Sorsfordító döntések, életmódváltást igénylő helyzetek. „Hogyan élted meg?” Kérdeztünk, válaszoltatok

Életmódváltás alatt mindenki másra gondol, mindenki a saját tapasztalatai alapján definiálja ezt a szót. Van, aki a magánéletén fordít egy nagyot, van, aki munkát vált és van, aki elkezd egészségesebben élni.

Ha rákeresünk az online keresőkben, rengeteg tippet, tanácsot találunk. Tapasztalataim szerint azonban a legfontosabb az elhatározás és a kitartás. Alkalmazkodni kell az új helyzetekhez, szabályokhoz, s ha azok előreviszik az életünket, nem szabad feladni!

Megkérdeztem négy életmódváltót, hogy min változtattak, és hogyan élték meg a változás folyamatát.

Mariann (32)

„Több szempontból is életmódváltó vagyok. Nagyjából három éve kiléptem az addig biztosnak vélt multikörnyezetből és a szabadúszó életet választottam. Ki kellett alakítanom egy új rendszert az életemben, úgy felépíteni, hogy hasonló biztonságot adjon, mint amiben alkalmazottként volt részem, de – lehetőleg – nagyobb élvezetet nyújtson. Arra törekedtem, hogy a hobbim legyen a munkám. Időbe telt, de sikerült, és örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Öt évvel ezelőtt pedig étkezésben váltottam nagyot, mert egy vizsgálat során kiderült, hogy a folyamatos hasfájásom mögött többféle ételallergia áll. Nagyon nehéz volt alkalmazkodnom ehhez az új életformához, az addig megszokott ételeket, italokat mind le kellett cserélnem. Nem volt könnyű, hiszen innentől kezdve minden címkét el kellett olvasnom – nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mit fogyasztok. Mindez olyan fokú kontrollt hozott be az életembe, amiért a szigorú keretek ellenére is hálás lehetek, mert fegyelmezettebbé tesz, és megtapasztalhatom ezt az életformát is.”

Írisz (29)

„Az életmódváltás mindig egy kis extrán hozzáadott figyelemmel és fegyelemmel jár. Ezek pedig magukkal hoznak egyfajta tudatosságot. Legyen szó mozgásról, étkezésről vagy egy párkapcsolat megreformálásáról, biztosan hoz magával valami eredményt. Én például nem vagyok a drasztikus diéták híve, de tudom jól, valakinek ez kell, hogy valódi változásra tegyen szert. Szerintem az életmódváltás kulcsa a szokások megváltoztatásában rejlik. A jógamesterektől tudom, hogy nem minden rossz, ami szokatlan, és egy új szokás létrehozásához 21 napra van szükség. Ha egymás után minden nap (egy nap sem maradhat ki) rendszeresen ismétlünk valamit, akkor az a miénké válik és a továbbiakban hiányozni fog. Én ezt csináltam a reggeli citromos vízzel és a jógagyakorlással. Egyik sem volt a napi rutinom része, de egészségügyi okokból elkezdtem. Minden reggel megiszom egy pohár citromos vizet éhgyomorra, csak utána jöhet az ébresztő kávé vagy tea, illetve minden nap beillesztek valahova 15-20 perc jógát. Az eredmény az lett, hogy szeretem ezeket a tevékenységeket és kifejezetten hiányoznak, ha ne adj Isten véletlenül nincs itthon citrom, vagy utazom, és nem jut idő a jógára. Ami viszont még fontosabb hozadék, hogy tettem 2 lépést az egészségemért, és jobban érzem magam a bőrömben.”

Anita (38)

„Több mint 11 évig dolgoztam fix munkaidőben egy multinacionális cégnél. Amikor elkezdtem ott dolgozni, szerettem nagyon. Úgy éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem. Szerettem a főnökeimet, a kollégáimat, a munkámat. Aztán, ahogy nőtt a cég, változott minden, egyre többen lettünk, a munkafolyamatok egyszerűsödtek. Már nem volt kihívás számomra és beleuntam. Viszont ez a cég adott nekem biztonságot, volt kiszámítható jövedelmem, tudtam mikor kapok fizetést, mennyi a kiadásom, és ehhez mérten rendezkedtem be. Elkényelmesedtem. Aztán azon kaptam magam, hogy igen, megvan mindenem, de mégis valami nem volt rendben. Én nem voltam rendben. Az életem sem. Megvolt a fix fizetésem és semmi több. Nem fejlődtem tovább, már nem volt kihívás, se egyéb ingerem. Elhittem, hogy ez a normális, mert mindenki ezt mondja, a fixben hisznek, a kiszámíthatóban, a biztosnak tűnőben, és ez jól van, ezzel nincs is semmi baj. Nekik működik. Nekem nem. Ezért úgy döntöttem, hogy beleugrok a számomra legfélelmetesebb dologba, a bizonytalanságba, biztosítókötél nélkül. Abba, hogy nem lesz kiszámíthatóság csak állandó változás. A legnehezebb az volt, amikor egy ponton megálltam és nem láttam kiutat. A változást sosem bírtam, mindig ragaszkodtam a biztoshoz, bármennyire is rossz volt. Még most sem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem vagy rosszul. Ez nem számít. Döntöttem, és azt választottam, ami izgalommal töltött el. Egy új, ismeretlen világot, ami arra vár, hogy felfedezzem. Voltak nehézségek, megoldandó feladatok, fájt is, viszont a legnagyobb ajándékot kaptam ezektől, elkezdtem újra élni, fejlődni és változni. Ráadásul senki sem tudja garantálni, hogy mi lesz holnap, így szépen megtanulok rugalmassá válni, alkalmazkodni a körülményekhez és a vágyaimhoz. Megtanultam újra bízni és hinni, magamban, a sorsban, és a vágyaimban.”

Timi (42)

„Mariannal és Anitával ellentétben én a szabadúszó életet adtam fel, ami klasszikus értelemben nem számít életmódváltásnak, de az előző 10-12 évemhez képest óriási változást jelentett és alaposan meg is leckéztetett. Meg kellett szoknom a fix munkaidőt, azt, hogy a szabadságomról előre rendelkeznem kell, azt, hogy nem lehetek távol két hétnél több ideig. Ez egy szabad embernek óriási kötöttséget jelent. Sokáig a saját cégemet „vezényeltem”, folyamatokat felügyeltem és irányítottam, ezek után nehéz volt megszokni a munkahelyi hierarchiát, azt is, hogy egy munkahelyen a munkatársakat készen kapjuk, ez nem kívánságműsor. Szuper kollégákat, de kevésbé elfogadó munkatársakat is kifoghat az ember…az új felálláshoz muszáj alkalmazkodni. Azaz: semmi sem muszáj! Saját döntésem volt a váltás, bármikor visszacsinálhatnám a kötöttségek és a kihívást jelentő helyzetek miatt, de megfutamodásnak érezném. Minden változás megedzi az embert.”

Összeállította: Tolvaj Vica

Nyitókép: Artem Beliaikin/Pexels

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.