és nem érzékeltem azt sem, milyen különbség van a szüleim reggeli és esti viselkedése között. Nemcsak én öltöztem pizsamából ünneplőbe és lakkcipőbe, hanem ők is.

Az embernek felnőttként más a kapcsolódása a családjához, más a szeretetigénye is, néha szüksége van a családtagjaira, néha nekik van szükségük rá. Ünnepelni kell a párunk családjával is, ami eleinte valószínűleg – bár van, akinél még az elején sem – csupa barátságos vállveregetés és istenhozott urambátyám meg kislányom, aztán később konfliktusok terhelik meg, ha nem lesz egyenesen műmosolygás az egész, végig azon aggódva, hogy ki ne robbanjon valami. Egyszóval, ha nem könnyű és gondtalan a karácsony, vissza lehet kanyarodni ahhoz, amikor még jó volt, és ennek biztosítani teret, időt.

Sokan ragaszkodnak a szűkebb családi körben eltöltött időhöz, ezt élik meg igazi karácsonynak, kijelölve az egyik napot, amihez ha törik, ha szakad, ragaszkodnak, nem mennek sehova, együtt vannak, és azt csinálnak, amit csak akarnak, tényleg. Ha az ember definiálja önmagának, mitől érzi jól magát, és engedi magának átélni, akkor meglesznek azok a pontok az ünnepben, amelyek felöltik.

Többször is ért súlyosnak mondható veszteség az életben, hozzám nagyon közel álló ember halála: amikor ilyen fordult elő, úgy tettem, mintha egy kis hős lennék, aki ezt most végigcsinálja. Nem voltam hős, csak eljátszottam. Nem kell vidámnak vagy erősnek mutatkozni – sőt, az összeomláshoz vezethet -, pusztán a túlélésre menni, eljátszani azt, hogy most eszünk, iszunk, öltözködünk, megyünk, beszélgetünk, levegőt veszünk, miközben belül ennek az egésznek nyilván nem látjuk semmi értelmét, de átmenetileg úgy teszünk, mintha látnánk.

Így persze nem lehet leélni egy életet, és nem is kell, a fájdalom enyhülni fog szinte magától is, de végig lehet csinálni az első karácsonyt az új időszámításban. Egyébként az, akit a legnagyobb veszteség ért, azért hivatkozhat erre, és elkerülheti azokat a szituációkat, amelyekben rosszul érezné magát: például megkérheti a család többi tagját, hogy ne kezdjenek el sajnálkozni és jézusmáriázni, és ne kezdjék el felemlegetni az elhunytat. Ha friss a gyász, akkor ez még nagyon intim helyzet lenne, amit nem biztos, hogy az ember minden családtaggal meg akar osztani. Ha már eltelt pár év, akkor persze nevetve is lehet emlékezni egy szeretett személyre.

Ugyanakkor minden ember más, van, akinek jólesik a sok-sok vigasztalás, amit ilyenkor kaphat bárkitől, és szívesen megosztja a fájdalmát a nagyobb családi közeggel is. Mindenesetre mindenkinek érdemes kifejeznie, mit akar, akár úgy is, hogy a család egy-két meghatározóbb tagjának elejt egy-két megjegyzést, aztán az úgyis elterjed.

Egy nagyobb tragédia, egy fiatalon elhunyt személy halála, aki a család egyik tagjának párja, másiknak gyereke volt, bizonyosan erősen rányomja a bélyegét egy karácsonyra, amiből nem lehet se fizikailag, se a belső határok mögé húzódással elmenekülni, hiszen az ember egyszerre nyújthat vigaszt és szorulhat ő is vigaszra, ilyenkor erre fel kell készülni. Arra is számítani kell, hogy különböző személyiségek és generációk különbözőképpen élik meg a gyászt, lehet, pont ellentétes eszközökkel. A legegyszerűbb az, ha az ember ilyenkor intelligensen hátralép egyet, teret enged a másiknak, elviseli a fájdalmát, hiszen mást nem is tud tenni és ezzel segít is rajta, aztán hazamegy és beleborul a párnába még kabátban vagy felhív valakit, akivel megoszthatja az élményt és a saját szomorúságát. Ilyenkor még fontosabb teret és időt engedni önmagunknak, kitalálni, hogy mi az, amit mi szeretnénk. Akár olyan barátokat beépíteni a karácsonyi programunkba, akik a legközelebb állnak hozzánk és feltöltenek, akár egy nagy ivászatot, akár megnézni egy filmet, akár elmenni futni szenteste – ilyen is van. Azt is lehet, hogy az ember nem alszik otthon, ha az jobb. Általánosságban mindenkin segít az, ha minél nagyobb az eltérés a korábbi helyzetekhez, helyszínekhez, rítusokhoz képest.

Gyerekként a legtöbben csodálatosnak éltük meg a karácsonyt, ezt az élményt hozzák vissza a gyerekeink is: érdemes rájuk koncentrálni ilyenkor, az a legjobb gyógyír és a legnagyobb örömforrás, egyben eltereli a gondolatokat is, miközben a karácsony óriási mennyiségű díszletét, kellékét és rítusát a gyerekek töltik meg tartalommal újra.

– A helyzet azon is múlik, milyen rokon halt meg, kik maradtak utána, és vannak-e gyerekek a karácsonyban. Ha például egy pár egyetlen gyermeke hal meg, nem fogják eljátszani egymásnak, milyen remekül érzik magukat – mondja Cziglán Karolina pszichológus, pár- és családterapeuta. – Ilyenkor meg is maradhatnak a rítusok, de dönthet úgy is a pár, hogy teljesen kihagyja az egész karácsonyt. Megint más a helyzet, ha a kilencvenéves nagymama hunyt el. Ha pedig vannak gyerekek, az emberek általában nem adják át annyira magukat a szomorkodásnak, mert nem akarják elrontani az ő karácsonyukat.

A szakember hangsúlyozza: ne akarjuk magunkat egy ideális karácsonyi képhez mérni, valami csodálatos, csupa nevetéshez és szeretethez egy reklámból, mert akkor még inkább át fogjuk élni a veszteséget. Inkább próbáljuk megtalálni az örömünket abban a tökéletlen, hiányos és szomorú helyzetben, amiben vagyunk. Nem tilos szomorúságot átélni karácsonykor. Legjobb, ha elfogadjuk ezt, akkor tudunk azon elgondolkodni, mit kellene másképp csinálni idén, mert az illető nélkül biztosan nem lesz ugyanolyan.

– Ugyanazt a rituálét végigjárni egyedül fájdalmasabb, jobb teljesen máshogyan ünnepelni, ha például nagyon magányosan kell töltenünk a karácsonyt, elutazni vagy valamilyen jótékonysági akcióhoz csatlakozni. Maguk a rítusok és hagyományok egyébként fontosak, hiszen támaszt és kapaszkodót nyújtanak az életben, a jóleső ismertség, állandóság érzését adják, illetve a karácsony hangulatát. Van, aki ezt jobban igényli, mások kevésbé. De amikor elveszítünk egy hozzánk nagyon közel álló személyt, új időszámítás kezdődik, és kialakulhatnak új szokások is – meséli Cziglán Karolina.

A kiüresedés érzése akkor zajlik le, ha úgy érezzük, hogy csak a szokásbeli elemek maradtak meg, de már hiányzik mögülük az érzelmi töltet. Ha valaki nincs a helyén egy családban, ha úgy érzi, nem értik meg, nem fogadják el, az nagyon fájdalmas tud lenni karácsonykor, mert ilyenkor erősebb a kontraszt. Az év többi napján rutinszerűen teszünk-veszünk, dolgozunk, nem annyira szembesülünk ezzel a helyzettel.

Ez is oka annak, hogy ilyenkor sok családban feszült a hangulat, veszekedés alakulhat ki, mert azt gondoljuk, valami nagyon harmonikusat kellene éreznünk. Fontos a külsőségeket egyensúlyban tartani, ha túl erős a fókusz a vásárláson, takarításon, főzésen, sütésen, az ember nem tud meghitten ünnepelni, befelé és a másikra figyelni. Ez is egyfajta kiüresedés.

– Meg kell tanulni nemet is mondani, elvész az ünnep, ha reggeltől-estig egyik családtagtól a másikig rohangálunk – így a szakember. – Persze, nehéz ezt véghezvinni, hiszen a legszűkebb mag, egy házaspár két tagja is eltérően vélekedhet arról, melyik nap hova mit kellene csinálni. A legjobb, ha nem próbálnak minden rokonnak bármi áron megfelelni, hanem elsősorban a szűkebb család igényeiből indulnak ki. Szét tud az ember forgácsolódni, ha mindenki elvárásait szem előtt tartja. Ez az ünnep valóban a szeretetről szól.

Nyitókép: Nastya Sensei, Pexels

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + öt =

hirdetés