Fair „harci” szabályok a párkapcsolati vitákban, és az alapvető tévhitek
Szabad vitázni és veszekedni, de használd ezeket arra, hogy kitalálod, milyen útra van szükségetek, és mit akartok. Előtte tisztázd csendesen, önmagadban, hogy békét akarsz-e, vagy háborút? Simítani, vagy fenntartani akarod-e feszültséget?
Ne folytasd ugyanazt a harcot éveken át! Maradj a jelenben! Azért harcolj, ami épp most történt, ne azért, ami hónapokkal, vagy évekkel ezelőtt. Ne vezess adósságnaplót, hogy azután egyben zúdítsd a dolgokat a párodra.
Mondd ki, ha valami nem jó. Ne fuss el a kényelmetlenebb érzések elől sem, hanem vállald fel őket. Viszont kerüld a vádaskodást és az ítélkezést! Maradj az „én” üzeneteknél. (És soha ne mond a másiknak, hogy épp olyan, mint az anyja, vagy az apja!).
Amit a társadról gondolsz, az befolyásolja az érzéseidet. Ha az ő negatív oldalát tartod szem előtt, akkor egyre inkább ki fogsz ábrándulni belőle.
Kérdezz! Nem fogsz tudni a másik fejébe belelátni. Létfontosságú a kommunikáció. A kapcsolatotok minősége, élete múlik rajta.
Ne engedd, hogy a másik haragja, szomorúsága, vagy indulata működtessen téged. És vedd észre, ha egy vita során hajlamos vagy azonnal, és szükségtelenül védekezni. Ne ragadj le a felesleges részleteknél. A gyerekek azok, akik szeretnek betűkhöz ragaszkodva vitatkozni az apróságokról.
Felismerheted, hogy milyen helyzetek dühítenek fel, de nem muszáj indulatból olyat cselekedned, ami veszélyeztetné a köztetek lévő szeretetet és a tiszteletet. Az érzéseidet nem tudod irányítani, de azt igen, hogy mit teszel meg, és mit nem.
Emlékeztesd magad arra, hogy a kudarcos vitákhoz két személy kell. „Egyedül sokkal nehezebb szétfuserálni egy duettet”.
És legvégül, tartsd észben a legalapvetőbb párkapcsolati tévhiteket!
Tévhit, hogy a gyerekkorod nincs hatással a párválasztásodra.
Tévhit, hogy létezik a nagy ő.
Tévhit, hogy a szenvedélyes szerelem egy életen át tarthat.
Tévhit, hogy nem számít a papír. Hogy elköteleződés nélkül is lehettek boldogok.
Nyitókép: Emma Bauso/Pexels
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
