Nonstop online. Internet- és mobilfüggőség gyermekkorban. Iskolapszichológus-meseterapeuta gondolatai

Függőség alatt még mindig leginkább az alkoholizmust vagy más kézzel fogható és látványosan megjelenő állapotot értjük, azonban a világ változásával, fejlődésével és az internet – azaz egy új világ megjelenésével már jócskán túl mutat ezeken a jelenségeken a függőség fogalma. Helstáb Laura iskolapszichológus-meseterapeutát kérdeztük az internet- és mobilfüggőségről.

A gyerekek, fiatalok esetében nem feltétlenül egyértelműek a függőség jelei, mivel a mindennapokhoz ma már annyira hozzátartozik az okostelefonozás, a tabletezés, hogy a legtöbben teljesen természetesnek veszik ezen eszközök használatát. Azt, hogy naponta több órát töltenek az online térben, figyelik a közösségi médiát, beszélgetnek a barátaikkal.

Nagy a kortárs nyomás is, különösen tinikorban. Új norma, hogy a közösségi oldalakon állandóan a barátok rendelkezésére kell állni, és sok gyereknek, fiatalnak van „internetes legjobb barátja”, akivel esetleg még nem is találkozott, mégis sok mindent megoszt vele.

Nem lehet egyszerűen annyival leírni a jelenséget, hogy függőségről van szó, mert a társasági élet jelentős mértékben az online térben zajlik a fiataloknál, és érthető, ha valaki ebből nem akar kimaradni. Káros hatása viszont bőven van a „folyamatos” online jelenlétnek. Talán a legjellemzőbb a személyiségtorzító hatás: egymás nárcisztikus igényeit elégítjük ki; lájkokat gyűjtünk, a velünk történt eseményeket és a megélt érzelmeket azonnal meg akarjuk osztani, nem tanulunk meg késleltetni. Felerősödik a szeparációs szorongás, amikor valaki nem válaszol azonnal, egyedül érezzük magunkat, kétségbe esünk.

A közösségi oldalak nonstop jutalmazó rendszerként működnek, ezeken a virtuális felületeken sokkal könnyebben kielégülnek fontos belső igények – szeressenek, figyeljenek ránk, mindig történjen valami érdekes -, mint a valóságban. Épp ezért könnyű függővé válni.

Probléma akkor adódhat, ha a hangsúlyos online jelenlét mellett háttérbe szorul az ún. offline élet, ha nincsenek valós kapcsolatok, ha nincs társasági élet a képernyőn túli világban, illetve ha az illető nem tud elszakadni azoktól az elvárásoktól, hogy folyamatosan elérhető legyen, és állandóan készenlétben áll mások számára.

Nehéz szembe menni az árral, de úgy gondolom, a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy az önmagukra, a hobbijukra, a kapcsolataikra szánt idő felvállalható legyen, és ne a „közönségüknek” akarjanak megfelelni. Ne a remélt lájkokhoz, pozitív visszajelzésekhez alakítsák az életüket, hanem annak éljenek, amit valóban szeretnek.

A szülők felelőssége, hogy felhívják már egészen korán a gyerekek figyelmét erre, egyrészt példamutatással (ő sem lóg állandóan az okostelefonján), másrészt szabályok lefektetésével. Hat éves kor előtt inkább káros, mint pozitív hatásai vannak annak, ha egy gyerek tabletezik, okostelefonozik. Inkább meséljenek neki, játsszanak vele, ne aggódjanak, nem marad ki semmiből, ha óvodás korban még nem tud videót vágni és weboldalt szerkeszteni! Ilyenkor azt kell megtanulnia, hogy hogyan értelmezze saját érzéseit és másokét, hogyan késleltesse a szükségleteit, és hogyan teremtsen kapcsolatot másokkal a való életben. Az online világgal elég akkor megismerkednie, amikor ezeken a fontos stációkon túljutott.

Cris Rowan pedagógus, foglalkozásterapeuta évek óta hangoztatja, hogy tizenkét éves kor alatt nem lenne szabad kütyüt adnunk gyerekek kezébe…

Összeállította: Tolvaj Vica

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 − 16 =

hirdetés