Mi leszel, ha nagy leszel? A szükséges jó: pályaorientáció. Interjú
A gyerekeknek úgy kell dönteniük arról, mit szeretnének éveken át tanulni és azután a hivatásunknak tudni, hogy még közel sincs valódi önismeretük, a lehetőségekkel és a szakmákkal alig vannak tisztában, a szüleik pedig sokszor elfogultak a döntésben, a saját vágyaikat erőltetik, vagy a nagyobb fizetéssel kecsegtető foglalkozások irányába terelik őket. A pályaválasztásról beszélgettünk Osváth-Kovács Enikő tanító-fejlesztőpedagógussal, aki egy szakképzést fejlesztő projekten dolgozik.
– A mostani generáció számára nehezebb a pályaválasztás, mint korábban volt?
– Korábban sem volt könnyebb. Jómagam mindig is tanítói pályára akartam lépni, annak idején a Partiumban, Romániában ezt a hivatást középiskolai szinten oktatták, csak a felvételi idején vakbélgyulladásom volt, így lemaradtam róla. Szülővárosomban csak egy gimnáziumban volt magyar nyelvű tanítás, oda felvételiztem, és mivel azt egy elektrotechnikai cég támogatta, így kaptunk némi szakoktatást is. Amikor áttelepedtünk Magyarországra, tizenöt éves koromban besétáltam egy pályaválasztási tanácsadóba, az ottani munkatárs pedig azt mondta, hogyha eddig elekroműszerészeti ismereteket tanultam, azt kellene folytatnom tovább. Így amikor leérettségiztem, elektroműszerész lettem, habár soha nem akartam az lenni. Édesapám azt szerette volna, hogy közgazdász legyek, a tanáraim pedig a műszaki egyetemet javasolták a tanulmányi eredményeim alapján. Én maradtam az eredeti vágyamnál és jelentkeztem a Tanítóképző Főiskolára.
Tehát régen is nagyon esetleges volt az, hogy mi lesz egy gyerekből és most is az. Én tudtam, mit akarok, de még így is kevésen múlt, hogy sikerült megvalósítanom. A legtöbb gyerek viszont nem tudja még igazán, mit akar.
– Mi lenne a megoldás?
– Habár én annak idején elég rossz tanácsot kaptam egy szakembertől, most mégis azt javasolnám minden fiatalnak, forduljon pályaválasztási tanácsadóhoz. A felnőttek is igénybe veszik karriertanácsadó, coach segítségét, miért lenne ez másképp iskolaválasztáskor a fiatalok esetében? Életünket meghatározó helyzetekben mindig jó, ha van egy szakértő, akihez fordulhatunk. Ebben az esetben egy pályaválasztási tanácsadóhoz. Az én majdnem sorsdöntő választásom óta eltelt 30 év, azóta sokat változott a világ, nyitottabbak lettünk az önismeret fontosságára.
– De egy ilyen szakember nem ismeri a gyereket. Biztosan jó tanácsot tud adni?
– Nem az a cél, hogy befolyásolja a döntést. Hasznos információkat ad át a fiataloknak és szüleiknek, alternatívákat mutat fel, ismeri a szakmákat és a lehetőségeket, valamint rálát a munkaerőpiacra is annyira, hogy tisztában legyen egy szakma tíz éven belüli sorsával. Általában egy gyerek nem rendelkezik ilyen ismeretekkel, de a szülei sem. Ezen felül megfelelő önismeretre is szükség van, mert egy gyereknek saját magáról leginkább a kortárs és a szülői visszajelzések alapján van fogalma, de mindkettő lehet torzított. Ezért van szükség kívülállóra, aki értő módon feltérképezi a képességeit, érdeklődési körét. Persze vannak olyan szülők, akik ismerik a gyereküket és az érdeklődése szerint próbálják segíteni, de még ők sem feltétlen látják át, milyen szakmák vannak egy bizonyos területen és azon belül melyiket lenne érdemes választani. A gyerekek és szüleik egy részében inkább csak az az igény fogalmazódik meg, hogy jó lenne sok pénzt keresni.
A munka és a hivatás azonban nem ugyanaz. Az ember életminőségét nemcsak az határozza meg, mennyi pénze van, hanem az is, mivel foglalkozik nap mint nap. Motiválatlansághoz, így esetleg rossz életminőséghez, közérzethez vezethet az, ha valakinek nem hivatása van, hanem csak olyan munkája, amit nem szeret. Sok esetben a szülők a saját vágyaikat erőltetik a gyerekeikre, jót akarnak nekik, szó sincs az ellenkezőjéről, de gyakran erőltetik bele valamibe, amihez nincs annyi tehetségük, ezáltal hatalmas erőfeszítéseket kell tenniük valódi sikerélmények nélkül. Érdemes hagyni a gyereket az érdeklődése irányában kibontakozni, a motiváltságnak hatalmas ereje van.
Sok olyan szakma van, amit a társadalom egy része lenéz, de a tehetség minden pályán kiütközik és minden szakmában van fejlődési lehetőség. Ne felejtsük el, hogy szakácsok között is van Michelin-csillagos. Ha valaki hittel, szeretettel, örömmel dolgozik és tehetséges, az egy idő után mindig eredményt, sikert hoz. Már egészen hamar megmutatkozhat a hivatástudat ereje, például a WorldSkillsen, a szakmák olimpiáján. Néhány éve aranyérmet szerzett Simon Krisztián bútorasztalos szakmában. Micsoda eredmény ez, mennyi elhivatottság, munkabírás, szorgalom és akarat van mögötte! Sokan pedig azt gondolják, csak egy asztalos. Fejlődni, nagyot alkotni bármilyen hivatásban lehet.
– Sok olyan történetet hallani mostanában, hogy milyen sikeres lett a pék, aki a jogászi pályát hagyta ott, például Magyarországon az első valódi forró csokoládét saját receptúra alapján színháztörténész lányok készítették a saját üzletükben, és még folytatnánk a sort sikeres és felnőttkori pályaváltásokról.
– Ők be merték vállalni a szívükben azt a szikrát, amit mások nem. Eredetileg ők is engedtek az elvárásoknak, a családi nyomásnak, de végül tűzzé változtatták ezt a szikrát. S még hányan szereztek úgymond tisztes diplomát mielőtt művészi pályára léptek, csakhogy a szüleik megnyugodjanak! S hányan vannak, akiknek nem volt merszük és kiégtek?
– Mit tegyen a szülő, ha valóban segíteni akar?
– Szánjon időt arra, hogy a gyereke képességeit, érdeklődését feltérképezze. Például melyik tantárgyat szereti a legjobban? De nem azért, mert a tanár jó, hanem önmagáért. Fontos olyan jövőképet is mutatni, ami nem a pénzkeresésről szól, hanem egy hivatásában kiteljesedő emberről, aki örömteli és a társadalom számára hasznos munkát végez. Másrészt érdemes megmutatni minél több munkakört, pályát a családtagokon, ismerősökön keresztül, hogy lássa, mennyi választási lehetősége van és mit takarnak pontosan a foglalkozások. Nagyon sok gyereknek gyakorlatilag arról sincs fogalma, hogy a szülei mit csinálnak nap mint nap. Szintén fontos a gyerek önismeretét segíteni, illetve valóban meghallani, amit az érdeklődéséről mond, és megpróbálni nem megszűrni azt a saját elképzeléseink alapján.
– Hol van lehetőség pályaválasztási tanácsot kérni, illetve szakmákkal ismerkedni?
– A pedagógiai szakszolgálatoknál ingyenesen lehet egyéni konzultációt kérni. Sajnos kevés a pályaorientációs szakember az országban, nincs elég kapacitás, ráadásul egyetlen konzultáció alatt nem is lehet felmérni egy gyerek személyiségét. Az iskolákban vannak kötelező pályaválasztási rendezvények, de ezt sok helyen nem tudják feltölteni valódi tartalommal. Azt tudni kell, hogy a pedagógusoknak nem feladata ez, és nem is várható el tőlük, hogy ezzel a kompetenciával rendelkezzenek. Vannak, akik hivatástudatból képesek releváns tanácsot adni, de kevesen. Segítség lehet, hogy a megyei kereskedelmi és iparkamarák tartanak szülői tájékoztatót, illetve gyárlátogatást szerveznek a gyerekeknek, a kormányhivatalok pályaválasztási kiállításokat rendeznek, sajnos idén csak leginkább virtuálisan. És ne gondoljuk, hogy ezek a rendezvények csak a száraz tényekről szólnak! Ma már az új típusú pályaválasztási és pályaorientációs rendezvények, mint például a Szakmák Éjszakája és a Mi a pálya? leginkább színes programokként hatnak, amelyek nemcsak hasznosak, de élvezetesek is! A pályaválasztó fiatalok szüleinek még azt tanácsolom, hogy a döntés előtt minél több iskolát keressenek fel, akár személyesen, akár virtuálisan, gondolva arra, hogy a pályaválasztás nem csak a szakmára, de a szellemi közösségre is vonatkozik. A legfontosabb azonban az lehet egy szülő számára, hogy ne a családi és társadalmi elvárások mentén gondolkodjon, hanem hagyja a gyereket kibontakozni ebben a kérdésben. A hivatás egy kicsit olyan, mint a szerelem, a mi ügyünk, sokan talán nem értik a választásunkat, de az a lényeg, hogy számunkra valódi vágyból szülessen.
F. K.
Nyitókép: Marcela, Pixabay
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
