Nézőpont kérdése
Esik.
Igen, esik.
Végre írhatunk arról, hogy már megint ázunk, hogy a hideg szél próbálja kitépni az esernyőt a markunkból, bosszankodhatunk, hogy már megint lefröcskölt az a köcsög autós, amikor álltunk a pirosnál, a zebra előtt, várva a várva várt zöldre, balhézhatunk azért, mert nem vettünk fel dupla zoknit, és ramattyá ázott a cipőnk talpa, és benne a didergő lábunk összes kisujja. A szürkeség is milyen már, és miért nem süt egy kicsit a Nap, meg különben is, kinek kell egy ilyen fránya hét.
Tehát bosszankodhatunk, vagy választhatjuk azt az alternatívát, hogy elfelejtjük a hetet, kiállunk a teraszra, az erkélyre, a ház ajtaja elé egy forró bögre teával, ami nemcsak azért hivatott, hogy megigyuk, hanem azért is, hogy felmelegítse a kezeinket, majd a lelkünket.
Megállhatunk egy kicsit, hallgathatjuk az esőcseppek kopogását, mert mindegyik csepp más és más, és mindegyik másféleképpen koppan, máshogyan zenél.
Megállhatunk, és elcsendesedhetünk, mert az eső csendes, még akkor is, ha van saját ritmusa, lüktetése.
Megállhatunk, és elgondolkozhatunk azon, hogy az esővíz milyen jót tesz a talajnak, a vizeknek, hogy tisztít, miközben megnyugtat és táplál.
Esik.
Igen, esik.
Az esőt is lehet nagyon szeretni, akkor is ha vizes.
Szerző: Buliczka Tünde
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
