Önismeret és megélhetési ezotéria
Ma már a különféle pszichológiai, ezoterikus és spirituális jellegű önismereti, gyógyító módszerek útvesztőjében ember legyen a talpán, aki megtalálja a valóban hiteles és hasznos segítségeket. Se szeri, se száma a gyors gyógyulást, csodaszámba menő megvilágosodást, egy csapásra jobb életet és sikereket ígérő technikáknak és terápiáknak. Ezekről az esetek nagy többségében kiderül, leginkább a módszer hirdetőjének hoz – elsősorban – anyagi sikert, értéke és haszna a pórul járt tanítvány vagy a gyógyulásra vágyó beteg számára vajmi kevés, legfeljebb időleges és nem tartós.
Joggal merül fel a kérdés ezek után, vajon van-e még valódi értéke még az önismeretnek vagy csupán divatossá vált, ráérő, unatkozó, lila ködben úszó köldöknézegetés? Miféle hasznot jelenthet az életünkben a gyakorlatban? Lehet persze a kialakult helyzetért utálni és megvetni a megélhetési ezotéria művelőit, de csupán azt a mélyen bennünk gyökerező vágyat használják ki, amely jobb és könnyebb életre vágyik, minél előbb és lehetőleg úgy, hogy azért túl nagy erőfeszítéseket ne kelljen megtenni, pláne nem felelősséget vállalni.
Felelősséget vállalni önmagunkért, a saját életünkért, mindenért, amit megteremtettünk benne – ez az egyik legnagyobb hárítás, amivel mindannyian szembesülünk valahol, valamikor. E mellé társul az a tudatlanság, amely naivul elhiszi, hogy valóban pénzen, egy hétvége alatt meg lehet vásárolni a felébredést, a sikeres személyiséget vagy az egészségtudatos gondolkodást anélkül, hogy az önmagunkban nem jól működő részeket – gondolatokat, érzelmeket, viselkedésmintákat, sejteket – felismernénk, elfogadnánk és meggyógyítanánk. Ezekkel a gyors gyógyulást és megvilágosodást ígérő álmódszerekkel jól el tudjuk magunkat szórakoztatni, akár egészen sokáig is, abban az illúzióban ringatva önmagunkat, hogy dehát változtatni akarunk, kértünk segítséget, tettünk önmagunkért. Kereslet és kínálat megtalálja egymást ezen a téren is.
Rossz hír a valódi válaszokat és valódi gyógyulást keresőknek, hogy „csodamódszerek”, amelyekkel egycsapásra megváltoztathatjuk az életünket, megoldhatjuk régóta húzódó komoly problémáinkat, nem léteznek. Amíg önmagadat belül nem változtatod meg, addig a külvilág is ugyanazokat a formákat fogja számodra tükrözni, ugyanazokba a nehéz helyzetekbe fogsz újra és újra belecsöppenni, amelyekből annyira menekültél volna. Amíg belül nem válsz arra alkalmassá, hogy szerető és megbecsült társa légy valakinek, addig a következő kapcsolatod is tönkre fog menni, ki fog hűlni, el fognak hagyni vagy éppen te fogsz kilépni a viszonyból. A problémád belül megmarad, hiszen te mélyen nem változtál meg – életed külső díszletei pedig csupán e köré rendeződnek.
Bár felgyorsult világunkban mindent azonnal akarunk, az önismeret lassú, kitérőkkel, kanyarokkal és számtalan visszaeséssel járó folyamat, ami már önmagában türelemre, elfogadásra, szeretetre tanít. Ahogy elkezdesz a saját válaszaid után kutatni és feltárni a Lélek mélységeit, egy csodálatos és némelykor szörnyű utazás veszi kezdetét. Ahogy rálépsz erre az ösvényre, elkezded megismerni Önmagadat, ami különleges, felemelő, szépséges és egyedi, ám amikor a kevésbé fényes, kevésbé elfogadott, kevésbé szerethető részeiddel találkozol, az nem lesz mindig kellemes. Éppen ezért olyan népszerűek ezek a felszínes „csodamódszerek”, mert még véletlenül sem mennek el eddig a pontig, hanem már előtte sikereket ígérnek neked, még mielőtt valódi munkába kezdtél volna.
Készségesen bent tartanak a komfortzónádban és elhitetik veled, hogy bőven elég a sikerhez néhány mantra és pozitív mondat elmormolása esténként, egy megfelelően energetizált amulett vagy hogy részt vegyél a mester következő tanfolyamán. De éppen ezért nem is nyújtanak valódi eredményt és igazi átalakulást, hiszen csak a felszínt kapargatják a mély belső lelki gyógyulás, átalakulás helyett – amihez viszont ki kell lépned a megszokott, rutinszerűen működtetett sémáid, vagyis a komfort-zónád szűkre szabott keretei közül.
Az átütő sikert, az életed jobbá tételét egyik módszer, egyik kurzus, egyik beavatás vagy energetizálás sem fogja neked megadni addig, amíg mindezt kívülről várod el és nem vagy hajlandó tenni is érte, átlépni a saját magadra mért korlátokat. Egyik sem fogja megoldani HELYETTED az életedet. Az önmagunkért vállalt felelősséget nem kerülhetjük ki, akármilyen módszert is választunk a fejlődéshez. Mihelyt belülre helyezed a fókuszt – ott és akkor elkezdődhet valami. Mihelyt megérted, hogy bármit is tapasztalsz a külvilágodban, az általad, a te szándékaid, tudásod vagy éppen nem-tudásod révén került oda, elkezdődik a gyógyulásod, az önismeretben turbó fokozatra kapcsolsz.
Sokan a tükröződés törvényének hívják ezt az alapösszefüggést: bármit is tapasztalsz a világodban, érted, miattad és általad került oda, te adtál neki engedélyt arra, hogy megjelenjen pusztán azzal, hogy minőségként benned jelen van (akár tudatos vagy rá, akár nem). Ha ezt megérted, és felelősséget vállalsz mindezért, onnantól fognak igazán téged szolgálni az önismereti módszerek. Mert onnantól már nem lesz szükséged arra, hogy másra fogd, ha hibáztál, hogy másra vetítsd ki azt a fénytelenséget, ami benned van. Önmagadban fogod meggyógyítani, a külvilág pedig ehhez mérten alakul át.
Szerző: Kolontár Elvira, Hazatérés
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.