Osztrák almás rétes

Léteznek ételek, melyekről sokáig azt hittem, hogy mi, magyarok találtuk fel. Ilyen például a túró rudi és az almás rétes.

A kívül ropogós, belül krémesre sült almás és mindkét oldalán aranysárga rétes története még a 18. századra nyúlik vissza. Azért nagy részben van közünk hozzá. A törököktől megismerhettük a baklavát; ennek a süteménynek a tésztáját használták fel a sokkal kevésbé édes sütemény készítéséhez. Innen vették át az Osztrák-Magyar Monarchia többi tartományában, és Németországban is. Az almás verzió aztán bekerült az osztrákok nemzeti ételei közé, a bécsi szelettel együtt. Ki bánja ezt már, amikor nekünk annyiféle isteni rétesünk maradt? Nem is kezdem felsorolni, mi mindennel tölthetjük meg a rétestésztát…

Az osztrákok rétese – a tészta mellett – annyiban különbözik a miénktől, hogy nem reszelt almával töltik meg, hanem a gyümölcsöt felkockázzák, és így kerül bele a fahéj, a mazsola, a citrom héja, a cukor, s egy kis zsemlemorzsa – utóbbit vanília pudingporral szoktam kiváltani. Meg lehet sütni hosszú, egyenes roládnak, vagy még hosszabb változatban, csigának feltekerve.

Ha kisült, hintsük meg porcukorral, de tálalhatjuk tejszínhabbal, vagy vaníliapudinggal, gyümölcsszósszal. Ez a kedvencem – a szószt vegyes erdei gyümölcsökből, vagy eperből készítem. Eperlekvárt felfőzök: kevés forró vízbe teszem a gyümölcsöket, néhány percig forralom, majd mehet is a rétes mellé, úgy frissiben. Más ízesítést nem nagyon igényel, ha jó fajta a lekvár – esetleg pici fahéjat szórok rá.

aliztisoczki_jo

Izgalmas Falatkalandokat kívánok, Tisóczki Aliz

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − hat =

hirdetés