A világ építészete nem a bio-öko, hanem a kiemelten energiatakarékos passzívházas irányba halad
Négyoldalas átfogó összeállítást közöl az Innotéka Magazin 2015. januári lapszámában. A cikk a magazin online felületén is olvasható.
– A fejlett és egyre környezettudatosabb társadalmak az elmúlt két évtizedben megpróbáltak túllépni a hagyományos „energiazabáló” építési módokon. Ezek a téli, fosszilis alapú (földgáz, olaj, szén) fűtésen és a nyári, elektromos légkondicionáláson alapulnak. Ez utóbbi mögött viszont általában szintén fosszilis fűtőanyagú vagy atomenergiát hasznosító erőművek állnak. Az egyik kiút a kis energiaigényű, illetve az úgynevezett passzívház lehet, amelyből már mintegy 50 ezret adtak át a világon. Magyarországon számuk még nem éri el a százat, de úgy tűnik, viharos gyorsasággal enyhülnek a velük szemben táplált előítéletek – írja az összeállítás felvezetőjében a szerző, Bogdán Zoltán; a szakújságíró az Innotéka képviseletében részt vett a Green Press által szervezett Passzívházak és Energiahatékony Épületek szakmai konferencián 2014. novemberében, és nyitástól zárásig nyomon követte a szakmai konferencia előadásait.
Részletek a cikkből
Az úgynevezett öko(logikus) építészet a környezettel való összhangot tartja elsődlegesnek. Ide tartoznak a természetes anyagokból készült bioházak, a főleg megújuló energiával működtetett „zöld” épületek, az úgynevezett autonóm ház, illetve ezek ötvözetei. A másik halmazt az energiatakarékosságra fókuszáló épületek teszik ki, ezek legismertebb csoportját az úgynevezett passzívházak alkotják. Ezeknél nem kizáró ok a szilikátfal vagy a műanyag szigetelés, viszont kiemelt fontosságot tulajdonítanak a kis energiaigénynek, amit a mi éghajlatunkon főleg a fűtés befolyásol.
Igencsak valószínű, hogy a világ építészete nem a „bio-öko”, hanem inkább a kiemelten energiatakarékos „passzívházas” irányba halad. Egyrészt mert a fejlett világon belül jóval többen élnek a téli fűtést igénylő mérsékelt éghajlati övben, mint a kályhát nem ismerő szubtrópusokon és a trópusokon. Másrészt a passzívházakból nemcsak családi otthonokat, de sok száz lakásos városi épületeket is fel lehet húzni. Ez pedig a túlzsúfolt európai vagy ázsiai országokban nem elhanyagolható szempont.
A passzívház jóval több, mint egy vastag szigetelésre és kiváló nyílászárókra, valamint gazdaságossági számításokra alapuló épület-energiatakarékossági koncepció. A passzívházak tulajdonképpen önmagukban környezetbarátok, hiszen nagyon kevés fosszilis energiát igényelnek, de elfogadásukhoz azért általában társul valami „filozófia” és meggyőződés is: hogy a kevesebb energiafelhasználással segítek valamit a Föld jövőjén.
Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen házat Németországban – ahol a „zöld gondolat” az elmúlt évtizedekben hallatlanul gyorsan terjed – adták át és el (a világon fellelhető mintegy 50 ezer épület több mint felét). A német polgárok örömmel adóznak a megújuló energiaforrások hasznosításának fejlesztésére, biogázüzemek, hatalmas szélparkok felépítésére. Ma már szinte minden második német házon vagy napkollektor, vagy fotovoltaikus napelem található, hogy minél kevesebb környezetszennyező fosszilis energiaforrást (szén, olaj, földgáz) és veszélyesnek ítélt atomenergiát kelljen felhasználni. Tökéletesen beleillik ebbe a sorba a kevés energiát fogyasztó, mégis komfortos passzívház. A Passivhaus Plus éppen annyi energiát termel, mint amennyit az épület elfogyaszt, illetve a Passivhaus Premium, amely (a napelemek és a szélkerekek segítségével) éppenséggel energiatöbbletet termel. Szaknyelven ezeket „zéróenergiás”, illetve „pluszenergiás” háznak nevezik.
Jó eredménynek számít, hogy az elmúlt öt évben közel száz passzívház épült Magyarországon,amelyek közül már 19 minősített. (A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a megépült passzívházaknak csak töredéke folyamodik az egyébként több százezer forintba kerülő darmstadti minősítésért.) A házak többsége – nem meglepő módon – Budapesten és agglomerációjában található, de olyan települések is felkerültek a passzívházas térképre, mint például Kiskunfélegyháza, Orosháza vagy a Győr-Moson-Sopron megyében található Tényő. Szinte kizárólag új építésű házakról van szó, a passzívházas felújítás, ha nem is lehetetlen, de embert és főleg pénztárcát próbáló feladat, kevesen vágnak bele. A hazai passzív épületek zöme (ahogy külföldön is) lakóház, noha gazdaságilag legalább ugyanennyi értelme lenne a „passzív középületeknek” is. Itthon egyelőre egy óvoda és egy iskola tartozik ebbe a körbe, ám a hírek szerint több hasonló terven is dolgoznak a szakemberek.
A szakembernek egyébként meggyőződése, hogy a következő öt évben itthon is „berobban” a passzívház-építési piac, mondhatni exponenciális fejlődést vár. A tervezők már most is érzékelik a fokozott érdeklődést az ilyen típusú házak iránt, különösen azokról a területekről, ahol már megvalósult hasonló jellegű épület. Az új megrendelők már nem bizonytalankodnak, nem írják körül az elvárásaikat, kifejezetten azt a minőséget keresik, amelyet egy igazi minősített passzívház tud nyújtani. Úgy tűnik, egy-egy ilyen épület, ha nem is etalon, de megkerülhetetlen viszonyítási alap lett az adott terület ingatlanpiacán, befolyásolva az árakat is.
Európai uniós követelmények
A 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke szerint ugyanis az új középületeknek 2019. január 1-jétől, valamennyi új épületnek pedig 2021. január 1-jétől kell a közel nulla energiaigényű követelménynek megfelelniük.
Nyitókép: Passzívház Budapesten (III. kerület). Tervező: A3 Építész Kft.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.