Örökbefogadva. Anamnesis: zoknit evett úgy 3/4 órája, avagy a kutyatartás örömei
Te egyszer s mindenkorra
felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Kölyökkutyával az élet móka és kacagás. Szép lenne, ha így lenne, persze a kép ennél jóval árnyaltabb. A szeleburdi, izgága kis lény mosolyt csal a járókelők arcára, megnyitja a szíveket, idegeneket késztet párbeszédre. Szívem szakad, amikor nyüszít utánam. Szinte megzavarodik az örömtől, amikor hazaérek. Még csak három hónapos, még csak három hete van velünk, de már benne van mindaz, amitől a kutyák csodalények: a ragaszkodás és a hűség.
Előző kutyánk, Maci, a leonbergi-németjuhász keverék tíz évig volt velünk. Május 26-án kora reggel találtunk rá a kedvenc bokra alatt – a haláltusáját vívta, pár percre rá kimúlt… Este még körülöttünk sertepertélt. Nem látszott, hogy baj van. Utólag visszagondolva feltűnhetett volna, hogy a szokásosnál komótosabban közlekedik, nem rohangál annyit. Mint kiderült, egy alattomos, rendkívül gyors lefolyású betegség vitte el, bélcsavarodást kapott. Fájdalom, bűntudat gyötört bennünket hetekig. Még most is hiányzik.
Az első találkozás Macival
Tíz évig volt velünk
Négy napra rá, május 30-án valahol az Alföldön megszületett egy kis németjuhász keverék. Létezéséről augusztusig fogalmunk sem volt. Ekkorra tudtuk kimondani: nyitottak vagyunk egy kölyökkutyára. Nézegettük az interneten a kínálatot.
Csodálatosak a fajtiszta kutyák, nagyra tartom a fajtamentést. El tudom fogadni, hogy forintosított értéket képviselnek, tisztában vagyok azzal is, hogy a kutyatenyésztés jó üzlet.
Summa summarum: lemondtunk a fajtiszta ebről, pedig voltak elképzeléseink. Ugyanolyan büszkén tudom kimondani, mintha nemesített volna: a miénk egy (megmentett) menhelyi keverék kiskutya.
Biztosra veszem, hogy a Facebookon mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki rendszeresen posztol kivert, megunt, gazdátlan, megkínzott kutyákról készült képeket. (Sokan nem is bírják, sokan nagyon unják…)
A Facebook kifejezetten jó felület mindazoknak, akik kutyamentéssel foglalkoznak, vagy kutyát keresnek.
Hogy állatmentő és gazdikereső tevékenységük mennyire hatékony, arra nincs rálátásom, mindenesetre egy kutyás ismerős segítségével elég hamar rátaláltunk a kutyánkra. A kiskunhalasi Mancs a Kézben Kutyamentő Alapítvány viselte gondját (meglepetés lesz számukra, ha ez a cikk eljut hozzájuk), négy testvére közül három hamar elkelt, remélhetőleg azóta a negyedik is gazdára talált. Két hetes próbaidővel hozhattuk Budapestre, ami azt jelenti, hogy az Alapítvány a kutyát két héten belül köteles lett volna visszavenni. Azt hihetnénk, hogy ez egy üres formaság, de bizony előfordul, hogy az újdonsült gazdi visszaviszi a kutyát… Örökbefogadási szerződést kellett aláírnunk, a kutyust chippel, kisállat egészségügyi könyvvel vettük át, két kombinált oltást kapott az Alapítvány állatorvosától.
Mi áll az örökbefogadási szerződésben? Többek között az a vállalás, hogy
a kutyáról élete végéig gondoskodom, őt cserben nem hagyom, soha nem bántalmazom. Tisztában vagyok vele, hogy az állat nem vagyontárgy, nem használati tárgy, hanem érző élőlény, akinek szeretetre, figyelemre és gondoskodásra van szüksége, amit legjobb tudásom szerint megadok neki.
A szerződés egyebek mellett rögzíti, hogy a kutya nem ajándékozható tovább, az eb átruházása kizárólag az örökbeadó hozzájárulásával történhet meg. Az örökbeadó a kutyát és körülményeit ellenőrizheti, a kutyáról, jólétéről tájékoztatást kérhet. A kutya ivartalanítási kötelezettséggel fogadható örökbe, a szerződésben a műtét határideje fel van tüntetve.
Kiskutyával az élet
Ötéves kisfiamat különösen megviselte előző kutyánk elvesztése. Most, hogy újra kutya van a háznál, úgy érzi, helyreállt a világbéke: van kivel játszani, labdázni (a kutyus ügyesen apportíroz!), van, aki felett atyáskodhat, s akit büszkén sétáltathat, s akivel az oviban büszkélkedhet. Tanulja a kölyökkutya természetét: van, hogy berág a kutyára, mert az csak rág, rág, rág. Válogatás nélkül mindent: cipőt, széklábat, szemetest (!), pórázt, s ha úgy adódik, a kisfiam vádliját is. Sőt, képes a fiam lábáról a cipőt leráncigálni. Alapszabály: a lábbeliket nem szabad szem előtt hagyni, különben a kertben kötnek ki, és majdnem biztos, hogy hordhatatlan állapotban kerülnek elő. A plüssállatokat is előszeretettel marcangolja, mindezek ellenére elég gyakran hallja tőlünk a dicséretet: okos kutya! Már hallgat néhány alapvető vezényszóra, megtanult parancsra ülni, de szobatisztaság terén van hova fejlődni… Sokat van a kertben, de egyelőre beengedjük a lakásba is. Ha bent van, folyamatos felügyeletet igényel. A lényeg, hogy mindig legyen valami rágóka a szájában, s lehetőleg ne ő válassza ki magának, hanem mi adjuk neki.
Frissítve
Néhány héttel a fenti cikk megjelenése után az eb beszabadult a gyerekszobába, hogy megkóstolja a fiam egyik zokniját.
Kórlap
Anamnesis
Zoknit evett úgy 3/4 órája
Therapia
Apomorphin inj (1 adag)
Cerucal inj. (1 ampulla)
Egyéb (neg) (72)
Megjegyzés, kezelési javaslat
A zoknit kihányta. Gallér viselése javasolt.
Részünkről móka és kacagás…
2016. október 4. Helyzetjelentés
Kutyusunk él és virul. Felnőtt. Szép, okos kutyus lett. Játékos eb, szíve szerint egész nap labdázna, apportírozna – bárkivel. (Ha nincs a szája ügyében labda, csonttal, bottal fogadja a betérőket. Nem mindenki érti elsőre, hogy mit is akar ezzel.)
2016. tavasz
Szinte az eszét veszti a boldogságtól, ha sétálni indulunk – nem visszük minden nap, megmaradt szocializációs és szórakoztató programnak a kutyasétáltatás. Egész nap a kertben szaladgál – százezer kilométer biztosan van már a lábaiban.
A zoknievésről ügyesen leszokott, a cipőket és a lábtörlőket is békén hagyja. A csábítóan illatozó szemeteszsákkal viszont még mindig vigyázni kell, mert fél pillanat alatt kirágja, a tartalmát pedig darabonként kb. 100 méteres körzetben szórja szét (öröm és boldogság összeszedni).
Ami a jellemét illeti: olaszos temperamentum. Sokat és hangosan ugat. Főleg este, éjszaka, és hajnalban is, ha úgy jön ki a lépés. Ivartalanítottuk tavasszal (összességében jól viselte), lestük, hogy mikor csendesedik el, válik kezes báránnyá, ahogy minden tapasztalt ivartalanító ígérte. Nos, a megszelídülés esetünkben nem következett be. Vagy ha igen, nem merem elképzelni, milyen lenne, ha nem ivartalanítjuk.
Az ugatás voltaképpen csak azt fejezi ki, hogy ez a kedves, játékos eb kiváló jelzőkutya is, rátermett házőrző. Reszkessenek csak a betörők, nem igaz? A szomszédok és a lakók miatt mégis gyakorta pironkodunk az esetenként szűnni nem akaró csaholás miatt. (Jól tűrik szerencsére.) Hiába beszélünk az eb lelkére, nem hajlandó megérteni, hogy késő este, éjszaka, hajnalban kizárólag halkan szabad ugatni. Kutya jó dolgában már nem tudja, mit csináljon – kutyául viselkedik. Így szeretjük.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
