Péter-Pál napja, az aratás kezdete. Népi rituálék a múltból
Június 29. Péter-Pál napja, a búza- és a rozsaratás kezdete a néphagyományban. A régi öregek kalendáriuma szerint a búza fejlődésének megvolt a maga szigorú menetrendje: Szent György-napkor szárba szökik, májusban kihányja a fejét, Vid napján leáll a növekedése, Péter-Pálkor pedig megszakad a töve – vagyis a gabona megérett a betakarításra.
Bár ez volt az aratás hivatalos kezdőnapja, Péter-Pál valójában dologtiltó napnak számított. A babona szerint aki ekkor komoly munkába fog, azt szerencsétlenség éri. Hogy oldották fel ezt a gazdák? Jelképesen arattak. Kimentek a földre, a férfiak tettek egy-két kaszasuhintást, a lányok, asszonyok szedtek pár marok búzát, majd hazamentek ünnepelni. Fohászkodtak, imádkoztak, az eszközeiket a templom falához tették, és a pap megszentelte.
A valódi, feszített tempójú munka csak másnap kezdődött.
Az aratás végén a legszebb kalászokból aratókoszorút fontak, és a gazda házához vitték. A koszorúvivőt nyakon öntötték, hogy ne hiányozzon a búzának az eső. Végül az aratókoszorút a gazda a ház mestergerendájára akasztotta.
Az aratás során levágott legutolsó búzakévét megőrizték egészen karácsonyig. Szenteste bevitték a szobába, az asztal alá tették, hogy a következő évben bőséget, egészséget és termékenységet hozzon a családra és a jószágra.
Kép: Fortepan/Vincent Till Baumgartner, 1936-os felvétel
József Attila: Aratás előtt
A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta…
… Szellő fuvall, a tábla megremeg.
Halászok, lakatosok, kovácsok is ünnepeltek
A halászok is e napon ünneplik védőszentjüket, Szent Pétert. A halászcéhek ezen a napon tartották a legfontosabb eseményüket, a céhgyűlést és a legényavatást. A nap előestéjén rúdra kötözött ponttyal végigjárták a falut a halászok. Másnap a vízparton halpaprikás és túrós csusza evéssel folytatódott az ünneplés.
Nemcsak a halászok, de a lakatosok és kovácsok is patrónusukként tisztelték Szent Pétert. A magyarázat a keresztény szimbolikában rejlik: Pétert szinte minden egyházi ábrázoláson és festményen a mennyország kulcsaival a kezében láthatjuk. A kulcsok és zárak mesterei így egyértelműen magukénak érezték az apostolt.
Az aratáshoz kapcsolódóan számos régi felvételt őriz a Fortepan, itt láthatók >>
Nyitókép: Fortepan/Karabélyos Péter
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
