Segítség pánikbetegeknek. Kognitív viselkedésterápiával rövid időn belül javítható a szorongásos mentális zavar

Szapora szívverés, izzadás, remegés, zsibbadás, légszomj, mellkasi fájdalom, szédülés. Egyebek mellett ezek a szorongásos mentális zavarok csoportjába tartozó, úgynevezett pánikbetegség tünetei.

Dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese szerint 20 évvel ezelőtt akár hónapok is eltelhettek a diagnózisig, a pánikrohammal együtt járó szimptómákat ugyanis szervi okoknak tulajdonították, összekeverték például a szívinfarktus jeleivel, a gyomorfekéllyel vagy a refluxszal. Mára, a betegség ismertsége miatt, jelentősen rövidült ez a folyamat, így a gyógyulás is gyorsabb lehet.

Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de Magyarországon vélhetően a nemzetközi trendeknek megfelelően körülbelül 300-350 ezer embert érint a pánikbetegség – közölte Dr. Purebl György. A szorongásos rohamot – ami tulajdonképpen egy pánikroham – szinte minden ember átél vagy átélt már élete során; ilyenkor a rohamszerűen érkező rosszullét kiváltó oka könnyen beazonosítható, akár egy félelemkeltő közlekedési szituáció, egy váratlan telefonhívás, esetleg vizsgahelyzet formájában. Mivel ilyenkor a roham oka jól értelmezhető, általában nem vált ki tartós aggódást.

Más a helyzet azonban a „klasszikus” pánikroham esetében: ilyenkor a kiváltó ok nem egyértelmű, derült égből villámcsapásként, megmagyarázhatatlanul jelentkeznek az ijesztő tünetek, és így további szorongásokhoz vezetnek.

A roham során érzékelhetünk szapora szívverést, izzadást, remegést, zsibbadást, légszomjat, mellkasi fájdalmat, hideg- vagy meleghullámokat, hányingert vagy hasi tüneteket, jelentkezhet szédülés, ájulásérzés, irrealitásérzés vagy a testtől való elválás érzése, de rosszabb esetben a páciens átélhet az önkontroll elvesztésétől való félelemet vagy halálfélelmet is. A szorongás és a tünetek intenzitása nagyjából 10 perc alatt eléri a tetőpontot, majd 20-30 perc alatt a roham fokozatosan magától megszűnik.

Dr. Purebl György hangsúlyozza: egyetlen roham még nem vezet betegséghez. A pszichológia ma már úgy vélekedik – teszi hozzá –, hogy a pánikbetegség kialakulásában nem a rohamok gyakorisága játszik szerepet, sokkal inkább az, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat.

A pánikrohamot átélni ténylegesen ijesztő élmény, hiszen a tünetek például szívinfarktust vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegséget utánoznak, éppen ezért gyakori, hogy a roham után a páciens retteg egy újabb rosszulléttől. Mindegy, hogy hányadik alkalom után, de ha az úgynevezett anticipátoros, azaz előrevetítő szorongás jelentkezik, és megjelenik a betegek gondolkodásában a „biztosan megint rosszul leszek” gondolat, akkor pánikbetegséggel állunk szemben – magyarázza az egyetemi docens.

A kiváltó okok ismeretlenek, de rossz megküzdési technika, egy szorongásos kulcsélmény is állhat a háttérben, illetve nagy szerepet tulajdonítanak a szülők „túlféltő” magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenység tapasztalható: ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, az állapot félreértelmezése, „túlreagálása”.

Bár a pánikbetegség genetikai hátterét még nem tudták pontosan feltárni, öröklött tényezők szerepére utal, hogy a pánikbetegek első fokú rokonai között átlagosan négyszer gyakoribb a betegség megjelenési valószínűsége.

A pánikbetegségre jellemző, hogy más pszichés eredetű betegségek is társulhatnak mellé.

A klinikai depressziót gyakran hozzák vele összefüggésbe, de az esetek 80 százalékában a pánikbetegség kísérője az úgynevezett agorafóbia, vagyis szorongás az olyan helyektől és helyzetektől, ahonnan a menekülés nehéz, vagy amely helyzetekben segítségre nem lehet számítani pánikszerű tünetek esetén. Az agorafóbiás félelem leggyakrabban egyedüllét során, távol az otthontól, tömegben vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön jelentkezik.

Jó hír ugyanakkor, hogy a betegség felismerése ma már gyorsabban megtörténik, ez egyfelől széleskörű ismertségének köszönhető, másfelől szemben más mentális zavarokkal, a pánikbetegség jóval kevésbé stigmatizáló, így az emberek is könnyebben felvállalják, beszélnek róla. 

Nagyon fontos, hogy a páciensek még a betegség súlyosbodása előtt kezelést kapjanak, mely gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás beavatkozás is lehet. A kutatások szerint a pánikbetegség kezelésében a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni, hatása pedig hosszú távú, azaz a terápia befejezése után is fennmarad.

Dr. Purebl György kifejtette: a kognitív viselkedésterápiát oxfordi mintára Magyarországon a Semmelweis Egyetemen adaptálta először Dr. Kopp Mária munkacsoportja a kilencvenes években. A terápia lényege, hogy a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói katasztrofizálásából származó negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek. Ezzel párhuzamosan a reális helyzetértékelés kialakítására, az aktuális stresszhelyzet kezelésére és az elkerülő viselkedések leépítésére is sor kerül, így a páciens visszatérhet korábbi megszokott életviteléhez. Az egyetemi docens hozzátette, bár az eredeti terápia tizenkét alkalmas, tapasztalata szerint ma már – a korai diagnózisnak köszönhetően – rövidebb idő alatt is jelentősen javulhat a betegek állapota. Megjegyezte, a terápia nem könnyű, olyan, mint egy intenzív nyelvtanfolyam, a gyógyuláshoz a páciens aktív közreműködése szükséges.

Fontos ugyanakkor megemlítenünk azt is, hogy mivel a pánikbetegség „divatos” diagnózissá vált, előfordul, hogy egyesek először pszichiáterhez fordulnak panaszaikkal – márpedig a mellkasi panaszok minden esetben kivizsgálást igényelnek. Fontos tehát a szív- és érrendszeri betegségek kizárása, de ha ez megtörtént, fontos minél korábban elkezdeni a pszichiátriai vagy klinikai pszichológiai kezelést. Pszichoterápiás ülésekre az egyetemi központokban ingyenesen lehet jelentkezni, a többi között a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika ambulanciáján, a Magatartástudományi Intézet rendelőjében, illetve az Általános Orvostudományi Kar Klinikai Pszichológia Tanszékén.

Írta: Haszon-Nagy Zsófia. Fotó: Kovács Attila. Forrás: Semmelweis Egyetem

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhat − 5 =

hirdetés