Búcsúzni szépen. Sophie Marceau és Andrzej Zulawski életfogytig összeérése
Sophie Daniéle Sylvie Maupu tizenhárom éves kiskamaszként átlagos életet él; apukája kamionsofőr, édesanyja áruházi eladó, bátyja pár évvel idősebb nála. Párizs külvárosában laknak; Sophie a panellakás aprócska szobájában egy kevésbé szürke, unalmas életről álmodozik. Még gyerek, de már van benne valami delejes többlet; mimikája, gesztusai, nyúlánk alakja, szabályos vonásai mintha direkt a filmvászonra termettek volna. Ha vannak is ilyen ábrándjai, nem különösebben hisz a beteljesülésben. Nem forgolódik bennfentes körökben, pedig kifejezetten fotogén; tini ruhamodellként túl van néhány felejthető fotózáson. Nem a sikert hajszolja, csak zsebpénzt akar. Szülei dolgoznak, sokat van egyedül. Unalmas a nyár, és a kulcsos gyereklány felfigyel egy castingra: a nagy francia filmvállalat, a Gaumont tini szereplőket keres egy nagyjátékfilmhez. Veszítenivalója nincs, elmegy rá, készítenek egy próbafelvételt. Már felejtené is az egészet, amikor jön egy telefon a híres filmrendezőtől, Claude Pinoteau-tól: Salut, Sophie! Tiéd Vic szerepe, várunk a Házibuli forgatásán. És 1980-ban megszületik a sztár, Sophie Marceau.
2016. február 23., Lengyelország, Gora Kalwaria. Az 50. évében járó szépségikon és világsztár temetésre érkezett; mint 14 éves kora óta szinte mindig, most is kamerák pásztázzák, fotósok igyekeznek az érzelmeit kifürkészni, hogy az intim pillanatokból jusson a világsajtónak – nekünk, nézőknek, olvasóknak. Az Andrzej Zulawski lengyel forgatókönyvíró és filmrendező hamvait tartalmazó bordó urna tökéletes színösszhangban van Marceau sáljával. A fotók láttán többen kommentben be-beszólogatnak az ismert ex-feleségnek; mintha a gyász, az érzelmek külsőségekben mérhetők és megítélhetők lennének… Sophie mellett láthatjuk a sztárcsemete minőségben szinte soha nem mutatkozó Vincent Zulawskit. A kis Vincent már 21 éves.
Romy Schneider és Andrzej Zulawski
Andrzej Zulawski, a lengyel kommunista éra alatt mellőzött, Franciaországban kibontakozó filmkészítő történeteiben rendkívül szuggesztíven, zseniális mozgóképalkotóként mutatta meg az ember esendőségeit, elemi vágyait, mélységeit. Zaklatott, zakkant figurái, képi fricskái gyakran súrolják az élvezhetőség határait. Képtelen volt könnyed mozit csinálni – nem erre született. Színészei rendre kikészültek a forgatásokon. A legfontosabb a szerelem című drámát ’76-ban forgatta Romy Schneiderrel, César-díjas alakítást csalogatott elő belőle Zulawski. Következő nagyfilmjéhez Isabelle Adjanit szemelte ki és a Megszállottság (Possession) főszerepe is César-díjat hozott.
A Megszállottság forgatásán Isabelle Adjanival
Mindeközben Marceau még javában tanulja, mit is jelent a sztárság. A zajos siker követeli a folytatást, és 1983-ben, a Házibuli II. főszerepéért a 17 évesen ő is átveheti Franciaország legrangosabb filmművészeti díját. A Gaumont már forgatná is a III. részt, de Sophie váratlanul szerződést bont a filmvállalattal. Nem akar többé Vic lenni, nem akar bábu lenni. Egymillió frank a szabadság ára.
Sophie Marceau mint Vic a Házibuli c. filmben
1983, Cannes. Sophie Marceau átveszi a legjobb színésznőnek járó César-díjat
Szinte mindent borít: félbehagyja a középiskolát, elköltözik a szüleitől. A közönség szeretete segíti tovább, függetlenként is sorra kapja a szerepeket; 1985-ben Belmondóval parádézik a Kellemes húsvéti ünnepeket c. vígjátékban, majd szerepet vállal egy középkategóriás kosztümös filmben, Gérard Depardieu a partnere A Saganne erődben. A 45 éves Zulawski ekkor nézi ki magának a 19 éves színésznőt.
– Lenyűgözött Sophie átütő igazságérzete. Lehetett volna ez a fiatalság illúziója is, de amikor találkoztunk, nyilvánvalóvá vált, hogy ez belőle fakad – nyilatkozta Zulawski.
Ráosztja az Őrült szerelem (L’Amour braque) romantikus dráma női főszerepét; Romy Schneider, Isabelle Adjani után Sophie is lecsupaszodik Zulawski kamerája előtt.
– Képes kihozni a színészeiből olyan dolgokat, melyekre nem is gondolnak; néha fájdalmas élmény, ami sok mindent megváltoztat – mondja Marceau. Ez a film szabadítja ki végérvényesen a neki szánt skatulyából. A rajongók dühösek a rendezőre. – Szajhát csinált a mi édes kis Szofinkból – háborognak. Dosztojevszkij A félkegyelmű c. regényének filmes újraértelmezésében prostituáltat alakít. Első filmjüket a szakma sem díjazza. A nehezen emészthető Zulawski-jelenetekben még átütőbb Marceau tehetsége.
Partikra, tévéműsorokba hívják, hírességek között forog, buja szexikon, tele vannak vele a címlapok, s mégis, az ünnepelt, gyönyörű nővé érő sztár csak nem lel belső nyugalomra. A közönség imádja, de a konkurens sztárok savanyúan méricskélik – feszeng a társaságukban, nem érzi magát közéjük tartozónak. Gérard Depardieu megalázóan nyilatkozik róla: Sophie-nak annyi esze van, mint egy méretes dísznövénynek.
Szerelmük kezdetén, 1985-ben
Zulawskitól kapja meg mindazt, ami menet közben elveszett. Apáskodik felette, terelgeti, igyekszik kizárni az ártó hatásokat; bevezeti a művészet, a szépirodalom, a festészet világába (ennek hatására Marceau festeni kezd), s persze elemi erővel szereti. Szenvedélyes kapcsolatuk vér- és dacszövetség. Zulawskit hidegen hagyják a sztárvilág alakoskodásai, és Sophie-nak éppen erre van szüksége: a rendező mellett megtanulja önmagát definiálni, végre nem szorul önigazolásra, végre tartozik valakihez.
1989-ben leforgatják következő közös filmjüket, Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok-at, amely egy agydaganatos férfi és egy gyönyörű spiritiszta médium szerelmét, együtt töltött utolsó napjait mutatja be; ezt követi 1991-ben a Kék hangjegy, melyet Frederic Chopin és George Sand viszonya ihletett. Mindkét film nehezen emészthető Zulawski-műremek. Készül még egy utolsó közös filmjük, de erről később…
Marceau Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok c. filmben
Kék hangjegy egyik jelenete
Marceau és Zulawski kapcsolata nem lehet viharmentes; a két ember találkozása két különböző generáció, temperamentum és kultúra találkozása – összecsattanása – is. Zulawski a 90-es évektől szívesen tölti idejét a kommunizmus, egyben a filmes cenzorok nyomása alól felszabadult Lengyelországban. Visszahúzódó, elmélyült alkat. Sophie ellenben szenvedélyes és intenzív, érzelmi kicsapongásra hajlamos. Bejárja a világot, keresett színésznő, felkapott reklámarc és modell. Zulawskit kifejezetten zavarja, ha a színésznő, akinek magából oly sokat átadott, egy-egy szereppel mellényúl; gyűlöli a felszínes mozit, a kaptafa-filmeket. Marceau sokat forgat, gyakran van távol; a bulvársajtó a nyomában, szinte vadásznak a félreértésre, féltékenységre okot adó fotótémákra. Zulawski a vájkálást rettenetesen rosszul tűri, de szemet huny a románcok felett.
Mel Gibsonnal A Rettenthetetlen c. film forgatásán, Isabelle hercegnőként
1995 fordulópont Marceau életében; szerepet kap Mel Gibson filmjében, Isabelle hercegnőt alakítja A rettenthetetlenben. Először mutathatja meg magát Hollywoodban, ráadásul egy többszörösen Oscar-díjas produkcióban. A filmpremieren már látható Sophie gömbölyödő pocakja; júliusban megszületik első gyermeke, Vincent, Zulawski harmadik fia. Kis időre visszavonulnak Lengyelországba, tökéletes a családi idill… Egy darabig.
Anna Kareninaként
2000, Cabourg Filmfeszivál
Gibson és Marceau kapcsolatban maradnak, s valószínűsíthetően Sophie hatására a színész-rendező által alapított filmvállalat (Icon Production) vászonra viszi Tolsztoj regényét: Marceau eljátszhatja az álomszerepet, Anna Kareninát. (A világirodalmi klasszikus mintha róla és Zulawskiról szólna…) A film nagy részét orosz helyszíneken forgatják 1997-ben, Sophie ekkor melegedik össze az amerikai filmproducer Jim Lemley-vel, akitől 2002-ben lánya születik. Négy rettenetesen hosszú év következik; felőrli mindkettejüket. Sophie – bár soha nem lett Hollywood kegyeltje – ebben a kiélezett párkapcsolati se veled, se nélküled állapotban szerepet vállal A világ nem elég c. James Bond filmben – Zulawski számára ez felér egy kegyelemdöféssel.
Tollat ragad, és megörökíti szerelmük történetét; 2000-ben leforgatják a Hűség (La Fidélité) c. hattyúdalt. A sors fintora, hogy ez az első közös filmjük, melyért mindketten díjat kapnak. Zulawski ezután tizenöt évig nem készít nagyfilmet; a metafizikai thrillerként kategorizált Cosmos című filmjét összegzőnek szánja, 2015-ben megkapja érte legjobb rendező díját a locarnói filmfesztiválon.
Hűség – Jelenet az utolsó közös filmből
Hiába húzza mágnesként az új szerelem, Sophie-t összetöri a válás. Csontsoványra fogy, zaklatott, elveszett, akár 16 éveskori önmaga. Ő is munkaterápiával próbál gyógyulni. Előbb egy 9 perces kisfilmet készít Hazug címmel, majd 2002-ben belekezd első nagyfilmjének forgatásába. Ő is megírja, megrendezi kapcsolatuk történetét. A Beszélj a szerelemről! c. filmdráma csak a Marceau-Zulawski relációban érthető meg igazán; tele van személyes adalékkal. Kevesen képesek harcaik, sérüléseik ellenére ekkora szeretettel és tisztelettel búcsúzni egymástól, mint ők ketten.
Parlez-moi d’amour – Beszélj a szerelemről!
Sophie Marceau bordó sálat viselt a temetésen – talán éppen Zulawskitól kapta. Ez a lesifotó viszont különösen megérintett; szerintem Vincent édesapja is nagyon szereti.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
