Régi recept újragondolva: kefires prósza minimális cukorral, kukorica- és kölesliszttel
Egyszerű, nagyszerű kevert sütemény, amit bizonyára sokan ismernek a régi időkből, nagy- és dédanyáink gyakran megsütötték – gyorsan megvan és nem igényel sok hozzávalót. Hagyományosan kukoricaliszttel készül, de sokan készítik búzaliszttel – újragondoltuk a receptet, köleslisztet és kukoricalisztet használtunk hozzá, emellett cukor helyett eritritet használtunk. Érdemes kipróbálni ezt a változatot is!
Mit jelent a prósza? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „tejjel föleresztett kukoricalisztből való vajas, vagy zsíros keményebb és vastagabb sütemény”. Nos, az általunk készített prósza kifejezetten zsírszegény, mivel vaj/margarin/zsír helyett aludttej vagy kefir kerül a tésztába. Egy egyszerű kevert süteményről van szó, melynek az állaga kissé tömör, de egyáltalán nem száraz. Frissen sütve még melegen, és hidegen, másnap is finom.
Hozzávalók közepes tepsihez
2 egész tojás
1 nagy kefir (450 g kiszerelés)
kb. 10 dkg eritrit
1 tasak vaníliás cukor
20 dkg kölesliszt és kukoricaliszt vegyesen (lehet fele-fele arányban keverni, mi köleslisztből használtunk többet)
1 alaposan megmosott citrom reszelt héja
1 citrom kifacsart leve
Elkészítés
Egy közepes keverőtálba ütjük a tojásokat, habosra keverjük a cukrokkal, majd hozzákeverjük a kefirt és a lisztet. Nagyjából piskótatészta sűrűségű masszát kapunk, amit
sütőpapírral bélelt tepsibe öntünk.
Előmelegített sütőben 180-as hőfokon sütjük kb. 20 percig. Ezután kivesszük a sütőből, megkenjük kevés vajjal, majd baracklekvárt kenünk rá.
Visszatesszük a sütőbe és aranybarnára sütjük. Melegen is szépen szeletelhető.
Elkészíthető gyümölcsös változatban is, idényben eperrel, málnával, szederrel, magozott meggyel, a tepsibe öntött masszába szórjuk a gyümölcsöket. Van, aki a tepsiben szétterített masszába tejfölt/baracklekvárt tesz, kiskanálnyi mennyiségeket elszórtan, így zaftosabb a tésztája. Lehet kísérletezni!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
