Mindenben tökéletes akarsz lenni? Felejtsd el! Hatékony önismereti gyakorlat, ami segít megszabadulni az elvárásoktól
Perfekcionista vagy? Szerinted akkor vagy „oké”, ha mindent hiba nélkül, tökéletesen csinálsz? Hogy állsz a megfeleléssel? Mennyire engeded meg magadnak a hibázás lehetőségét? Mennyire alapozod az önértékelésedet a tökéletességre és a jó teljesítményre? Mennyire vagy tisztában azzal, hogy mi a jó neked?
Ha olyan ember vagy, akinek „rámegy az élete a megfelelésre”, akkor annyira sok feszültséget teremtesz önmagadnak, hogy a külvilágnak már hozzá sem kell tennie a magáét!
Ha nem engeded magadat hibázni, ha nem tudsz lejjebb adni az aggódásból, és a kudarcon való kattogásból, akkor túlkontrollálsz: utánanézel, rákérdezel, ellenőrzöl, beírod a naptárba, kiteszed a hűtőre… És az ilyen stresszhelyzetekben valószínűleg mindenre figyelsz, csak önmagadra nem. Elfelejted, hogy mennyire ellep a düh, az ingerültség, a feszültség, a szomorúság, vagy a fájdalom – és fel sem méred, hogy ez mennyire árt neked.
Tökéletes akarsz lenni, vagy egészséges? Hogy legalább kicsit könnyebb legyen az életed, arra biztatlak, hogy „gyilkold meg” az Ideálodat.
Vegyél elő egy lapot, és írd le, hogy milyennek „kellene” lenned. Mi az az ideál, amihez állandóan hasonlítod magad, és ha nem éred el, kevesebbnek találod magad. Rajzolhatsz is, ha az jobban esik!
Mindent írj, vagy rajzolj le, azután az egészet rajzold körül, keretezd be. Ez a te ideálod.
A lap tetejére írd is oda: Ideális Én.
A lap hátuljára pedig írd össze azt is, hogy mikor beszélsz önmagaddal durván, szigorúan, miért és milyen szavakkal ostorozod, szidod, becsmérled magadat.
Ha mindezzel készen vagy, hagyd elöl egy hétig. Majd a hetedik napon szaggasd, vagy vagdosd szét a lapot apró darabokra, aztán a fecniket oszd négyfelé.
Egy részét ásd el. A másik részét húzd le a WC-n. A harmadik részét égesd el. A negyedik részével pedig menj fel egy jó magas helyre, és ereszd a szélnek.
Ha mindezt megcsinálod, jó eséllyel megszabadulsz attól, akinek hiszed, hogy lenned kell; és jobban fogod szeretni fogod önmagad. Egy stresszfaktorral kevesebb.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
