„Inkább nem mondok semmit…” Milyen a passzív agresszív személyiség és hogyan lehet jól kezelni?
Passzív agresszió, vagyis bűntudatkeltés, mártírkodás, áldozatszerep, érzelmi zsarolás – mit lehet az ilyen emberrel kezdeni?
Feltehetően mindannyian találkoztunk már a passzív agresszió jelenségével, és nagyon nehéz vele dűlőre jutni; az illető, aki öntudatlanul tökélyre fejlesztette ezt a viselkedési sémát, jellemzően efféle mondatokkal próbálja elkaszálni a másikat: „Nem tudtam, hogy mostanra kérted…”, „Azt hittem, te ennél okosabb vagy…”, „Azt hittem, hogy tudsz róla…”, „Beszéljük meg máskor…”, „Te tudod…”, „Előre megmondtam…”, „Inkább nem mondok semmit…”. Nem élesen bántó, ügyesen kommunikál (vagy elhallgat), mégis ezzel a csuszamlós, hol édeskés, hol karcos retorikai fogással sakkban tudja tartani a környezetét, főleg azokat, akik közel állnak hozzá.
Van, hogy fel sem tűnik, miféle játszma ez.
A passzív agresszív személyiség kimondottan kerüli a nyílt, közvetlen konfrontációt, másféle módon szerez érvényt akaratának. Mivel kerüli a szemtől szembeni ellentmondást, sok esetben inkább felveszi az áldozat szerepét, látszólag alárendelődik vagy elhatárolódik és egy-egy odabökött mondattal próbál a másikra, a másik érzelmeire hatni.
Ahogy a legtöbb viselkedésmintát, úgy az önkifejezést is nagyrészt otthonról hozzuk. Az passzív agresszív mintát követő családoknál egészen korán elsajátítja a gyermek, hogy a nyíltság nem vezet sehová, csak hangoskodáshoz, veszekedéshez. Mintacsaládnak tűnhetnek, hiszen egy hangos szó sem hangzik el. Nem tudni, mi van a felszín alatt, milyen „terrornak” van kitéve apu vagy anyu, esetleg a gyerek.
Hogyan lehet együttműködni egy passzív agresszív emberrel? Fontos, hogy megértsük a viselkedését és felépítsünk egy bizalmi kapcsolatot. El kell azt érned nála, hogy ki merje fejezni magát, hogy ki merje mondani nyíltan, ha nem ért veled egyet. Ez nem megy egyik napról a másikra…
Szilágyi Betty pszichológus szerint „azon kívül, hogy minél jobban kiismerjük ezt a karaktert, fontos, hogy fel tudjuk ismerni a játszmáit, illetve fontos az önismeret. Ugyanis, ahogy minden játszmához, az érzelmi zsaroláshoz is két ember kell, és nem véletlen, hogy ki parkol le mellettük hosszú távon. Ha kellő önismerettel és stabil önértékeléssel rendelkezünk, nem válunk áldozattá. Helyesen ismerjük fel a helyzetet és helyes döntéseket tudunk hozni a kapcsolatot illetően.”
– Tolvaj Vica –
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
