Teraszház a tó felett | Pew-ház, Frank Lloyd Wright építészete 2.
Frank Lloyd Wright organikus építész leghíresebb lakóháza az 1936-ban tervezett extravagáns Vízesés-ház (USA, Pennsylvania), amit pár éve állítólag Brad Pitt szeretett volna megvenni (a színész rajong az organikus építészetért). Amikor valaki a tulajdonosról elnevezett Pew-házat a Vízesés-házzal lekicsinylően összevetette, így szólt: „Nem ez a szegény ember Vízesés-háza, hanem a Vízesés-ház a gazdag ember Pew-háza!” Ezzel utalt rá, hogy az építési költség önmagában sosem értékmérő ház és ház között. Márpedig Wright Pew-házát – világhíres társával ellentétben – a mai napig lakják, felújítások nélkül is tökéletes állapotú. Szekér László okl. építészmérnök, a hazai Wright-követők egyik legaktívabb tagja felkereste a épületet.
A világhírű Vízesés-ház
Madison, Wisconsin – Az elegáns erdőszéli golfpályánál, a sokat ígérően hangzó és valóban pompás Mendota drive-ról letérve lejtős aszfaltúton érkeztünk meg a házhoz. A szolid, zárt tömegű, kiugró sarokablakos, lapos tetős épület fölött a megkapó szépségű ősi indián nevű Mendota tóra látni rá a hatalmas ősfák között. A fotókon néhol nagynak ható épület a valóságban szerény méretű. Lehetetlen módon be van szorítva két szomszédja közé, talán innen ered a ház 45 fokos elforgatása a tóparthoz képest. (Amint később rájöttünk, ezáltal a tóra néző teraszok teljesen védettek a szomszédoktól.)
Wright „látványterve”
Wright tusrajza
Közelről meglepő módon itt-ott át lehetett látni a házon, be az erdőbe és ki a tóra. Nem voltunk előre bejelentve, és mivel amerikai szokás szerint itt sincs kerítés, vagy kapucsengő, így első dolgunk volt bekopogni az egyben a garázst is helyettesítő alacsony, széles előtető alatt.
A lakók kedvesen fogadtak, megengedték, hogy fotózzunk, bár a lakásba nem hívtak be. Elmondták, hogy magától Mr. Pew-tól 20 éve vették meg a házat, és imádnak benne lakni.
– Legszívesebben ki sem jönnék belőle, nem szeretek hazulról eljárni, mióta itt lakom – mondta a nyugdíjas hölgy. Megkérdeztük tőle, mit szeret a legjobban a házon. – Azt, hogy úgy érzem magam benne, mintha az erdő közepén ülnék, kint a természetben, és mégis bent vagyok védetten a lakásomban.
A ház mellett meredek lépcsősor vezet le a tóig, ahol saját stégen lehet kikötni a csónakot vagy a szolid vitorlást. Az egész környezet egyfajta nyugodt jólétet, de nem fényűzést sugároz. A tó felől visszakapaszkodva kerti tűzrakó hely kínált kis pihenést. Ebből a nézetből a ház mint valami sziklaszirt magasodott fölénk. Jobbra a bejárat magja tömör kőtömbként kapcsolódik a talajhoz, míg átellenben a híd jellegű nappali és a terasz robusztus kőpillérpároson támaszkodik fel, hogy aztán e pillérekről méretes konzolokkal meredjen ki a légbe.
A ház alatt átfolyik a Természet, a szó szoros értelmében: az épület nem áll útjában a szinte szakadékos lejtő miatti felszíni és rétegvizeknek. Vízesésről ugyan nem beszélhetünk, de egy búvópatak jelenléte nyilvánvaló volt. Az alaprajzokat szemügyre véve feltűnnek a szerény méretű lakótérhez képest a hatalmas teraszok. Éppen ezek a nagystílű arányok teszik lebilincselővé az épületet. Ráadásul a hálószintre vivő lépcsőt Wright szándékosan úgy vezette, hogy minden felérkezésnél ki kell tekinteni a gyönyörű tengerszemre.
Az épület külső burkolata vörös ártéri ciprusfenyő, a teraszok is ebből készültek. A kis hézagokkal fektetett fa dolgozik és él, nedvesség hatására megduzzad, ha kiszárad, összemegy. A napfénytől már erősen szürkés színű, de sosem szorult még lakkozásra. Wright nagy figyelmet fordított rá, hogy az anyagokat mindig őszintén bemutatva, a maguk természetének megfelelő helyen használja. Ennek a következetességnek hála, ez a háza is nagyon szépen öregszik, idővel egyre nemesebb benyomást kelt.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
