Lélekporolás. Receptre mindenkinek!

Azt mondják, ha egy nő megváltoztatja a frizuráját, komoly lelki folyamatok mennek végbe benne: a személyes válsága, egy merőben új, vagy épp ellenkezőleg, egy szorító, sakk-matt élethelyzet manifesztálódik efféle külsőségekben. Igaz, ami igaz, a nők többsége viszonylag ritkán válik meg bevált sémáitól, így a frizuráját sem szívesen cseréli le. Biztonságosabb a komfortzónában maradni. Időnként megpróbálhatjuk válság nélkül átrendezni a sorokat, néha kifejezetten jól esik (egy kicsit) felforgatni dolgokat.

Nem nagyon merünk változtatni – katartikus élmény, de rizikós. Rengeteg hétköznapi szituációban megnyilvánul ez. Ha például fodrászhoz megyek, minden alkalommal közlöm Edinával: hozhatja az ollót, megválok a lobonctól! Ilyenkor kinevet, mert pontosan tudja, hogy mire megmossa a hajamat, meggondolom magam, és két centinél többet nem engedek vágni. Évek óta így megy ez.

Költözésben viszont magasan verem a magyar átlagot. Furcsa érzések kavarognak bennem, amikor visszatérek egy-egy régi helyre. Az ismerősök otthonosan mozognak, én turistaként szemlélődöm; eltelt 10-20-30 év, és sokan még mindig ugyanott élnek, ugyanabban a házban laknak. Nem mozdulnak, s valamiért ez bennem nem kelt jó érzéseket, pedig a ragaszkodásnak is megvan a maga szépsége.

Nem feltétlenül kell költözni, elég néha felforgatni, átrendezni. Ránézni mindarra, amink van. Nem a polcon, vagy a kirakatban, hanem eldugva, a szekrények alján, a fiókok mélyén, a sufniban, a padláson, láthatatlan helyeken. Ahogy a frizuraváltásra, a szekrénytologatásra is van, pontosabban legyen lelki igényünk!

Pár napja szétkaptam a lakást – rettenetes a rumli, de kifejezetten jót tesz, valami tisztulgat odabent. Előkerült ezernyi relikvia, sok lélektisztogató fontos emlék, s mindemellett ipari mennyiségű felesleges holmi. Nem győzőm bezsákolni a felhalmozott kacatokat. Aktív meditáció – elmélázok az emlékeken, hol vidáman, hol szomorún. Kincseimen és kacatjaimon keresztül szemlélem az életemet.

Tárgyi emlékeim tükrében másnak látom, mint a mindennapokban, a mókuskerékben pörögve: tartalmasabbnak, izgalmasabbnak, szépnek. Különös időutazás. Leporol ezt-azt, új megvilágításba helyez, kisöpri a szennyest, helyet szabadít fel.

Ha orvos lennék, évente felírnám receptre – mindenkinek.

ablak600

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × kettő =

hirdetés