Anyám negyvenöt éves volt, amikor a lehető legészrevétlenebbül beosontam az életébe. Lopakodó voltam, mindent megtettem, hogy ne vegyen rólam tudomást, nehogy szándékosan elveszejtsen. Molett volt, nem tűnt fel neki, hogy kicsit nagyobb lett a hasa, hányinger nem jelentkezett, még a melle sem duzzadt meg. Annyira sima terhesség volt, hogy csak akkor kapott észbe, amikor elkezdett … Bővebben: Már azelőtt gyűlölték, hogy megszületett. „Mindenkinek az útjában voltam a családban.” Sorsszelídítő. Egy elmesélt élet (1.)