A népmesék összegzik az emberiség évezredek alatt összegyűlt tudását. Milyen mesék szólnak a gyerekeknek valójában? Interjú Bajzáth Mária mesepedagógussal

Mesélt már óvodában és iskolában, gyermekotthonban, de börtönben, hajléktalanszállón, anyaotthonban és kórházban is, fényes palotában és a „föld legsötétebb lyukában”. Harminc éve foglalkozik mesékkel, gyerekekkel és pedagógiával. Gyűjteményeket válogat a Népmesekincstár c. könyvsorozatba, illetve vezeti a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhelyt, ahol akkreditált képzésen keresztül a szakemberek, de emellett a szülők is elsajátíthatják a módszert, hogyan lehet mesékkel segíteni a gyerekek fejlődését. Bajzáth Mária mesepedagógussal beszélgettünk.

Általában azt gondoljuk a népmesékről, hogy a gyerekek nyelvén, szimbólumokban szólnak olyan helyzetekről, amelyek a gyerekkor sajátjai, ezért hatnak rájuk gyógyítóan. Munkásságában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a népmesék legnagyobbrészt felnőtteknek szólnak.

A népmese nem csak gyerekeknek való műfaj. A Grimm-testvérek vitték a gyerekszobákba a népmeséket, addig teljesen természetes volt, hogy ezeket a történeteket a felnőtteknek mesélik. A gyermek és családi mesék című gyűjteményük nagy része inkább kamaszoknak, felnőtteknek szól, a népmeséknek valójában csak öt százaléka való gyerekeknek. Ezért tartottam fontosnak korosztályos válogatások kiadását, korábban ugyanis sokszor futottam bele én is pedagógusként abba, hogy nem olyan történetet találtunk, ami az adott korosztálynak szólt. Ha jó meséket tudunk a gyerekeknek adni, a nevelés táltosparipáiként tudnak működni, didakszis nélkül. Mindenről van mese a minket körülölelő világban, nemcsak a gyerekek érzelmi világáról vagy a kapcsolati mintákról, hanem olyan ismeretekről is, amelyek az állatokról, növényekről, időjárásról, számokról, csillagokról, szegényekről és gazdagokról szólnak. Mindenre találunk választ a népmesékben, hiszen összegzik az emberiség évezredek alatt összegyűlt tudását.

A Grimm-mesék melyike nem szól gyerekeknek? Például a Hófehérke vagy az Aranyhaj sem?

A Ficseri madárban például egy gonosz mostoha horrorisztikus elemekkel teletűzdelve elpusztítja a mostohagyermekét, az biztosan nem. Alapvetően a Hamupipőke sem, hiszen nem a kislányokat foglalkoztatja az a kérdés, eljutok-e a palotába egész nap a hamuban ülve, megalázva, önmagamért nem küzdve. A Piroska és farkas nagyon komplex kérdéseket dolgoz fel, a farkas a halálhoz kapcsolódó szimbolikus állat, a Hófehérke egy szép beavatás-történet. Az Aranyhaj egy olyan anyáról szól, aki gyakorlatilag függő, ez sem a kislányok története. Ugyan a mesék különleges sajátossága, hogy olyan szimbolikus képi nyelven szólnak, amelyek révén a gyerekek élvezettel hallgatják őket, megragadja a figyelmüket, és ha nem tartalmaznak horrorisztikus elemeket, nem okozunk kárt ezek felolvasásával sem. De nem biztos, hogy valóban az őket foglalkoztató kérdésekre adunk válaszokat. A kicsiket például az érdekli, hogy miért fúj a szél, miért van felhő az égen, milyen testrészeink vannak, kisiskolás korban pedig például az az érdekes, kik a barátok és kik az ellenségek, hogyan viselkedjünk velük, hogyan született a minket körülvevő világ.

Mi a helyzet a Magyar népmesék című animációs sorozattal vagy Benedek Elek meséivel?

Az előbbi egy gyönyörű merítés ebből a kulturális kincsből, de nem korosztályos válogatás. Benedek Elek pedig mindent lejegyzett, ami keresztül ment a kezén, a legnagyobb részét felnőttek mesélték felnőtteknek.

Milyen szempontok alapján határozza meg, hogy egy adott korosztály számára milyen mese való?

Egyrészt van mögöttem harminc év tapasztalat azzal kapcsolatban, mely mesék érdeklik igazán a gyerekeket, másrészt vannak pedagógiai és pszichológiai kutatások a témában, a mesék tartalma elemezhető, a gyerekek lelki és értelmi fejlődésének állomásai ismertek. Alapvetően elméleti tudásom és gyakorlati tapasztalataim alapján válogatok. Ha egy gyerek igazán bevonódik a mesébe, az látszik az egész testtartásán, tátott száján, még akkor is, ha matat valamivel közben, egy úgynevezett történethallgatási transzba esik, belső képeket vetít önmaga elé a hallottakról, fókuszáltan figyel, teljesen bevonódik. Ez egy sajátos tudatállapot, egyértelmű jele van annak, ha jól választunk mesét, és ezt érdemes szem előtt tartani pedagógusként, szülőként is.

Bruno Bettelheim pszichoanalitikus említi a mesékről szóló alapművében, hogy a hagyományos hindu orvoslás egyik gyógymódja szerint a lelkileg megzavart embernek mesét kell adni, amely az ő egyéni problémáiról szól. De le lehet kötni ma a felnőtteket mesékkel?

Seherezádé is mesékkel gyógyította meg a királyt, és amióta az ember jelen van a világban, történetekkel gyógyít, ezeken keresztül alkotja meg saját és mások identitását, továbbá törekszik a kozmikus összefüggések leírására. Akár a Star Warst, akár a Harry Pottert, akár a romantikus filmek sorát nézzük, rengeteg a mitológiai alapú történet. Állítólag minden forgatókönyvíró asztalán ott hever Joseph Campbell Az ezerarcú hős című kötete, ami igyekszik megragadni minden mitológia forrását, és ami alapján George Lucas is írta a Star Warst. Rengeteg történet népmesei eredetű.

Mennyire szükséges átírni a népmeséket, hogy jobban megfogja a mai gyerekeket?

A népmese az élő beszéd művészete, tehát van olyan mese, aminek a nyelvezetét átdolgoztuk, mert a tájnyelv, a régies kifejezések nem befogadhatóak a gyerekek számára, nem követhető ilyen formában a történet. De a mese tartalmát, szerkezetét, üzenetét soha nem változtatjuk meg, igyekszünk megtartani a szimbolikát is. Fontos, hogy a módszerünk része a szólások, közmondások, találós kérdések, népi játékok, mondókák, népdalok használata is, tehát a népköltészeti alkotások összessége, amelyek segítenek a mesék legmélyebb rétegeinek feltárásában. Ezek révén közelebb kerülhet a gyerek önmaga és a világ megértéséhez.

Valóban több intelligenciaterület is fejleszthető a népmesék révén? Melyek ezek?

Száz pontban lehetne felsorolni, mi mindent fejleszt a mesehallgatás, de a legfontosabb talán az, hogy minőségi időt jelent a gyerekkel, osztatlan, fókuszált figyelmet a szülő vagy a pedagógus, illetve a gyerekek részéről, és ennek nagy értéke van. Fejleszti természetesen az anyanyelvi és érzelmi intelligenciát, a logikai képességeket, hiszen a történetek hallgatása révén a gyerekek megtanulják az események sorrendiségét, korán be tudnak már fejezni történeteket anélkül, hogy hallanák a végét. Fejlődnek a téri-vizuális képességeik, az inter- és intraperszonális képességeik, egyéb népköltészeti elemek révén a mozgásos és zenei intelligenciájuk is. A népmesék generációk bölcsességét, tudását tömörítik a világról, de a legfontosabb, hogy a mesehallgatás örömöt és élményt jelent a gyerekek számára.

A mai, erős vizuális kultúránk megöli a mesehallgatást? Egyre kevesebben olvasnak mesét a gyerekeiknek rendszeresen.

Ez egyrészt igaz, másrészt nem igaz. Rengeteg példányt adtunk el a köteteinkből, az Itt vagyok, ragyogok! a kilencedik kiadást érte meg, határozottan reneszánszát éli a mesepedagógia, a meseterápia, mind a pedagógusok, mind a pszichológusok használják a meséket, számos szakmai műhely kutatja és tanítja ezeket a módszereket. Ezenkívül úgy látom, szükségünk van az élő szó varázsára, a jelenlét erejére és arra a fajta kapcsolódási modellre, amit a népmese ad. Látom a közösségépítő és megtartó erejét a mesehallgatás élményén keresztül. Mindegy, hogy ketten vannak jelen vagy egy egész faluközösség, hatalmas érzelmi többletet ad a mesélőnek és mesehallgatónak.

 

Könyvajánló

Bajzáth Mária Gingalló – Magyar népmesék óvodáskortól, Kolibri Kiadó 2020

 

„Mesét hallgatni és mesélni öröm. A népmesék a gyerekek számára ismerős és érthető nyelven szólnak a világról, arról, hogy minden változik és megváltoztatható, hogy az élet családdal, barátokkal, növényekkel, állatokkal együtt teljes, varázslatokkal és próbákkal teli, izgalmas kaland.

A Gingalló című, magyar népmeséket egybegyűjtő kötetet jó szívvel ajánlom nagyobb óvodásoknak éppúgy, mint alsó tagozatos iskolásoknak. A tíz téma köré csoportosított történeteket közmondások és szólások kísérik, ám az eddigiektől eltérően ezeket most elrejtettük két nagy képben is. A játék által okozott felismerés örömén túl azt remélem, hogy Láng Anna szólás-mondásokat megjelenítő böngészője segít abban, hogy a népköltészeti alkotásoknak ez a különleges szelete se merüljön feledésbe, hanem beépüljön a gyerekek aktív szókincsébe.”

Bajzáth Mária mesepedagógus,
a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója

Nyitókép: Baráth-Orosz Tímea, Timpix Photography. Forrás: Bajzáth Mária Facebook oldala

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennégy + tizenkilenc =

hirdetés