Piknik

Uppsz! Mire utánakaphatott volna, a tojás legurult a konyhapultról, és a középen szétkenődött sárgájával – körülötte a héjdarabkákkal – nem is mutatott rosszul a barna kövön.

Mert mindig másutt jár az esze, azért történt. Már a holnapot tervezgeti, azért is készül ez a spenótos sajtos lepény, meg a csokis krémmel összeragasztott kekszek, és áznak a bodzavirágok a citromos cukorszirupban. Camdentől egészen Little Venice-ig tervezik a kis túrát a lányokkal, és ahol lehet, majd megállnak piknikezni. Persze a végén sose az lesz, amit terveznek, mert Clara mindig táncolni menne, Jessy meg két lépés után elfárad, és az első fa alatt letáborozna, majd ott sütettné a hasát egész nap.

Mégis, ők ketten a legjobb barátnői, és lesz ami lesz, komolyan vette ezt a kirándulós dolgot, amihez már sül is a leveles tészta a mély ovális tálban, szépen kinyújtva és elsimítva az edény falán. Most épp a párolt hagymás, fokhagymás, spenótos keverékhez adta a krémsajtot és néhány tojást, amik közül az egyik inkább megszökött. Hozott egy másikat és felütötte gyorsan. Elkeverte a sajtos masszában, aztán még egy kis kék sajtot is morzsolt bele.

Clarara gondolt, az ő kedvéért sütötte ezt a spenótos, sajtos lepényt. Tőle tanulta a receptet évekkel ezelőtt, amikor még együtt laktak. A hétvégi bulik után hajnalban mindig szerettek hatalmasakat enni. Ilyenkor jól ki lehetett pletykálni mindent, ami a másik figyelmét elkerülte. A harmadik koktél után pedig már könnyedén akadtak ilyen pillanatok. De jó is volt! Másnap feltámasztott lábbal ültek a nappaliban, és teát szürcsölgettek a tévé előtt. A reggelig tartó táncolásokat csak így lehetett túlélni, hogy hétfőn kecses járással tudjanak belibegni az irodába, ne sántikálva.

Kivette a sütőből a majdnem készre sült tésztát, kevés sót és borsot kevert a masszába, és elkente a tetején. Majd visszarakta még sülni egy kis időre. A hűtőben már ott pihent a keksz összegyúrt tésztája. Fél kiló sütőporos liszt, 30 deka vajjal és 15 deka vaníliás porcukorral, két tojással és egy citrom reszelt héjával elkeverve pihent a fóliában. Most elővette és kirakta a lisztezett deszkára. Az ablak felől állt a kis asztal, ahol szeretett enni, ücsörögni, vagy ételt készíteni. Innen jól látszott a játszótér a ház előtt. Nem zavarta a gyerekek zsivaja. Elnézte őket, ahogy hintáztak, csúszdáztak. A modern anyukák pedig vagy a telefonjukkal voltak elfoglalva, vagy az elektronikus könyvüket olvasták. Kis park is tartozott a térhez, ahol áll pár fa. Az egyik rózsaszín virágba borult a múlt héten. Egyszer Jessy barátnője megjegyezte, egy fárasztó, rosszul sikerült nap után, hogy ne szóljon egy szót sem, mert legalább neki van egy szép fája. Azóta mindig erre gondolt, ha eljött a tavasz, és újra rózsaszín virágok lepték el az ágakat, és örült a szép fának.

A tésztát vékonyra nyújtotta, és mindenféle kiszúrókat vett elő a régi fém kekszes dobozból, amiben az efféle kincseit tartotta. Volt itt virág, gomba és szív forma is. Választott néhányat és kiszúrta a tésztából a kis formákat, majd átrakosgatta a zsírpapírral kibélelt tepsire. Mindegyik mintából annyit szúrt ki, hogy legyen párja, ha majd összeragasztja a csokival.

Készre sült a spenótos lepény. Kivette a sütőből, átszellőztette kicsit és berakta a kekszeket néhány percre sülni. Nézte az üvegablakon keresztül, ahogy megemelkednek és kapnak egy kis pozsgás színt is a melegben. Kivette a tepsit a sütőből és a kinyitott ablak elé rakta, hogy gyorsabban hűljenek. Elővett egy tábla étcsokit és beletördelte egy tálkába, amit vízgőz fölé rakott. A csokoládé lassan olvadni kezdett.

Egyszer részt vett egy csoki trüffel-készítő tanfolyamon. Kaptak néhány apró csokidarabot pár különböző fajtából. Nem lehetett egyből megenni, előbb az ujjuk közé csippentették a kis pasztillákat, és nézték, hogy olvasztja meg a kezük melege. Aztán a nyelvük hegyén tesztelték tovább, és próbálták eldönteni, melyik a finomabb és miért. Azóta mindig megnézi a csomagolás hátulját, és ha nincs az összetevők között elég kakaóvaj, szépen visszarakja a polcra és választ másikat. Az olvadt, sötét, illatos masszához néhány kanál tejszínt kevert. Ez a krém volt az egyik kedvence. Egyszerű és mégis mesésen finom. Minden második kekszre kanalazott belőle, és összeragasztotta a párjával. Ez is meglett gyorsan. Dobozt bélelt ki egy szalvétával és belesorakoztatta a kekszeket. Mára már nem tervezett semmit. A bodzát elég lesz leszűrni reggel. A spenótos pitének is kell még egy kis idő, mire kihűl.

A kis piknikbőröndje mindig útra készen állt, csak az ételt hiányzott belőle. Az a fajta volt, aminek a belső textil bélésébe sorban beilleszkedtek az evőeszközök, a tányérok, sőt még a só- és a borstartó is. Régi vágya volt egy ilyen táska. A romantikus filmekből mindig elirigyelte a piknikes jeleneteket, ahol csak kinyitják a szétterített pokrócon a táskát , és minden csodásan ott sorakozik az ember keze ügyében.

Már látta magukat, ahogy holnap a csatorna mellett a fűben táboroznak uzsonnázás után a pléden elnyúlva, és figyelik a kacsák és a hattyúk kíváncsi csoportját, pitypangból koszorút fonnak, és Clara vicces történeteit hallgatják, aztán meg Jessy szuszogását, aki bárhol képes elszundítani néhány percre.

Körbenézett a konyhában, amit közben rendbe rakott, az ajtóhoz sétált, kilépett a folyosóra, és lekapcsolta a villanyt.

Nyitókép: SXC

aliz

Írta: Tisóczki Aliz

 

Ajánló

Megnevettetni egy nőt

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

18 − 7 =

hirdetés