A fények városa. Érdekességek Párizsról
Párizs a fények és sokak szerint a szerelmesek városa (Rómával vetekedve), több mint 2, 1 millió lakosa van. Építészeti jellegét tekintve hasonlít Budapest belvárosára. Rengeteg úti beszámolót olvashatunk Párizsról, ezért képes összeállításunkban ezúttal nem a város nevezetességeit mutatjuk be; érdekességeket gyűjtöttünk egy csokorba.
Párizs a világ parfümközpontja, így nem meglepő, hogy a nők 90, a férfiak 50 százaléka rendszeresen illatosítja magát. Kevesebben tudják, hogy a város parfümöt használ a metró kellemetlen kigőzölgéseinek elfedésére is. Egy fa és pézsma alapú kreációt, amelyet leheletnyi vaníliával, citrus-, levendula-, jázmin-, rózsa- és liliomillatokkal tökéletesítenek. A parfüm a nevét – Madelaine – az egyik legszagosabb metróállomásról kapta.
Párizsban körülbelül 250 ezer kutya él, ezek az állatok naponta 25 tonna ürüléket hagynak az utcákon. Volt idő, amikor a lakosok röplapot kaptak a város polgármesterétől A rendes párizsi kutya tízparancsolata címmel. A kutyák által termelt ún. besion liquides et solides, azaz folyékony és szilárd szükségletek napi mennyiségét grafikonnal tették szemléletesebbé. Amennyiben a kutya a szükségletét nem megfelelő helyen végezné el, egy erre kiképzett kutyagumi osztag a gazdit pénzbírsággal sújthatja.
A Diadalív (Arc de Triomphe) méltóságteljesen magasodik a város leghíresebb sugárútja, a Champs-Élysées fölé. Bár I. Napóleon akart emlékművet állítani sikeres hadjáratainak, az építmény csak 1836-ban, Napóleon halála után 15 évvel készült el. A Diadalív alatti Ismeretlen katona sírja az az I és a II. világháborúban elesetteknek állít emléket. A Diadalív boltozata alatt 1923. november 11. óta ég az emlékezés lángja.
A Sacre-Coeur (Szent Szív) bazilika olyan fehér, franciaországi kőből épült, mely a nedvesség hatására kalcitot választ ki, így minél többet esik, az épület annál vakítóbb fehér lesz. Jellegzetes harangtornyában található a világ egyik legnagyobb harangja, a 19 tonnás Savoyarde.
A Louvre-ban naponta mintegy 30 ezer látogató fordul meg, 35 százalékuk francia, 15 amerikai és 5 japán.
A vendégek 6 százaléka marad kevesebb, mint fél óráig, és évente 1000 gyengélkedő múzeumlátogató kerül be a Louvre betegszobájába. Ha minden kép előtt csak 10 másodpercet időznénk, még akkor is négy teljes napba telne végignézni a teljes gyűjteményt.
A vendégeket kiszolgáló párizsi pincérek az asztalok között átlagosan napi 10-20 kilométert tesznek meg.
Óránként kb. 6,2 millió gépjármű közlekedik a Párizst övező körgyűrűn.
A legkorábban épült parkok közül több emlékeztet a letűnt korok nagyságára. A legrégibb a Jardin des Tuileries (Tülériák kertje), melyet Medici Katalin megbízásából alakítottak ki a 16. században.
A híres reggeli péksütemény, a croissant (rongyoskifli) nem francia eredetű, valójában Ausztriából importálták (többen a magyar eredetét sem zárják ki).
Az édes briós ugyanakkor 17. századi párizsi találmány, hozzá kapcsolódik Marie-Antoinette szegényekre vonatkozó, elhíresült megjegyzése, miszerint, ha nincsen kenyerük, egyenek brióst.
Francia találmány még a hosszú, rúd alakú 25 dekás baguett, és a nagyobb méretű pain, ami egy 40 dekás kenyérféleség.
Párizs először XIV. Lajos uralkodása alatt vált a művészek kedvelt célpontjává, és rövid időn belül Európa művészeti központja lett. Századokon keresztül szinte minden francia képzőművész élt és alkotott hosszabb-rövidebb ideig Párizsban. A város számos irodalmi remekmű témájául szolgál. Párizsban bárki elveszítheti a fejét, de soha nem önmagát – állította Oscar Wilde.
A Szajna 776 kilométer hosszan fut Burgundiától az Angol-csatornáig. Nevét Julius Cézártól kapta.
A városnak 37 hídja van – minden korszak és stílus képviselteti magát.
A legidősebb és leghíresebb híd 1604-ben épült, és furcsa mód a Pont Neuf, azaz az Új híd nevet viseli.
A híres Latin-negyedben található Notre-Dame belseje 130 méter hosszú, 48 méter magas; 75 méter magas északi tornyába 387 lépcsőfok vezet fel.
A Notre-Dame-ba évente érkező 12 millió látogatóból csak 6 ezer vesz részt szentmisén. A fő harangot, az Emmanuelt 1944-ben kongatták meg utoljára, Franciaország felszabadulásakor.
A Szajna-parton sorakozó, a látványhoz szervesen hozzátartozó rozoga, zöld bódék (les bouquinistes) a használt és antik könyvek, nyomatok, képeslapok és egyéb kincsek tárházai. Régi térképek, képregények, történelmi, politikai vagy romantikus témájú könyvek, régi francia magazinok is fellelhetők ezekben.
Ha csak egyetlen múzeumot néhetünk meg párizsi tartózkodásunk alatt, legyen az a Musée d’Orsay, ami impresszionista festménygyűjteményével igazi csemege a 19. századi képzőművészet rajongói számára. A múzeum bámulatos építészeti remekmű; katedrálisszerű, monumentális vas- és üvegépítmény.
Az állomás két hatalmas óráját visszaállították eredeti állapotukba. Az egyik a földszinti csarnokban látható (ld. fotó), a másik felső emeleti Café des Hauteurs hátteréül szolgál.
Az Eiffel-torony súlya 7000 tonna. Magassága 320 méter – a fém tágulása miatt forró napokon 15 centivel magasabb. Fém elemeinek száma 18 ezer. Szegecsek száma 2,5 millió. Furatok száma 7 millió. Lépcsők száma 1710. Látótávolság a torony tetejéről 75 kilométer. A csúcs maximális kilengése 12 cm.
Ajánlott kora reggel vagy késő este felkeresni a tornyot, ha el akarjuk kerülni a tömeget. A legszebb panoráma napnyugta előtt egy órával tárul elénk. A harmadik emeletre (276 méter) csak tiszta időben érdemes felmenni, a kilátás rossz időben kiábrándító lehet, mivel Párizs sík vidékre épült. A torony legjobban sötétedés után mutat jól, amikor teljesen kivilágítják. Lebélyegeztethetjük képeslapjainkat az Eiffel-torony bélyegzőjével az 1. emeleti postahivatalban.
Fotók: Harmath Beáta | Szöveg: Mesterházy Mónika, a Spirál Könyvek Párizs c. kiadványa alapján
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
